Az emberiség nem fejlődik tovább, vagy jönnek a kiborgok?

Az emberiség történetének évezredei során fokozatosan fejlődött, felegyenesedett, majd civilizálódott. A jövő tekintetében megoszlik a tudomány: van, aki szerint már elértük a lehetséges maximumot, míg van olyan szakember is, aki a gépekkel összeolvadó hibrid lények eljövetelét várja. Honnan jöttünk és hová tartunk? Összeállításunkból kiderül.

James Watson, a DNS felfedezője: kihoztuk génállományunkból, amit lehetett? © AP

A tudomány meglehetősen megosztott abban a kérdésben, hogy az emberi faj milyen utat fog bejárni a jövőben. Steve Jones, a University College of London Genetikai, Evolúciós és Környezeti intézetének professzora szerint például semmilyet. A szakember idén októberben az egyetem egyik szakmai rendezvényén felszólalva úgy fogalmazott: evolúciós mechanizmusaink hanyatlóban vannak, s az emberiség fejlettség tekintetében elérte a lehetséges maximumot.

Jones szerint az evolúció három kulcsfontosságú tényezőből – a természetes kiválasztódásból, a mutációból és a véletlenszerű változásból – tevődik össze. E folyamatokra azonban komoly hatással van az emberi működés.

„Az ősidőkben utódaink fele nem érte volna meg a húszéves kort” – fejtette ki a professzor. „Ma azonban a fejlett, nyugati világban a születendő gyerekek 98 százaléka életben marad a 21. születésnapjáig. Várható élettartamunk annyira kitolódott, hogy még a lehetséges betegségek és véletlen balesetek teljes kiiktatásával is csupán 2 évvel javulna az átlagéletkor, amelyet elérünk. A természetes kiválasztódás szempontjából a halál már nem tekinthető komoly tényezőnek.”

A szakember szerint a mutációk kialakulásának az esélye is csökken, mivel az emberek utódai jellemzően a szülők fiatal korában fogannak meg.

„A reprodukciós életkor meredeken csökkent, ez annyit tesz, hogy a legtöbb férfi 35 éves kora után már nem vállal gyereket” – fejtette ki Jones. „Az idősebb apák csökkenő száma annyit jelent, hogy kevesebb mutáció alakul ki a gének tekintetében.”

Az emberi genom szempontjából tovább csökken a lehetséges variációk száma, ahogy a különböző etnikai csoportok keverednek.

„Tízezerszer többen vagyunk annál, mint amennyien lennünk kellene az állatvilág szabályszerűségei alapján” – tette hozzá az evolúciókutató. „Ezt a mezőgazdaságnak köszönhetjük, nélküle a világ lakossága jelenleg körülbelül félmillió emberből állna, ez pedig Glasgow lakosságával egyenlő. A kisebb populációk, amelyek valamelyest elkülönülve, izolálva élnek, még mutatnak változást vagy evolúciót, ha úgy tetszik, mivel egyes gének véletlenszerűen kihullanak az öröklődési láncból. Világszerte egyre közelebb kerülnek egymáshoz a különböző népcsoportok, és ez azzal jár, hogy az emberek genetikai anyaga egyre hasonlóbbá válik, elmosódik a határ az egyes etnikai csoportok között.”

„Nem tudok olyan tudományos alapvetésről, amire alapozni lehetne Jones állítását, mely szerint az evolúciónk a végére ért. Nehéz ilyet mondani, mivel óriási időléptékről van szó” – fejtette ki a hvg.hu számára dr. Csillag András, a Semmelweis egyetem Anatómia, Szövet-, és Fejlődéstani Intézetének professzora. „Nagyon nehéz ezen a ponton megítélni, hogy mi lesz később, mivel nem száz-kétszáz, hanem százezer, millió évekről van szó. Elgondolni sem lehet, hova fejlődik az emberi társadalom akár csak száz év múlva. Az eddigi tapasztalatainkból nem lehet erre következtetni, s akkor még csak száz évről beszélünk, nem ezerről, vagy tízezerről. Pedig még ez utóbbi is csupán egyetlen szempillantás evolúciós szempontból. De biztos, hogy akármilyen biológiai fejlődésnek lesz is az ember kitéve, döntő mértékben a társadalom befolyása alatt fog állni. Annyi valószínű, hogy az egyes rasszok közötti különbségek csökkenni fognak, esetleg teljesen el is tűnnek.”