A kutatók azt vizsgálták, hogy egy szexuális kapcsolatból kiindulva milyen hosszú lánc épül fel, ha stafétaszerűen (azaz a több partnerrel folytatott viszonyból származó elágazásokat figyelmen kívül hagyva) egyenes ágon kapcsolódnak egymáshoz a fiatalok. A végeredmény szerint egy középiskola diákja, ha csak egyvalakivel létesít szexuális kapcsolatot, közvetve mégis 286 másik emberrel kerül kapcsolatba.

A szociológusok meglepődtek azon, amit találtak: a diákok ugyanis egyáltalán nem azonosultak a promiszkuis viselkedéssel annak ellenére, hogy a tinédzserek nemi szabadosságról legendák szólnak. Sőt James Moody, a kutatás vezetője arról számolt be, hogy a „hosszú láncok” kifejezetten zavart és meglepetést váltottak ki a diákokból. Talán tudják, hogy a partnerük korábban valaki másnak is volt partnere, de azt nem gondolják végig, hogy partnerük korábbi partnerének is volt korábbi partnere, és így tovább. Ez azt mutatja – vélekedik Moody –, hogy a tinédzserek gondolkodásában aktiválni kell ezt az ismeretet a szexuális úton terjedő kórok megelőzése érdekében.

A középiskola, ahol a vizsgálatokat folytatták - a Reuters jelentése szerint - minden szempontból átlagosnak számít a kisvárosokban, s az adatfelvétel is anonim volt. Így remélhetik, hogy a társadalom jelentős jellemző adatokat kaptak. Például megállja a helyét, hogy a tinédzserek valamivel több, mint felének egyáltalán nem volt még szexuális kapcsolata.

A vizsgálat tapasztalatai azt sugallják, hogy a diákok viselkedése nagyon nagymértékben a helyi szokásokon, a szexuális aktivitás helyi történeteinek ismeretén, s az ezekből kialakított általános viselkedésmintákon alapszik. Például barátaik, barátnőik exbarátai vagy exbarátnői sohasem jelentenek újabb célpontot számukra, ez szinte tabu. Túl közeliek ugyanis ezek a kapcsolatok. Ez ellentétben áll a fiatal felnőttek szétterjedő, s az efféle korlátokat könnyedén áthágó szexuális viselkedésmintáival.