Napi dilemma: dobozolt szoftver vagy szolgáltatás a „felhőből”?

Az informatikai alkalmazások felhasználói két lehetőség közül választhatnak. Az első az évtizedeken át alkalmazott modell: a szoftvert „dobozolt” formában megveszik a fejlesztőtől, majd a saját gépükre telepítik. A második a szolgáltatási modell: az alkalmazást szolgáltatásként (software as a service, SaaS) veszik igénybe és a használat arányában fizetnek. Vajon melyik megoldás a jobb? Bőgel György írása.

James Nicholas (Jim) Gray a Microsoft kutatási központjának egyik legtehetségesebb és legsikeresebb kutatója volt. 1998-ban elnyerte az informatikai szakmában nagy tiszteletnek örvendő Turing-díjat. Kilenc évvel később, 2007 januárjában, mindennel felszerelt saját jachtján, szép, napsütéses időben egyedül kihajózott a nyílt óceánra, ahol nyomtalanul eltűnt; nem találták meg sem őt, sem a hajóját.

Gray sok érdekes tanulmányt hagyott ránk. Egyik rövid írása például a vállalati informatikusok ma fölöttébb aktuális dilemmájával foglalkozik. Az informatikai alkalmazások felhasználói két lehetőség közül választhatnak. Az első az évtizedeken át alkalmazott modell: a szoftvert „dobozolt” formában megveszik a fejlesztőtől, majd a saját gépükre telepítik. A második a szolgáltatási modell: az alkalmazást szolgáltatásként (software as a service, SaaS) veszik igénybe és a használat arányában fizetnek. Vajon melyik megoldás a jobb?

Tekintsünk el most attól a helyzettől, amikor a megvásárolt, illetve szolgáltatásként igénybe vett alkalmazás között a választási döntést befolyásoló minőségi, technikai, biztonsági különbségek vannak, vagyis szemléljük a kérdést tisztán gazdasági problémaként. Gray az említett, 2003-ban született tanulmányában egyszerű eljárást javasol a kérdés vizsgálatához. Egy számítási (számítógépes) feladat megoldásához – írja –, a következő négy alapvető dologra van szükség:

• hálózati kapcsolatra , amin kérdéseket lehet feltenni és válaszokat lehet fogadni;
• feldolgozásra, vagyis információk transzformációjára új információk szerzése érdekében;
• adatbázis-elérésre a feldolgozás igényei szerint;
• adattárolásra az adatok hosszú távú tárolása céljából.

Különböző feladatoknál a felsoroltakra eltérő arányban lehet szükség: adódhat például egy kevés hálózati kapcsolatot igénylő, de feldolgozás-intenzív feladat, de egy másik példánál a helyzet ennek éppen a fordítottja lehet.

Ajánló

A szerző Üzleti elvárások – informatikai megoldások című könyve nemrég jelent meg a HVG Könyvek gondozásában.

A következő lépés: rendeljünk költségeket (árakat) ezekhez a komponensekhez. Ehhez a komponenseket valamilyen módon skálázni és mérni kell, majd össze kell gyűjteni a piaci árakat. A feladat megoldható: a hálózati kapcsolatnál például az átfutó gigabájtok mennyisége lehet a kalkulációs egység, a feldolgozás esetében pedig hogy mennyi ideig vettük igénybe a számítógép processzorát. A modellek közüli választás szempontjából a négy felsorolt tényező aránya és relatív áraik a mérvadók.

Gray 2003-as árakat táplált a kalkulációs sémába, és arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatási modell „ideális jelöltje” a következő tulajdonságokkal rendelkezik: nincs adatbázis vagy nincs szükség adatbázis-elérésre, hálózati kapcsolat iránti igénye minimális, a feladat viszont rendkívül feldolgozás-intenzív. Gray néhány példát is felsorolt: bonyolult rejtjelrendszerek feltörése, különleges, nagy számításigényű matematikai feladatok megoldása, Monte Carlo szimuláció pénzügyi kockázatok elemzéséhez, animációs filmek készítése, stb.

2003-ban tehát ilyen jellegű feladatok megoldásánál volt érdemes a szolgáltatási modellt használni, vagyis a feladatot valaki másra bízni, a műveleteket szolgáltatásként valaki mástól megvenni. Az árak viszont változnak, de nem maradnak állandók a számítási feladatok sem. A Gray által felsorolt elemekre két nagy trend van leginkább hatással. Az egyik a Moore törvényeként ismert jelenség, ami szerint (a kalkuláció szempontjából) a számítási teljesítmény egységára meghatározott ütemben esik. A másik a távközlési árak csökkenése. Gray következtetése az „ideális jelöltről” akkor marad tartós, ha a távközlési árak csak mérsékelten csökkennek, a Moore által jelzett trend viszont változatlanul érvényesül. Ha viszont a távközlési árak gyorsan csökkennek, az érvelés meggyengül. Egyszerű logikával is hasonló következtetésre lehet jutni: ha a számítógépek ára olyan mértékben csökken, hogy az induló befektetéseknek, kapacitások kihasználtságának nincs jelentősége, kevesebben fognak másoktól szolgáltatásokat igénybe venni, ha viszont a gépek viszonylag drágák maradnak, a hálózati, távközlési költségek pedig összezsugorodnak, érdemes lesz másoktól szolgáltatásokat vásárolni. A távközlési árak a túlkínálat hatására 2000 után nagyon gyors csökkenésnek indultak, ami azt jelzi, hogy a „jelöltek” köre ma jóval tágabb lehet a korábbinál, vagyis nőtt a szolgáltatási modell versenyképessége.