A legális fájlcseréért kampányol a magyar Kalózpárt

Tavaly év vége óta működik, immár több száz lelkes követője van az LMP-hez kötődő magyar Kalózpártnak. Céljuk a fájlcsere legalizálása az első publikálást követő öt év elteltével, törekvésük, hogy a kultúra szabadon elérhető, fogyasztható és létrehozható legyen. Amerikától Ukrajnáig 35 kalózpárt alakult már. Az ellenvélemény szerint az lenne a megoldás, ha az online világban jogszerű szolgáltatások alakulnának ki, a fájlcsere technológiája önmagában nem érdekes.

A Kalózpárt a politikai színtér mellett más fórumokon is párbeszédet folytat az érintettekkel. Elsődleges platformjuk a weboldaluk, illetve a Twitter, melyen néhány százan követik őket. Az egyik leghatékonyabb csatorna a Creative Commons listája, ahol mindkét oldal véleményvezérei összecsaphatnak.

A szabadon elérhető, fogyasztható és létrehozható kultúra kérdésköre mellett a legnagyobb vita a kulturális értékek létrehozásának üzleti modellje miatt is folyik. A jelenlegi rendszert védők szerint a mostani állapot azért jó, mert képes eltartani az alkotókat. A Kalózpárt és szimpatizánsaik szerint ez egyrészt nem igaz, másrészt a kiadókra egyre kevesebb szükség van. Minden technológiai váltás társadalmi váltással is jár - itt is ilyen folyamaton megyünk keresztül szerintük. Az összes régi szereplő keresi a helyét a váltás utáni új technológiai helyzetben. A Kalózpárt úgy látja, hogy a kiadó üzletet veszít, de nyilván mindent megtesz, hogy fennmaradjon, amíg lehet. A szerzők viszont egyre jobban járnak meglátásuk szerint.

„A Times cikke szerint a zeneiparba kevesebb pénz áramlik be, a zenészek mégis jobban keresnek. A szolgáltatás, amit a kiadó nyújt, azaz hogy kulturális tartalmat terjeszt a célközönségnek, a nyolcvanas évek végéig értékes volt és sokba is került. Ma ezt a funkciót átveszi egy weboldal, a szolgáltatás értéke annyira lecsökkent, hogy esetenként nincs is rá szükség. A globális zenei kiadó az iTunes” – véli Maróy Ákos. „Ennél sokkal konkrétabban kell az adatokat vizsgálni ahhoz, hogy trendeket lehessen felvázolni. Egy ilyen általános kijelentés egyszerűen nem igazolható. Mit sugall ez a kijelentés? Azt, hogy a zenészeknek mára sikerült elérniük, hogy a zeneiparba bejutó összeg nagyobb hányada maradjon náluk? Ebben a formában ez biztosan nem igaz” – véli Dr. Tóth Péter Benjámin, az Artisjus jogi osztályának vezetője.

A jelenlegi helyzet a Kalózpárt véleménye szerint paradoxon: olyan terméket csereberélnek a felhasználók Magyarországon, amit itthon meg sem lehet vásárolni, például DVD-ket, amikre nem éri meg magyar borítót készíttetni. „A piaci szereplők minden status quo felborulásakor a helyüket keresik, és megpróbálnak a korábbinál nagyobb teret nyerni" – véli Dr. Tóth Péter Benjámin, hozzátéve - "Ennek ellenére azt hiszem, a piacon kevesen akarnák a régit fenntartani, hiszen az új technológia sokkal hatékonyabban képes kiszolgálni a fogyasztók igényeit. Az viszont tény, hogy a régi és új szereplők - különösen az internetszolgáltatók szerepét kell kiemelni - között egyfajta harc dúl, ami még nem jutott nyugvópontra” .

„Decemberben egy magyar filmek iránt érdeklődő japán kurátornak szerettem volna a neten magyar filmeket mutatni - sem pénzért, sem ingyen semmilyen formában nincs erre lehetőség. A közpénzen létrehozott kulturális javak elérhetetlenek. Hiába ölik az adófizetők pénzét a Nemzeti Audiovizuális Archívumba - archiválnak, fenntartják, kezelik -, mégsem osztják meg. A fogyasztás mellett a kreativitást is korlátozza a jelenlegi rendszer: a művek újrafeldolgozását, remixelését is tiltja. Olyan zenei kultúrában, ahol a hangszer nem a gitár húrja, hanem a korábbi zene hangmintája, ellehetetleníti a zenei alkotást” – sorolja a Kalózpárt egyik alapítója.

A Nemzeti Audiovizuális Archívumnak a katalógusa szabadon hozzáférhető bárki számára, az archivált műsoroknak azonban csupán egy részét lehet megnézni a neten, 1931 és 43 közötti filmhíradókat például.  A tartalom nagy része azonban csak a NAVA-pontokban elérhető, azaz a hozzáférést biztosító intézmények látogatói számára. A jelenlegi törvények szerint a könyvtárak a digitális gyűjteményüket ugyanis csak zárt hálózaton tehetik közzé. A NAVA-ban őrzött műsorokhoz ezért könyvtárakból, iskolai oktatás célját szolgáló intézményekből, muzeális intézményekből, levéltárakból, valamint kép- és hangarchívumokból lehet hozzáférni. A Magyar Nemzeti Filmarchívum-nak is csak az adatbázisa érhető el a neten. Legfeljebb az Örökmozgóba mehet el valaki, a honlapjukon is az áll, hogy az archívum gyűjteményének ritkaságai csak itt láthatók.