Az éghajlatváltozás tíz vészjele

Az általános klímaváltozás vészjelei egyre sokasodnak: máris létezik tíz olyan megfigyelhető jelenség, amelynek súlyosbodása várható a következő években.

Megkezdődött a 15 millió négyzetkilométert elborító jeges-tengeri jégpáncél olvadása, ami több állatfaj, így a jegesmedve kihalásával fenyeget. A nyílt víz több meleget nyel el, mint a jég, ami tovább gyorsítja a melegedést, az olvadást. Az amerikai partok mellett húzódó Északnyugati-átjáró és az orosz partok menti Északkeleti-átjáró - 2008-ban először - nyáron néhány hétre hajózhatóvá vált.
   
A grönlandi és az antarktiszi gleccserek olvadása tovább emeli az óceánok vízszintjét. A déli-sarki jégrétegnek eddig csak a földrész nyugati részén tapasztalt csökkenése mostanra a keleti partvidéket is elérte. A grönlandi gleccserek teljes elolvadása 7 méterrel, az antarktiszi jégrétegé pedig több mint 70 méterrel emelné a tengerek szintjét.
   
A magashegységek gleccsereinek olvadása - például a Himalájáé - számos térség (Észak-India, Kína) vízellátását fenyegeti. A forró égövben fekvő Andok gleccserei 30 év alatt felszínük 30-100 százalékát veszítették el, a Pireneusoké pedig 2050-ig teljesen eltűnhetnek. 2007-re a Kilimandzsárót 1912-ben borító jégréteg 85 százaléka tűnt el.
   
A tengerek szintjének emelkedése gyorsabb, mint korábban várták. A szintemelkedés mértéke az évszázad végéig az egy métert is meghaladhatja - állítják klímaszakértők. Sok szigetországot, így például a Maldív-szigeteket elborítja majd az ár. Sűrűn lakott partvidéki régiók (Banglades, Vietnam és Hollandia) és számos nagyváros kerül veszélybe.
   
A Földön élő tengeri fajok egyharmadának otthont adó korallzátonyokat, amelyek félmilliárd embernek nyújtanak megélhetést, és védik a partokat a tengerártól, az óceánok elsavasodása fenyegeti: már a víz PH-értékének kismértékű csökkenése is visszafogja a kagylók kalciumlekötését, így jóval törékenyebbé válnak.
   
A szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá váltak. Minden bizonnyal lesznek olyan évek és évtizedek, amelyekben sok kánikula és árvíz lesz az esős vidékeken, illetve aszály a sivatagos régiókban.
   
Az esőerdők kivágása - mindenekelőtt az Amazonas vidékén - csökkenti az erdőségek szén-dioxid-lekötő képességét. Jelenleg az Amazonas vidékének erdői évente 66 milliárd tonna szén-dioxidot kötnek le, közel háromszorosát annak a mennyiségnek, amelyet a világban használt fosszilis üzemanyagok kibocsátanak.
   
Intenzívebbé válik a sivatagosodás, főként a Száhel-övezetben és Kína északi részén. A Csád-tó felszíne például 40 év alatt egytizedére - 25 ezer négyzetkilométerről 2,5 ezer négyzetkilométerre - csökkent.
   
A tőzeglápok és nedves övezetek kiszáradása következtében máris 20 százalékkal nőtt e területek szén-dioxid-kibocsátása a Wetlands International nevű civil szervezet szerint. A legnagyobb kibocsátó országok ezen a területen Indonézia, Oroszország és India.
   
Végül megkezdődött az északi vidékek valaha állandóan fagyott talajának, valamint a tengerek fenekének metánkibocsátása. A metán a széndioxidnál 25-ször erősebb üvegházhatású gáz.