Mementó 1920: hazai koncentrációs táborok és zsidózó kampány

2010. január 26., kedd, 14:02 • Utolsó frissítés: 2010. május 26., szerda, 00:29
Szerző: hvg.hu

Címkék: zsidózás; MSZDP; Horthy Miklós; szociáldemokraták; szociáldemokrata miniszterek; zsidó; 1920; mementó; Apponyi Albert; Huszár Károly; ifjabb Andrássy Gyula;

Kinyomtatom • Elküldöm

Kilencven évvel ezelőtt, 1920. január 25-én és 26-án választott nemzetgyűlést Magyarország. A kétnapos szavazás előtt a tiszti különítmények gyilkoltak, kormányon lévő szocdemeket tartóztattak le. Az országban heves zsidózás folyt azok részéről is, akik évekkel korábban összeugrasztották a nemzetiségeket, és így a történelmi Magyarország felbomlását idézték elő.

Minthogy a kormányon lévő MSZDP jelöltjeiről volt szó, mindezt maga a baloldali párt sem tűrhette tovább, és a kormányból való kilépésről döntöttek január 15-én és 16-án, sőt, azt is elhatározták: nem vesznek részt a nemzetgyűlési választásokon. A Pesti Hírlap január 16-ai száma szerint Peyer Károly MSZDP-s népjóléti miniszter és Miakits Ferenc kereskedelmi államtitkár a miniszterelnökhöz, Huszár Károlyhoz intézett levelükben e döntést így indokolták: "a polgári jogok biztosítása minden magyar részére, a szabad sajtó, a szabad gyülekezési jog, a politikai véleménynyilvánítás szabadsága, mind hiányoznak. (...) Ezekért az állapotokért a felelősséget továbbra nem vállalhatjuk." Az MSZDP-s Peyer és Miakits szerint "a karhatalmi alakulatok számos tagja a polgári hatóságtól és rendőrségtől függetlenül folytat nyomozást, ma is tisztán polgári ügyekben letartóztatásokat rendel el, sőt számos esetben az internálást foganatosítja."

Koncentrációs táborok és Cservenka meggyilkolása

A lemondott miniszter és államtikár levele így folytatódik: "A sajtószabadság biztosítva nincs, mondja tovább a szocialisták előterjesztése. A cenzúra teljesen egyoldalúan működik. (...) Ma is ezrei az embereknek vannak letartóztatva, nagy része minden kihallgatás nélkül, csak egyszerű feljelentés alapján. A központi hatóságnak az internáltak számáról sincs pontos tudomása. E tisztán politikai okokból letartóztatott és koncentrációs táborokban a legrosszabb egészségügyi viszonyok mellett összezsúfolt emberek szenvedéseit leírni sem lehet. Hozzátartozóik, gyermekeik, most tél közepén otthon nyomorognak, éheznek." Mindehhez hozzátehetjük, hogy az Ostenburg-különítmény január 16-án elhurcolta Cservenka Miklóst, az MSZDP panaszirodájának vezetőjét. Cservenkát a lakásáról vitték el, majd meggyilkolták.

A keresztény-nemzeti kurzus pártjának reagálása

A Pesti Hírlap az úgynevezett koncentrációs - különböző erőket tömörítő - kormány vezető erejének, az úgynevezett keresztény-nemzeti kurzust képviselő KNEP-nek a véleményét közli január 16-án: "A keresztény nemzeti egyesülés pártjában különösebb meglepetést nem keltett az a hír, hogy a szocialisták kilépnek kabinetből. A pártkörben az volt a felfogás, hogy a szociáldemokrata pártnak számolnia kellett a helyzettel már akkor, amikor a koncentrációba belépett, mert a hangulat különösen a vidéken annyira kiélezett a szocialistákkal szemen, hogy népgyűléseiket minduntalan megzavarják. Bármennyire is a közszabadságok alapján áll a párt - mondották a klubban - a népnek nem tilthatja meg, hogy ellenszenvvel ne viseltessék azzal a párttal szemben, amely erkölcsi hitelét oly könnyelmű módon dobta oda a bolsevista uralom támogatására.”

A szocdemek tehát félreálltak a januári választáskor, ám a KNEP még így sem nyerte meg a szavazást. A Kisgazdapárt - több forduló és pótválasztás, illetve a tiszántúli júniusi szavazás után - többségbe került. Ezután 1920-ban még több kormány - Simonyi-Semadam Sándor kormánya, illetve gróf Teleki Pál első és második kabinetje - jut hatalomra, de ezek egyike sem hosszú életű, a Horthy-rendszer valódi konszolidációja csak 1921-ben történik meg.

Zsidózás az 1920-as választási kampányban

A zsidók felelőssé tétele az első világháború utáni helyzetért, a forradalmakért és Magyarország széteséséért azért különös, mert az 1920-as választási kampányban sokszor olyanok léptek fel hasonló gondolatokkal, akiknek korábban jelentős szerepük volt a történelmi Magyarország hibás politikájában, későbbi felbomlásában. Így Apponyi gróf kultuszminiszterként 1907-ben a nemzetiségek elmagyarosítására hozott intézkedéseket (erről Mementó-sorozatunk korábbi részében írtunk). Apponyi egyébként nem a kampányban fejtette ki nézeteit, hanem a párizsi békekonferenciára utazva. Részt vett viszont a választási küzdelemben ifjabb Andrássy Gyula, aki Monarchia idején akkor volt belügyminiszter, amikor 1907-ben Csernován sortűz dördült. Érdekes, hogy már az 1920-as januári kampányban felvetődött a későbbi „numerus clausus”-törvény lehetősége, vagyis olyan jogszabály megalkotása, amely korlátozza a zsidó származásúak továbbtanulását.

Hegyeshalmy Lajos, Győr város első kerületének képviselőjelöltje, volt (és leendő) miniszter: „Meg kell oldani a zsidókérdést, de nagyon elhibázott dolog lenne, ha azt egyetlen dühös gesztussal akarnók elintézni. Törvényhozási úton intézményesen kell a magyarságot vezető szerepéhez visszajuttatni. (...) Azokat a zsidókat, akik a keresztény erkölcsi alapra helyezkednek és a nemzeti eszmét magukévá teszik, szívesen látjuk a munkatársul az ország újjáépítésének munkájában, akik azonban erre nem hajlandók, azok keressenek maguknak más hazát.” (Forrás: Pesti Hírlap, 1920. január 10. szombat, 2. oldal)

Huszár Károly miniszterelnök beszéde Szobon: „Nem szabad felekezeti harcra izgatni és egyenlő polgári jogok illetik meg a zsidókat is, ha becsületes és hasznos polgárai a hazának. De taszítsák ki maguk közül a zsidók azokat, kik ebben az országban olyan sokat vétkeztek a közelmúltban a haza és a kereszténység ellen.” (Forrás: Pesti Hírlap, 1920. január 10. szombat, 3. oldal)

Gróf Andrássy Gyula, volt bel- és külügyminiszter miskolci programbeszéde: „Egy természetes, jogos és kívánatos törekvés feszíti a nemzetet abban az irányban, hogy a keresztény elem legyen uralkodó a bankban, a sajtóban, a kultúrában. Ezt a józan zsidóság sem kifogásolhatja. Ámde ez az akció álljon meg a törvényesség mesgyéjénél, ne csapjon gyűlöletbe, ne küzdjön felekezet ellen, vannak a zsidóságnak a nemzettel szenvedő, vele egyetértő, jóban-rosszban szolidáris elemei is. A zsidóság viszont küzdjön önmagában az opportunizmus szelleme ellen, küzdjön az internacionálénak az ő fajtájukban nagyobb réseket vágó hatásai ellen, helyezkedjék nemzeti alapra, mert kutyakötelessége szeretni ezt a nemzetet, amely védte akkor is, mikor mindenki üldözte.” (Forrás: Pesti Hírlap, 1920. január 20., kedd, 4. oldal)

Gróf Apponyi Albert, a párizsi magyar békedelegáció vezetője, korábbi kultuszminiszter: „Magyarországon a zsidókat nem azért üldözik, mert zsidók, hanem mert hallatlanul sok zsidó vett részt vezető állásban a bolsevikok hazaáruló, véres uralmában. (…) Én is jól tudom, hogy a bolsevikiek a zsidókat is üldözték, minthogy azonban tényleg olyan sok zsidó vett részt abban, hogy a magyar hazát letiporták, be kell látniok a zsidóknak, hogy egy ideig a mostani keresztény, hazafias Magyarország vezető helyein nem állhatnak." (Forrás: Pesti Hírlap, 1920. január 10. szombat, 3. oldal)