2009: meghalt a web 2.0, lépjünk tovább

Mindenki saját életének médiagyárosa. Kevesebb közösségi oldalt fogunk használni, egyre gyakrabban. Figyelmünk egyre kevésbé ragadható meg, úgyhogy nemcsak a videókból lesz több a neten, hanem az sms hosszúságú üzenetekből is. A blogolás mindennapos jelenség, web 2.0-t emlegetni pedig már feszengősen kellemetlen. Mi lesz a blogokkal 2009-ben: áttekintésünk dizájntól hirdetésig.

Ébredjünk fel végre. Meghalt a web 2.0, lépjünk tovább, a felhasználók által generált tartalom vagy az egyes weboldalakon összegyűlő kollektív intelligencia tényleg a múlté, több éve működő jelenségekről van szó. Szétfoszlott, mert nincs értelme újdonságként beszélni róla, nem számít különlegesnek már a MySpace és a Facebook sem, akármennyire sok időt töltöttünk is ezekkel a közelmúltban. Sok esetben észrevehető volt tavaly, hogy a bloggerek inkább horizontálisan terjeszkedtek, "megalapozták magukat" a közösségi hálózatokon, alulról szerveződő hálózatokat építettek ki olvasótáboruk növelésére. Olyan munkafolyamat ez, amit a blogok készítőinek be kell vállalniuk, ha több olvasót akarnak vonzani, és egyúttal olyan jelenség, ami minden egyes közösségi hálózat megjelenésekor újra ismétlődik majd.

Mindennapos lett a social networking © hvg.hu

Kérdés, hány közösségi oldallal kell még számolnunk a közeljövőben - a süllyesztőben rövid időn belül úgyis eltűnnek az olyan oldalak, amelyeknek nincs biztos üzleti modelljük vagy nem képesek megtartani a tempót riválisaikkal szemben, a net pedig így is eléggé telítődött az ismeretségeket felhalmozó social networking oldalakkal. Elképzelhető trendnek ígérkezik például az, hogy a blogok szerzői "visszaszoknak" saját oldalaikra, több időt töltenek ott és egyúttal oda is kötik a közösségi oldalakról begyűjthető adataikat: miket hallgattak, hova utaznak, milyen helyekre járnak szórakozni, miket szeretnének megvásárolni, kikkel barátkoznak vagy miket gondolnak éppen, ugyanakkor összekapcsolódnak a különböző hálózatok: aki aktív a Facebookon, gyakran láthatja, hogy a felhasználók gyors hangulatüzenetei ugyanakkor jelennek meg például a Twitteren is.

TWITTER: amit nem lehet megfogalmazni 140 karakterben, az nincs is

Olyan felfutási görbét produkál a 140 karakteres üzenetek sorozatából álló Twitter, amit az elmúlt években a nagyobb közösségi oldalaknál, annál korábban pedig a blogoknál tapasztalhattunk. Felhorkannak a hagyományos módszerekhez szokott újságírók, ha krízishelyzetekben a tömegmédia a Twitter gyorsüzeneteihez (az úgynevezett tweetekhez) kénytelen forrásként nyúlni, több országban ugyanis az oldalra mobilról is elküldhetjük a frissítéseket - Magyarországon erre 2008 augusztusa óta nincs már lehetőség. (Tavaly decemberben a BBC hiába ismerte be, hogy azért adott pontatlan tájékoztatást a mumbai helyzetről, mert a Twitteren terjesztett hamis információkat vette alapul, mindez egy pillanatig sem változtatja meg a helyzetet: erős alappal rendelkező hírplatformról van szó, ahol mindenki közölhet pontos és téves híreket egyaránt.) Egyre-másra érik egymást a bloggerek posztjai, hogy éppen milyen médiaceleb, pornósztár vagy zenekar regisztrálta magát a Twitterre, ami épp annyira tekinthető (mikro)blogrendszernek, mint amennyire közösségi oldalnak is.


Nem ismeretlen tény az sem, hogy a netes olvasóközönség fókusza és figyelme csökken - nem észrevehetetlen az sem, hogy sok esetben a hosszasabb blogposztokat rövidebb bekezdésekkel tűzdelt videóanyagok váltják fel, ezt a rövidülési trendet pedig még jobban elősegíti a Twitter 140 karakteres, gyorsan elolvasható, felhasználható, idézhető vagy elfelejthető szövegtagolása.

A trend egyértelmű: a Twitter határozott nyomot hagy a blogoláson. Már most is számos olyan oldalt láthatunk, amelynek oldalsávjában a szerző Twitter-üzeneteit olvashatjuk, sőt, ez a megoldás az elkövetkező hónapokban várhatóan blogsablonokban is megjelenik majd alapértelmezett lehetőségként. A Tumblr szolgáltatáshoz hasonlóan egybemosódhatnak majd a tweetek és a blogposztok is. A bloggerek egyes cikkeinél visszakövethetjük, hogy ki linkelte őket; várhatóan a későbbiekben azt is tudjuk majd követni, hogy a Twitteren ki ajánlotta másoknak cikkünket (ezt hívjuk tweetbacknek). A blogok és a Twitter integrációja természetesen ennél sokkkal mélyebbre is mehet: blogon belül kommentálhatunk majd Twitterre, kommentálás közben saját belépési adatainkat is megadhatjuk, a tweetbackekből statisztikákat is lekérhetünk majd. Az egyes oldalakon található blogroll-sávok mellett (amikben az általunk olvasott blogokat ajánlhatjuk rövid magyarázatokkal) megszülethetnek a twitterrolllok is: ezekben kedvenc szerzőink, celebjeink vagy barátaink tweetjeit emelhetjük ki.

LIFESTREAMING: kitárulkozás gondolkodás nélkül

Olyan világ felé haladunk, ahol mindenki megosztja életét a neten; a folyamat jó ideje ismert lifelogging (életnaplózás) vagy liveblogging (életbloggolás) néven is - a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg ezt már korábban megfogalmazta egy törvényszerűségben: a következő évben az emberek kétszer annyi információt közölnek magukról, mint az előzőben. A lifestreaming nemcsak naplózott kitárulkozás, hanem a bloggerek számára hasznosítható, jó esetben akár még pénzzé is tehető mechanizmus. Percről percre élt tapasztalatainkat ugyanis már most is elég könnyen összekapcsolhatjuk gyűjtőoldalakra, a sci-fibe illő elképzelések mellett pedig a trendelemzők is azt mondják: öt éven belül olcsón rögzíteni tudjuk majd életünk tartalmát, viselkedésünket, szokásainkat, ebből pedig olyan naplót, lifelogot készíthetünk, amiből könnyűszerrel kiválaszthatjuk, mit akarunk éppen posztolni. Alapjaiban változtathatja ez meg a blogolás és a tartalomgenerálás gyakorlatát: mindenki saját életének médiagyárosa, s ez az elkövetkező években még inkább így lesz.