A gyógyszer színétől gyógyulunk, nem a hatóanyagtól?

Egyre több új fejlesztésű gyógyszer bukik el az amerikai placeboteszteken, a szakértők pedig úgy vélik: a kilencvenes években piacra dobott készítmények nagy részét bevonhatnák. Az emberi elme hatalmát gyógyulásunk felett még nem sikerült teljesen felmérnünk, de azt tudjuk: befolyásolja állapotunkat gyógyszereink színe és formája is - írja a Wired.

William Potter gyógyszerfejlesztő és informatikus kollégája, David DeBrota a céges adatbázisban talált publikus és bizalmas gyógyszerteszteket vizsgálta, hírek szerint még azokat is, amiket cégük titokban tartott az igen magas placeboarány miatt. A vizsgálatot két prekoncepcióval kezdték: első elképzelésük szerint a tesztelt gyógyszerkészítmények a Föld bármely pontján megegyező hatékonysággal működnek. Mindez azonban téves elképzelés, állítják a kutatók - a tesztek földrajzi helyzete befolyásolja az eredményüket. A kilencvenes évek során az egyik szer például sokkal jobb hatásfokot ért el Franciaországban és Belgiumban, mint Amerikában, ahol az európai értékeknél sokkal több placebohatást mértek. Egy másik sokkal jobban futott például Amerikában, mint a nyugat-európai vagy dél-afrikai régióban - úgyhogy a gyógyszerek engedélyeztetése gyakorlatilag azon múlt, hogy az adott cég hol végeztette az engedélyekhez szükséges teszteket. Tévesen gondolták azt is, hogy a gyógyszerek (vagy a placebok) által okozott javulást mérő tesztek konzisztens eredményeket adnak - ehelyett minden teszt különböző eredménnyel zárult. (Potter szerint ez olyan, mintha sportverseny értékelésekor minden bíró más szabályok alapján döntené el, hogy ki lett a győztes.)

Érdekes eredményekre bukkant Fabrizio Benedetti, a torinói egyetem kutatója is, aki az emberi fájdalom vizsgálata során figyelt fel arra, hogy a placebocsoportokban lévő önkéntesek jóval kevesebb szenvedést éltek meg, mint azok, akikben tényleg fájdalomcsillapítók voltak. A kutató úgy véli, amerikai szakemberek korábbi tanulmányában ráakadt valamire, ami azt bizonyítja, hogy a placebónak neurológiai alapja van. A tanulmány szerint a naloxon nevű anyag blokkolja a placebokezelések fájdalomcsökkentő erejét - az agy stressz esetén fájdalomcsillapító ópiátokat termel, e természetes fájdalomcsillapítókat azonban könnyen hatástalanítani lehet a naloxonnal. (Az ópiátok a fájdalomcsillapítás mellett kihatással vannak a szívverésre és a levegővételre is, az egyes placebóhatások által beindított dopamin a Parkinson-kórban szenvedők motorikus funkcióit javítja.) Egy tanulmányban Benedetti azt vette észre, hogy a rosszabb kognitív képességű Alzheimer-kóros páciensekre sokkal kevésbé hatnak a fájdalomcsillapítók. EEG-vizsgálatok után rájöttek: a páciensek prefrontális agykérge és ópiáttermelő rendszere között sérült a kapcsolat, így az ő esetükben a gyógyszer "alaphatását" nem sokszorozza meg a placebo.

© Marton Szilvia

Benedetti és társai azt is állítják: amikor a pácienseknek gyógyszert ígérünk, az olyan területeket aktivál az agyban, amik az egyes történések vagy fenyegetések komolyságának mérlegelését végzik. Mindez hasonló ahhoz, amikor a vészcsengőt hallva és füstöt látva pontosan tudjuk, hogy menekülnünk kell - a fájdalomcsillapítás és a gyógyszerhez jutás mechanizmusa hasonlóan működik. Meglepő erejű hatásmechanizmusnak számít az úgynevezett gyógyító rituálé is, amikor a saját szemünkkel győződünk meg arról, hogy egy készítménynek gyógyító ereje van. A kutatók összesített eredményei arra mutatnak, hogy a gyógyszerek hatása rengeteg dologtól függ - az orvos hozzáállásától és hangulatától, a kezelés típusától, a páciens kondicionálásától és hitétől, társadalmi visszajelzésektől legalább annyira, mint a beszedett pirulák színétől, formájától, márkájától, sőt, még árától is. A sárga tabletták a leghatásosabb antidepresszánsok, a pirosakról a páciensek úgy érzik, több erő van bennük és sokkal jobban képesek stimulálni minket a más színű gyógyszerekhez képest. A fehérek, főként a savlekötőként árult gyógyszerek, kifejezetten jók a gyomorfekélyre (még akkor is, ha csak laktózt tartalmaznak), a zöldek pedig a legjobb nyugatók.

A kérdésre pedig, hogy miért erősödik világszerte a placebo hatása, számos válasz adódik. Jól eltalált branding-fogások révén egyes márkákat kifejezetten hatékonyan lehet nyugalommal kapcsolatos képekkel, szavakkal összekapcsolni, ezzel pedig sokkal jobb placebohatást lehet elérni. Magyarázhatja a helyzetet az is, hogy a gyógyszerteszteket végző cégek Afrikába, Indiába, Kínába, illetve a volt Szovjetunió területére fókuszálták tevékenységüket. Ezeken a területeken nemcsak a kulturális különbségek erősíthetik a placebohatást, hanem az is, hogy az ottani orvosok a gyorsabb pénzszerzés reményében meglehetősen gyorsan válogatják össze a tesztalanyokat, akiknek enyhébb tüneteik vannak, így sokkal intenzívebben reagálnak a placeboszerekre. Mindezek mellett azokban társadalmakban, ahol problémás az egészségügyi ellátás, sokkal jobban működnek a placebotesztek.