Rémisztő leletek: háromszor végeztek vele, egyszer halt csak meg

Mik voltak a világ legrémisztőbb régészeti leletei? - teszi fel a kérdést az MSNBC, amelynek válogatásából tallózunk. Megtudhatjuk, hogyan védekeztek pár évszázada a boszorkányok ellen és hogyan kell egy vámpírt igazából elpusztítani, olasz leletek szerint ugyanis a fakaró nem elég.

A lindowi férfi története: háromszor ölték meg, hogy egyszer meghaljon

1984 augusztusában akadtak rá munkások Északnyugat-Angliában, Lindow tőzegmocsarában egy szó szerint többszörös gyilkosság áldozatául esett férfira. A mocsár jól konzerválta a testet, amin így meglepő részletességgel látszanak a brutális cselekedetek nyomai: a körülbelül huszonöt évesnek becsült férfinak kétszer bezúzták a fejét, súlyos ütést kapott a hátára, ezt követően hurkot dobtak a nyakába, amivel fojtogatták, majd eltörték a nyakát és ezt követően a torkát is elvágták. A férfi körülbelül i.sz. 60 környékén halhatott meg, a régészek pedig úgy vélik, valószínűleg a környéken élő druidák által elkövetett rituális gyilkosság áldozatára bukkanhattak.

A Pete Marshként is elnevezett lindowi férfi gyomrában fagyöngypollent találtak a vizsgálatok során, így vélhetően márciusban vagy áprilisban végezhettek vele. A férfi életében fontos státuszt tölthetett be és nem végzett fizikai munkát, amire az utal, hogy gondosan nyírt haja és szakálla, valamint ápolt keze volt. A holttestet vizsgáló Dr. Anne Ross és Don Robins úgy vélik, hogy nagy tisztséget tölthetett be a druidák között, a hármas halál pedig arra utal, hogy a rituális gyilkossággal három különböző istennek akartak kedvezni. Mivel Európában több mint száz hasonló gyilkosság nyomára bukkantak, elképzelhető, hogy a lindowi férfi egy igen elterjedt rituális szokást testesíthet meg így előttünk.

© Museum of London Docklands

© Museum of London Docklands

Túl jó anyagból készült a kínzóeszköz, nem dobták el

Tizenhetedik századi, vasgolyóval súlyozott béklyókat találtak a Temze vastag sárral borított sötét mélyén - amely jellegéből adódóan jól konzerválja a fémet, kerámiát, sőt még a bőrt is. A nyolc kilogramm súlyú bilincseket Kate Sumnall, a Museum of London régésze vizsgálta meg. Elmondása szerint a rettentő eszköz kifejezetten jó minőségű vasból készült, így nem valószínű, hogy a történelem során ezt bárki eldobta volna - inkább az valószínű, hogy egy rab kiszabadította magát vagy szabadulás közben elnyelte a víz. A megerősített lakat típusa arra utal, hogy az eszköz Európából, feltételezhetően Németországból származik - magából a lakatból pedig egy hosszú vastüske áll ki, amely a másik láb fele meredt, miután a bilincset elhelyezték a rab bokáján.

Megmoccant valami a kétezer éves koponyában

Enyhe kifejezés lenne azt mondani, hogy Rachel Cubitt régész megdöbbent, amikor megmozdult valami az általa vizsgált kétezer éves koponyában. A Yorkban talált koponya önmagában véve nem is lenne annyira érdekes, a benne talált anyag viszont annál inkább. A furcsa, sárgás matéria, amit a leletben találtak, nem bírt önálló akarattal, csupán a koponya forgatása miatt mozdult meg - Cubittot pedig egy egyetemi órájára emlékeztette, amikor ősi agyszövetekről tanultak. A vizsgálatok megerősítették: a régész a világ legöregebb emberi agyszövetére bukkant, amit egy York környéki farm alatt leltek. Maga a tény, hogy olyan régészeti leletre bukkantak, ahol az agyon kívül más puha szövet nem maradt meg, roppantul ritka esetnek számít.