Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Egy most megjelent könyv ifjú, harmincas történészek írásait vonultatja fel az elmúlt rendszer hétköznapjairól. Új szemlélet és újfajta forráskezelés jellemzi őket. S arra is választ keresnek, mi az, ami máig velünk él Rákosi és Kádár korából. A hvg.hu a kötet szerkesztőjével, Horváth Sándor történésszel beszélgetett.
hvg.hu: Miért kezdte izgatni ez a korszak?
"Irracionális dolgok voltak természetesek"
Horváth Sándor: Egyetemistaként érdeklődtem a múlt olyan jelenségei, dolgai iránt, amelyek szokatlanok, különösek. Először a szentek kezdtek foglalkoztatni. De nagyon távolinak tűntek, ezért próbáltam megkeresni a modern kor „szentjeit”, így a szocializmus fetisizált alakjait, a sztahanovistákat is. Kutatócsoportot szerveztünk, interjúztunk. A sztahanovisták után Sztálinváros lett a következő témám. Hihetetlenül érdekes, hogy a leginkább modellértékű szocialista város magában hordozott számos rendszeridegen, sőt rendszerellenes jelenséget. Felfigyeltem a fiatalok viselkedése és a város viszonyára, arra, ahogyan a város elítéli a nyugati mintákat követő fiataljait. Ez vezetett el a mostani kutatásomhoz; könyvet írok a hatvanas évek hazai ifjúsági szubkultúráiról.
hvg.hu: A kötetben zömmel a hetvenes években született történészek írásai szerepelnek. Az ön ötlete volt a kötet?
H. S.: Egy nagyobb projekt része. Zajlik egy kutatás, amely arra irányul, hogy a szocializmusban hogyan változtak meg az életformák és milyen új identitások keletkeztek. Próbáltam olyanoktól kérni írásokat, akik beleillenek egyfajta új megközelítésbe, amely a politikát fontos, de nem egyedüli alkotóelemnek tekinti. Örülök annak, hogy a könyv kilépett a tudományos kiadók köréből. Nagyon kínos ugyanis, hogy sok kiadó csak addig törődik egy könyvvel, amíg a támogatást meg nem kapja rá, és ki nem nyomtatják. A terjesztéssel, a marketinggel már nem foglalkoznak. A miénk egy alapos tanulmánykötet lábjegyzetekkel, de nem azt látom, hogy elriasztaná az olvasókat. Társadalomtérkép "Egy új , fiatal történésznemzedék jelenti be igényét az éppen elveszett múlt, a sokunk számára még személyes emlékezeti jelentőséggel bíró szocialista korszak (...) értelmezésére" - írja a kötet előszavában Gyáni Gábor. S valóban, a tanulmányok szerzőinek jórésze a hetvenes években született. A kádárizmus kiteljesedésében, vagy hanyatlása kezdetén? Úgy tűnik, mindkettő igaz. A Mindennapok Rákosi és Kádár korában című könyv írásai a társadalom belvilágát térképezik fel. Milyen volt az uralmi elit? Kik és hogyan írták a vezérek életrajzait? Hogyan működött az államosított divat, a divatintézetek? Vagy például a nagyvállalati üdültetéspolitika a képeslapok tükrében. A szocialista kollektívák itt és az NDK-ban. Szó van a hatvanas évekbeli ifjúsági lázadás formáiról. Olvashatók az Országgyűlésben ülő munkásnők visszaemlékezései, és egy izgalmas nyomozás ötvenhatos fotók szereplői után. Egyszóval mindaz, amiben éltünk egykor, s ami összefonódik azzal, amiben most élünk.
hvg.hu: Talán mert az olvasók nagy részének is személyes köze lehet a benne tárgyalt korszakhoz.
H. S.: Foglalkoztat az a jelenség, hogy hogyan tudtak az emberek a szocializmusban tökéletesen irracionális dolgokat természetesnek tekinteni. Sok apróság határozza meg a tömegek életét, közérzetét és később emlékezetét. Ide tartozik az is, hogy míg mindenki látta, hogy nem olyanok a hétköznapok, mint amilyennek a propaganda mutatta, mégis örülni tudtak egy Wartburgnak, amire éveket vártak, egy nagy nehezen megszerzett árucikknek, vagy egy kéthetes balatoni beutalónak. Vagy az afféle hitek például, hogy „ha betartjuk a szabályokat, az állam gondoskodik rólunk, lakást kapunk”. Holott nem kaptak az emberek lakást; lakáshiány volt.
hvg.hu: Az előszó idézi például Kulcsár Kálmánt, egy olyan szövegét, amely tulajdonképpen az előző rendszer apológiája. Éppen ő vehetett át nemrégiben magas állami kitüntetést.
H. S.: Nem célja a kötetünknek, hogy egyes személyekre mutasson rá. Nagyon fontos, hogy a történész ne tegyen igazságot. Tegye érthetőbbé a jelenségeket, de ne osszon igazságot. A lényeg, hogy a múltra lehessen nyugodtan, higgadtan emlékezni.
hvg.hu: 1989-ben nem éppen az derült ki, hogy a rendszernek nincs legitimációja, nem támogatja senki?
H. S.: Hogy a nyolcvanas évek végén mi ment végbe az emberek fejében, arról keveset tudunk. A politikai eseményeket ismerjük. De hogy az emberek attitűdjei hogyan változtak, hogyan hagyták el a régi normáikat és alakítottak ki újakat, s ez milyen konfliktusokat szült például a családokban, arról nemigen tudunk. Kevés a kutatás, és túl közeli még ez az időszak, túl sok érzelem tapad hozzá. Éppen ez a jelenkortörténet nehézsége; minél közelebbi egy korszak, annál több érzelem társul hozzá. Az emlékezetkutatás úgy tartja, nagyjából három generációnyi az az idő, amíg még érzelmek tapadnak egy korszakhoz. Trianon még éppen ilyen. A kiegyezés például - amely sokáig igen érzékeny dolog volt - ma már nagyon távol van.
Kinyomtatom
Elküldöm
