Brazília "felfedezése": 510 éves évforduló

E hét csütörtökön lesz pontosan ötszáztíz éve, hogy horgonyt vetett a portugál Pedro Álvares Cadral flottája a brazíliai Porto Seguróban. Ezt a napot, 1500. április 22-ét tekintik Brazília felfedezésének. Dél-Amerika legnagyobb és egyetlen portugál nyelvű állama hosszú ideig volt portugál gyarmatbirodalom egyik ékköve, ma pedig a világ nyolcadik legnagyobb gazdasági hatalma.

A portugálok érdekes módon már előbb rendelkeztek Brazília földjével, minthogy tudtak volna róla. A XV. század végén ugyanis hosszan torzsalkodtak a spanyolokkal az újonnan felfedezett területek fölötti uralom miatt. A kérdést több pápai bulla is megpróbálta rendezni, végül az 1494. július 2-án megkötött tordesillasi szerződés hozott megoldást, amely egy, a Zöld-foki szigetektől mintegy kétezer kilométerre nyugatra húzódó vonal mentén "osztotta fel a világot" a két királyság között. A délkörtől nyugatra eső felfedezett és felfedezetlen területek a spanyolokat, a keletre fekvők (így India is) a portugálokat illették.

A portugál tengeri hatalmat Tengerész Henrik herceg, I. János király harmadik fia alapozta meg. Henrik - kihasználva a megszilárduló központosított hatalmat - biztos hátteret igyekezett kölcsönözni a tengeri vállalkozásoknak, egyebek között ő hozta létre az első hajós iskolát is. A portugál hajósok így jutottak el (már a herceg 1460-ban bekövetkezett halála után) az afrikai partok mentén a Guineai öbölbe, majd felfedezték Kongót, Angolát, végül 1487-ben Bartolomeo Diaz megkerülte a Jóreménység fokát és megnyitotta az utat Indiába, ahová elsőként 1498-ban az Afrikát körülhajózó Vasco da Gama ért el.

Az 1495-ben trónra lépő I. (Szerencsés) Mánuel tovább erősítette Portugália pozícióit, az Indiai-óceánon kivívott hegemóniát és támogatta az Atlanti-óceánt átszelő felfedező utakat is. Pedro Alvares Cabral flottája 1500. március 9-én futott ki Lisszabonból, hogy új területeket vonjon portugál fennhatóság alá és terjessze - ha kell, tűzzel-vassal - a katolikus vallást. A 13 hajón 1500 ember utazott, köztük olyan tapasztalt tengerészek, mint Bartolomeo Diaz, az útvonal megtervezésében Vasco de Gama segített. A Zöld-foki szigetektől (ahol az egyik hajó visszafordulásra kényszerült) egyenesen délnyugatnak hajóztak, s április 21-én egy hegyet pillantottak meg, amelyet Monte Pascoal (Húsvét-hegy) névre kereszteltek. Cabral április 22-én horgonyt vetett az öbölben, ahol egy keresztet állított és a területet I. Manuel portugál király birtokának nyilvánította. Mivel azt hitte, szigetre bukkant, a földet az Igaz Kereszt Szigetének (Vera Cruz szigete) nevezték el.

Cabral flottája súlyos veszteségek árán (A Jóreménység-fokánál támadt viharban tűnt el Bartlomeo Diaz) elvergődött Indiáig, borssal és fűszerekkel megrakott négy hajója 1501 június 23-án ért vissza Lisszabonba. A felfedező később kiesett a királyi kegyekből és elfeledve halt meg 1520-ban, arcképe ma brazil pénzeken látható.