Erőszakvideók a neten: diákveréstől a kíméletlen gyilkosságig

Egymással verekedő iskolatársak, sírgyalázók vagy akár hidegvérű gyilkosok. Mi bennük a közös? Mindegyikük meglehetősen fiatal, tetteikről pedig videofelvétel készült, amelyet saját maguk töltöttek fel az internetre, nem törődve a következményekkel. Mi váltja ki ezt a fajta agressziót, és mit lehet kezdeni vele? Utánajártunk.

Március 8-án került fel a Youtube-ra az a felvétel, amelyen egy zalalövői általános iskola két tanulója egy harmadik utasításait követve ütlegeli és megalázza negyedik társukat. Az eset nagy vihart kavart, akárcsak az egyik józsefvárosi iskolában történt tanárverés ügye. De említhetnénk a 2007-ben történt sírgyalázást is, amely egy zsidó temetőben történt. A két elkövető ebben az esetben is meglehetősen fiatal volt, akik közül az egyik saját nevével töltötte fel a vandálkodásról készült videofelvételt a Youtube-ra.

A tettesek minden esetben lebuktak – többek között éppen a bizonyító erejű felvétel miatt. Jogosnak látszik a kérdés: vajon miért hozták ország-világ tudtára a tettüket, amelyért később felelniük kellett.

Beavatási szertartás, bátorságpróba, lázadás. A fiatalok sokszor nem mérlegelik tetteik súlyát © AP

„Az ilyen jellegű esetek hátterében a legtöbbször a kamaszkorra tipikusan jellemző identitásproblémák állnak” – válaszolta a hvg.hu kérdésére Bilkei Pál kriminálpszichológus. „Az ilyen tettek a kockázatvállalásról, a bátorság próbájáról szólnak. El akarják hitetni – elsősorban saját maguknak –, hogy valamit meg tudnak vagy meg mernek tenni, azonban ez nem elég, ezt másoknak is meg akarják mutatni. Jellegében kicsit hasonlít ez a házak falain vagy a buszmegállókban látható tagekre, firkákra. Jelet adnak a világnak, hogy ott vannak, erősek, kellően erőszakosak, vagyis a saját fogalmaik szerint már „felnőttek”. Valójában ez a jelenség csak az internet miatt tűnik úgy, hogy nagyon elszaporodott volna, holott nem annyira újkeletű dologról van szó. Mindig is történtek ilyenek, csak általában titokban maradtak, vagy csak a legközelebbi barátok, ismerősök tudtak róla. A problémát szerintem a cenzúra hiánya jelenti. Ezalatt azt értem, hogy nem lenne szabad teret adni az ilyen felvételeknek, valahogyan meg kellene akadályozni – akár a Youtube, akár a hasonló oldalak üzemeltetőinek – hogy az ilyen videók felkerülhessenek az internetre, mert az elterjedésük dicsőséget jelent az elkövetők számára, hiszen ezzel elérik céljukat.”

A szakember szerint, ha ezek a felvételek nyilvánosságot kapnak, az elkövetők ettől igazoltnak érzik saját erejüket, ami abból táplálkozik, amit ők maguk elképézelnek a felnőttek világáról. Ez nyilvánvalóan sok esetben fakad a családi háttérből, abból, hogy mit látnak a szüleiktől, illetve, hogy milyen behatások érik őket a médián keresztül.

A fentiek ugyan talán valamilyen mértékben magyarázatot adnak a konkrét tettek elkövetésére – legyen akármilyen brutális – azonban alighanem felmerül a kérdés, vajon nem számol-e a kamasz vagy fiatalember a tetteinek súlyával, amikor az internet nyilvánossága előtt vállalja, amit elkövetett.

„Ez hozzátartozik a kamaszok lelkivilágához” – fejtette ki Bilkei Pál. „Nem számolnak a lebukással, csak az számít nekik, hogy tudomást szerezzenek róluk. A lényeg a kockáztatás, a lebukás veszélye, ez ugyanis a szemükben emeli a tettük értékét. Az ilyen esetekben nincs belső kontroll – vagyis hiába tudja, hogy nem szabad, attól még meg fogja tenni –, de nincs külső kontroll sem, vagyis a szülők nem foglalkoznak vele, hogy a gyerekük mit csinál, mibe keveredhet bele. A gyermeki agresszió bölcsője pedig minden esetben a szülő, illetve a családi háttér, az innen vett magatartásminta az, ami később kifejlődik és befolyásolja a fiatalok személyiségét.”

A kriminálpszichológus szerint a szülők és a család nevelő, szeretetet és megértést biztosító funkciója napjainkban egyre inkább háttérbe szorul, s inkább gazdasági funkciója lesz. Ez azt jelenti, hogy a szülők gyakran nem figyelnek oda a gyerekekre, megvásárolnak nekik bármit, hogy ezzel megváltsák a szeretetüket, azonban nem szakítanak időt arra, hogy beszélgessenek velük, kérdéseket tegyenek fel nekik és válaszokkal szolgáljanak a fiatalokat érdeklő dolgokkal kapcsolatban. Egy-egy átdolgozott nap után a hazatérő szülők is sokszor leülnek a tévé vagy a számítógép elé, s nem törődnek családi kötelezettségeikkel.