Gombnyomásra megtalálhatjuk elkóborolt háziállatainkat, azonnal megtudhatjuk, hol van jó étterem a környéken vagy megkérhetjük egy háztól: mesélje el nekünk, milyen történet fűződik hozzá. Az ötleteket összefogó úgynevezett lokatív média ideális példája annak, hogy hogyan lehet megfelelő kompromisszumok mellett pénzre váltani a művészetet.
Jeffrey Knowlton amerikai lokatívmédia-művész elmondása szerint kifejlett, "menő" trendekről nem igazán beszélhetünk, hiszen a koncepció iránt érdeklődő művészek számos különböző megközelítést és technológiát alkalmazva indulhatnak el és gyakorlatilag már az is lokatív műalkotásnak tekinthető, ha valaki felhív egy olyan telefonszámot, ami csak a város egy bizonyos pontján látható. Ezen egyszerű ötlet is jelentős technológiai ugrásokon ment keresztül - a jelenség most QR-kód néven fut tovább, főleg Japánban, a jellegzetes külsejű, mobiltelefonokkal olvasható vonalkódokról a hvg.hu már korábban is beszámolt.
Így nézünk ki, ha címkézve nézzük a világot |
Jelentős változás tapasztalható a számítógépes művészet mögött meghúzódó alaptételekben is. A kilencvenes évek kezdetén, a cyberpunk szubkultúra fénykorában (amelyet Knowlton a Neurománchoz (William Gibson, 1984) és a Snow Crash-hez (Neal Stephenson, 1993) köt, mindkettő alapkönyvnek számít a modernkori sci-fi kánon szerint) mind a művészek, mind pedig a felhasználók meg akarták szüntetni a fizikai valóságot, virtualizálni akartak mindenkit, egyfajta információcsomagként akarták őket látni, amelyet be lehet tuszkolni a számítógép belsejébe. Manapság ennek ellentettje látszik: a számítógépben "tárolt" virtuális elemeket egyre inkább a valós világban helyezzük el. Az egyes cégek, akik a Second Life-ban vagy más virtuális világokban található tárgyakat gyártanak le vagy a neten megtervezett anyagokat kinyomtató 3D-nyomtatók csak a trend első hullámának tekinthetőek még.
A hvg.hu kérdésére, miszerint mennyire tudják majd a jelen és a belátható jövő generációi természetesnek venni a lokatív média megoldásait, Knowlton nem tud megnyugtató választ adni, szerinte a felmerülő problémák túlmutatnak annak jellegzetességein. Elmondása szerint a diákok egyetemi előadásai közben folyamatosan utánakeresnek az általa mondottaknak, magánéletüket pedig riasztó mértékben hatják át az újabbnál újabb vívmányok. Talán ettől való aggályainak köszönhető az, hogy az első cikk, amelyet minden diákjával elolvastat, az Howard Rheingold 1999-ben publikált cikke a pennsylvaniai Amish közösségről szól, akik csak azon technológiákat használják, amelyek ténylegesen könnyítik a közösség életét.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
