Mementó 1950: létrejön Nagy-Budapest

Pontosan hatvan évvel ezelőtt, a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben létrehozták Nagy-Budapestet. A metropolisz második születésnapja így 1950. január elseje is lehetne, bár ezt az évfordulót nem nagyon ünnepli azóta se senki. Szintén nem emlékezünk ma már Buda és Óbuda 160 évvel ezelőtti egyesítésére, amit 1861-ben érvénytelenítettek.

Budapestet 1873-ban alapították, az erről szóló törvényt 1872-ben hozták ugyan, ám 1873. november 17-én vette át "Budapest főváros tanácsa az ügyek vitelét a működésüket előző napon megszüntető városi tanácsoktól" - írja Vörös Károly történész. A rendszerváltás óta ezt a napot, november 17-ét szokta ünnepelni a Fővárosi Önkormányzat. E nap emlékeztet Pest, Buda és Óbuda egyesítésére, a modern nagyváros megteremtésére.

Kevésbé emlékezetes viszont 1950. január elseje, amikor hatalmas megyei városokat - többek között Újpestet, Kispestet, Pesterzsébetet - csatoltak a fővároshoz. Azt a Csepelt is ekkor olvasztották be, ami 1993-ban sikertelen népszavazást tartott arról, hogy a XXI. kerület kiváljon-e Budapestből, hogy megyei jogú város legyen.

Kádár terjesztette elő

Kádár 1957 májusában

Mindez jól mutatja, hogy míg Óbuda, Pest és Buda egyesítését egyértelműen pozitív döntésként ünneplik ma is, Nagy-Budapest létrehozását korántsem ítéli meg kedvezően a közvélemény. Budapest kibővítését talán azért is hajlamos a politika elfelejteni, mert részben Kádár János nevéhez köthető. Az 1956-os forradalom utáni pártvezér, a megtorlásért is felelős politikus 1949-50-ben még "csak" belügyminiszter volt. Így a kormány illetékes tagjaként ő terjesztette a parlament elé 1949 végén a Nagy-Budapest létrehozásáról szóló törvényjavaslatot.

Kádár belügyminiszteri szerepe nem ezért volt hírhedt 1949-50-ben: ő volt ugyanis e tisztségében a Rajk-per egyik levezénylője. Budapest megalapítása alig két hónappal követte a leváltott korábbi bel- és külügyminiszter, a kommunista Rajk László kivégzését.

Budapest-térkép - nem hagyja magát sárba taposni a város? © Stiller Ákos

Nem véletlen tehát, hogy sok ünnepelnivaló nincs Nagy-Budapest létrehozásában, aminek közigazgatását még jobban összekuszálta a rendszerváltás, kiélezve a kerületek és a főváros viszonyát. Azóta is egy területen kétféle önkormányzat működik: a kerületi és a fővárosi, egymást sokszor akadályozva, bürokratikus akadályokat állítva egymás elé.

Munkásmozgalmi érvelés

De nézzük, mi is történt a korabeli Magyar Nemzet szerint 1949/50 fordulóján. 1949. december 8-án, csütörtökön arról számolt be a lap, hogy "Megszületik végre Nagy-Budapest".

Az újság ezután ismerteti a törvényjavaslatot, amelynek bevezetője munkásmozgalmi kontextusba helyezi a főváros kibővítését: "a nagytőkések és földbirtokosok népellenes államhatalma évtizedeken át meggátolta a Budapesttel szomszédos, főleg munkáslakta településeknek a fővárossal való egyesülését, hogy ezzel lehetetlenné tegye a főváros önkormányzatában a munkásosztály politikai befolyásának érvényesülését".

Hogy valójában ez a nyakatekert szöveg mit jelent, azt Varga László világítja meg a Budapesti Negyed 1998-as 20-21. számába írt tanulmányában: "A kommunisták számára Nagy-Budapest létrehozásához az 1947-es országgyűlési választások budapesti kudarca adta meg a döntő lökést. Felismerték, hogy amíg az eredeti területen két szatellit-pártjukkal sem értek el abszolút többséget, addig a kialakítandó új közigazgatási határok között megszerezték volna azt. A sors iróniája, hogy ezt a különbséget nem a Budapest környéki kommunista, hanem szociáldemokrata szavazatok eredményezték."

Némi racionalitás

Van némi racionális érvelés is persze az 1949-es jogszabály Magyar Nemzet-beli indoklásában: "A gazdaságilag összefüggő és egymásra utalt településeknek ez a mesterséges elkülönítése a Budapest környékén lakók számára kulturális, egészségügyi, közigazgatási és gazdasági szempontból egyaránt súlyos hátrányokat jelentett." És ebben van is némi igazság: Nagy-Budapest létrehozását először "komolyabban" (a Wikipedia szerint) Bárczy István polgármester vetette fel 1906-ban, Harrer Ferenc írása alapján. Ezt két évvel később követte az első részletesen kimunkált javaslat: a Bárczy-Harrer féle tervezet.

Ezután az első területbővítés 1930-ban következett be - amint arról Tarjányi Sándor írt 1972-ben a fővárosi törvényekről szóló rövid könyvében. Még a Budapestet "bűnös városként" kezelő Horthy-rendszer idején is megnövelték a fővárost: új kerületi beosztás született, és hozzácsatolták a csepeli Szabadkikötőt és a Budaörsi repülőteret.

Már 1937-ben a mai határokat tervezgették

Sipos András a harmincas években kibontakozó városbővítési törekvésekről ezt írja a Históriában megjelent cikkében: "Az 1937:VI. törvénycikk a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) hatáskörét kiterjesztette a főváros környékére."

A "környék" fogalmát később a belügyminiszter értelmezte, méghozzá az 1950-ben létrehozott Nagy-Budapest területével majdnem megegyezően. A legfőbb eltérés az volt Sipos szerint, hogy a Horthy-rendszerben az FKT-hoz tartozott Vecsés is.

Az 1982-ben kiadott Budapest Enciklopédia szerint a Duna-kanyarban is a mai Budapestnél nagyobb terület fölött diszponált az FKT, hiszen a szervezet hatásköre egészen Dobogókőig nyúlt ki.