Mik voltak a világ legrémisztőbb régészeti leletei? - teszi fel a kérdést az MSNBC, amelynek válogatásából tallózunk. Megtudhatjuk, hogyan védekeztek pár évszázada a boszorkányok ellen és hogyan kell egy vámpírt igazából elpusztítani, olasz leletek szerint ugyanis a fakaró nem elég.
Hogyan kell igazából megölnünk egy vámpírt?
A huszadik századba átszivárgott néphiedelmek szerint fakarót kell átvernünk a vámpír szívén ahhoz, hogy elpusztítsuk, függetlenül attól, hiszünk-e bennük vagy sem. A tizenhatodik században azonban más volt a szokás, vagy legalábbis többet felejtettünk el, mint kellett volna. A bombabiztos vámpírirtás folytatásához ugyanis téglát vagy nagyobb követ kellett szorítani a vámpírnak gondolt személy szájába, hogy ne tudjon senkibe se beleharapni, és így egyszerűen éhen haljon.
Vámpírvadászat: nem elég a fakaró, tégla is kell © Matteo Borrini/AP |
A csontváz az 1576-os velencei pestis tömegsírjából került elő. Létezett olyan korabeli hiedelem, amely szerint a járványt vámpírok terjesztik; ezt az elképzelést nagy eséllyel az erősíthette meg a velenceiekben, hogy a pestis áldozatainak szájából gyakran folyt vér. A tömegsírba temetett vámpírok, vélték mások, a melléjük temetett holttestekből táplálkoztak, majd erőt nyerve kitörtek a föld alól - a sírásóknak ezért is volt az a feladatuk, hogy megvizsgálják a tömegsírba dobott testeket és téglát erőltessenek azok szájába, akikből vér szivárgott.
Borrini idén márciusban számolt be felfedezéséről Denverben, az amerikai törvényszéki szakértők találkozóján, azt azonban, hogy ő fedezte volna fel az első, törvényszéki szakértők által is megvizsgált vámpírt, megcáfolta egy amerikai kutató. Peer Moore-Jansen, a Wichita Állami Egyetem kutatója ugyanis azt állítja: ő már korábban, Lengyelországban is nyomára bukkant hasonló "vámpírkezelési gyakorlatnak".
És miként védekezhetünk a rontás ellen?
Természetesen boszorkányüveggel, derül ki számos Erzsébet-kori angol lelet vizsgálata alapján. A British Archeology magazin például olyan üvegről számol be, amelybe tulajdonosa belevizelt, majd levágott körmét és hajtincsét dobta bele vasszögek és sárgaréz tűk kíséretében, mindezek mellé elhelyezett még egy szív alakú, meghajlított szöggel átszúrt bőrdarabot, majd ezt az üveget ledugaszolta és fejjel lefelé temette el a ház ajtótól legtávolabb eső sarkában. A korabeli babona úgy tartotta: ha az üveg elkészítésében nem esett hiba, akkor a rontás visszaszállt a boszorkányra és egyes esetekben még végzett is vele.
Egy Greenwich mellett talált boszorkányüveg tartalma © Mike Pitts / British Archeology |
A hiedelem szerint rontó mágiát lehetett arra az emberre küldeni, akinek a boszorkány kezében tartotta bármilyen, testéről eltávolított darabját - legyen az akármilyen ruhadarab, a szóban forgó körömdarab vagy hajtincs, így az üveg gyakorlatilag "megvédte" a rontás ellen az így védekezőket. Az újabb kori darabokat kékes-zöldes színű üvegből készítették, egyes, "finomabb" változatokban az üvegbe rozmaringot, tűket és vörösbort helyeztek. Az üveget vagy - ahogy már említettük - az élőhely legtávolabbi pontjára, a kandalló alá, vagy esetleg a kéménybe helyezhették el. A rossz szellemek pedig - állítólag - beleakadtak a szögekbe és tűkbe, belefulladtak a borba, a rozmaring pedig visszaűzte őket oda, ahonnan jöttek.. A boszorkányüvegek készítése régészeti vizsgálatok szerint már az 1500as években is gyakorlatban volt.


iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Kinyomtatom
Továbbküldöm
Megosztom


