A lyukkártyától a nanotechnológiáig

A kutatással és fejlesztéssel foglalkozó részlegek minden cég legféltettebb titkait, a legelőremutatóbb technológiai csodákat rejtik. A nagy kék óriásvállalat kutatási ágazata idén ünnepli hatvanadik születésnapját. Nézzük milyen út vezetett a lyukkártyás számológéptől a bolygó legmodernebb és legnagyobb kutatási infrastruktúrájának létrejöttéig.

Az IBM Almaden kutatólaborja San Joséban. A hvg.hu tudósítójának a második legnagyobb IBM kutatóintézetben tett látogatásáról részletesen olvashatnak a szeptemberi HVG Háló mellékletében. © hvg.hu

A kutatással és fejlesztéssel foglalkozó részlegek minden cég legféltettebb titkait, s a legelőremutatóbb technológiai csodákat rejtik. A nagy kék óriásvállalat, az IBM kutatási ágazata idén ünnepli hatvanadik születésnapját. Nézzük milyen út vezetett a lyukkártyás számológéptől a bolygó legmodernebb és legnagyobb kutatási infrastruktúrájának létrejöttéig.

1890-ben az amerikai Népszámlálási Hivatal rendszerbe állította a Hollerith-féle lyukkártyás táblázatkészítő- és számológépeket, hogy ezzel gyorsítsa fel a népszámlálás eredményének összesítését. Az ötlet bevált, ugyanis a gépezet a tíz évig tartó folyamatot két és fél évre rövidítette le, megspórolva ezzel az amerikai kormány számára öt és fél millió dollárt. A gép feltalálója, aki maga is az iroda alkalmazottja volt, hat évvel később megalapítja cégét, a Tabulating Machine Company-t. Tizenöt évvel később a cég összeolvad az International Time Recording Company-val és a Computing Scale Company of America-val. Ezzel az akkori méretekhez képest valóságos mamutcég jön létre Computing-Tabulating-Recording Company néven, nem kevesebb mint 1300 alkalmazottal. 1924-ben a társaság nevet változtat, s megalakul az International Business Machines Co.

„Cégünk új neve különösképpen illik üzleti érdekeltségeinkhez, különösen folyamatos növekedésünk s új termékeink folyamatos fejlesztésének fényében” – fogalmazott T.J. Watson a társaság elnöke a dolgozókhoz írt levelében. „Termékeink igen széles spektrumot fognak át az ipari gépezetek terén.”

Húsz esztendővel később, 1944-ben az IBM bemutatja a MARK I. számítógépet, amelyet a Harvard egyetemmel közösen fejlesztettek ki. A gép elektromechanikus relék segítségével működött, s kapacitására jellemző, hogy egy összeadást kevesebb mint egy másodperc alatt tudott elvégezni. Egy szorzás hat, míg egy osztás tizenkét másodpercet vett igénybe.

Az egyre dinamikusabban fejlődő IBM Research 1945-ben nyitotta meg első kutatólaboratóriumát, a Watson Scientific Computing Laboratoryt a manhattani Columbia egyetem tőszomszédságában. Néhány év múlva, 1952-ben az Egyesült Államok nyugati partján, a kaliforniai San Joséban is létesítettek egy kutatóintézetet, a mai Szilikonvölgy területén. 1956-ban itt alkották meg az első mágneses elven működő merevlemezt a RAMAC-ot. Az ötven darab, mintegy méteres átmérőjű mágneslemezből álló szerkezet 4000 bitnyi információt tárolt minden öt négyzetcentiméternyi területén. A technológia kezdetben még igen drága volt, egy RAMAC-winchester ára ekkor még megközelítőleg 10 000 dollár volt megabyte-onként. Összehasonlításképpen ekkora adatmennyiség tárolási költsége 1997-ben mintegy tíz centre rúgott.

Ugyanebben az esztendőben alapították az első európai kutatólabort, Zürichben. Az elsősorban fizikai kutatásokra szakosodó intézet tudósai 1986-ban és 1987-ben egymás után kétszer is elnyerték a fizikai Nobel-díjat, a scanning elektronmikroszkóp és a magas hőmérsékletű szupravezetők kifejlesztéséért.