Trianon és a béke államai – mi lett velük?

„Koncepciók államról és nemzetről a Kárpát-medencében Trianon óta” címmel tartanak csütörtökön és pénteken kétnapos konferenciát a Budapesti Francia Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szervezésében. Az Akadémián zajló tanácskozás megrendezésében a Budapesti Szlovák Intézet is részt vett. A konferencián magyar, francia, osztrák, román és szlovák történészek tartottak, tartanak előadást.

A Közép-Európa egységesítését célzó törekvéseket javarészt gazdasági megfontolások hívták életre. Maga a híres angol közgazdász, Keynes is az egységes piacot, a Monarchia egységes piacát tartotta jobbnak, mint öt utódállam széttagolt, kisebb piacait – mondta Ormos Mária. Az eltérő nagyhatalmi elképzelések és a gazdasági válság miatt az egységtörekvések végül elhaltak. A végső csapást az adta meg, hogy Németország új vezetője, Adolf Hitler csupán nyersanyag- és élelmiszerszállítóként tekintett Közép-Európára, valamint "felvonulási területet" látott a régióban. A föderatív tervek így csak az újabb világháborút követően kerültek ismét elő - mutatott rá Ormos Mária.

Horst Haselsteiner, az MTA tiszteletbeli tagja, a Bécsi Egyetem oktatója előadásában azt mondta: az első világháborút lezáró békeszerződések megkötésekor gyakran nem a józanság, a méltányosság, hanem a revansvágy, a "jaj a legyőzöttöknek" szemlélet érvényesült. 1919-ben és 1920-ban a nagyhatalmak nem vették figyelembe a népek önrendelkezési jogát – hangsúlyozta. Ugyanakkor – mondta Dušan Kováč szlovák történészre hivatkozva az előadását magyarul tartó Haselsteiner – a francia, a brit, az olasz és a legtöbb közép-európai nemzet más megoldást nem fogadott volna el.

Horst Haselsteiner magyarul tartotta előadását Fotó: MTI

Haselsteiner szólt arról is, hogy ma már nemcsak a nemzeti törekvésekkel kell foglalkozni, hiszen nemcsak az egyes országok polgárai vagyunk, hanem az Európai Unióé is. Ehhez a véleményhez kapcsolódott előzőleg a budapesti francia intézet vezetőjének, a francia követség tanácsosának, Francois Laquieze-nek a rövid bevezetője is. Hangsúlyozta: tudja, hogy a trianoni békeszerződés 90 év elteltével is fájdalmas a magyarok számára. Ám a fájdalmas folyamatokról beszélni kell, dialógust kell kialakítani ezekről, a konfliktusok feloldására ez jó módszer lehet. Mindazonáltal a jövőbe is kell nézni – folytatta a francia diplomata –, és a nemzetállami álláspontokat ideje meghaladni. Az EU szerinte segít abban, hogy nemzeti történelmünket összehangoljuk a többi nép történetével.

A szlovák nézőpont

A rendezvényen jelen volt a Haselsteiner által már idézett szlovák történész professzor, Dušan Kováč is, akinek Szlovákia történetéről szóló műve magyarul is megjelent. A szlovák akadémikus kifejtette, hogy a soknemzetiségű Magyar Királyság nemzetállammá alakításának XIX. századi terve konfliktust okozott a többségi nemzet és a kisebbségek között. Mint mondta, ez hozzájárult ahhoz, hogy a szlovákok a magyarok helyett egyre inkább a csehekkel kerestek együttműködést. A világháborút lezáró békeszerződésekről szólva kijelentette, azok a nemzetállam elvét erősítették, így a nacionalizmus a politikai gondolkodás uralkodó áramlata maradt a következő évtizedekben.

Dusan Kovác Fotó: MTI

Kováč az előadása után kérdésekre válaszolt, majd a hvg.hu-nak külön is magyarázott arról, hogy sokan nem tudják: 1875-től a szlovákok oktatását visszaszorította a magyar kormányzat. (Ez Tisza Kálmán hatalomra kerülésének éve.) A XX. század első évtizedében pedig már csak egy szlovák gimnázium maradt Magyarországon – folytatta. Mindehhez járult a Lex Apponyi, az 1907-es iskolatörvény – mondta Kováč. (Ez az iskolákban a magyar nyelv tanítását ösztönözte, annak az iskolának ígért több támogatást, ahol tanítják a magyart.) Kováč hozzátette: ekkoriban erősen ellenőrizték a tanítókat is, főleg azt, hogy mennyire tartják be az előírásokat.

Szlovák revíziós célok a második világháború alatt

A konferencián más szempontból is szóba kerültek szlovák témák: Janek István, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa a „Külpolitika és a revíziós gondolat Magyarországon és Szlovákiában 1939 és 1945 között” című előadásában rámutatott néhány érdekességre, és nemcsak a két világháború közötti magyar, hanem a kicsit későbbi szlovák revíziós törekvésekről is beszélt.

Amikor ugyanis közvetlenül a második világháború előtt, 1939-ben létrejött Szlovákia, akkor a Tiso-féle államban rögtön megjelentek a revíziós követelések, minthogy 1938-ban Magyarország visszakapta az első bécsi döntéssel a Felvidék magyarok által többségében lakott sávját. A szlovák politikában annyira erős volt a revíziós gondolat, hogy többek között részt vettek a Lengyelország elleni német támadásban, ezzel remélték, hogy Hitler visszaad bizonyos területeket Pozsonynak. (Hozzátehetjük ehhez: a Lengyelország elleni offenzívában a fegyveres részvételt Magyarország megtagadta, sőt lengyel menekülteket fogadott be az ország összeomlása után.)

Kevésbé ismert magyar revíziós törekvések

Zeidler Miklós, az ELTE tanára a két világháború közötti magyar revíziós gondolatokat foglalta össze, Romsics Ignáchoz hasonlóan ő is megkülönböztette a teljes (integrális) és az etnikai revíziót, és a konföderációs elképzelésekről is szót ejtett. Felhívta a figyelmet néhány kevésbé ismert revíziós elképzelésre is. Így például beszélt Gömbös Gyulának a 30-as évek közepén, miniszterelnökként tett javaslatáról, amely hétmillióval növelte volna az ország létszámát, de ebből csupán 1,6 millió lett volna a magyar.

Mindez azért érdekes – tehetjük hozzá –, mert ugyan Gömbös halála miatt gyorsan lekerült a napirendről a terv, de sajátos módon ez volt az egyik olyan elképzelés, amelyik az etnikai szempontot kevésbé vette volna figyelembe. Nagy magyarlakta területek maradtak volna ki belőle, ugyanakkor komoly nyersanyagbázisokat és katonai „élő erőt” szerzett volna az ország, amely 16 millióssá válva egyenrangú lett volna a kisantant államaival. Zeidler számos más – többnyire irreális – elképzelést is ismertetett, így például a második világháború utolsó éveiben a magyar kormány megpróbálkozott még az 1940-ben átmenetileg visszaszerzett Észak-Erdély egy részének feladásával is. A magyar elképzelések megvalósíthatóságában azonban ekkor már – a várható katonai vereséget sejtve – a hazai diplomaták sem igen hittek.

Romsics Ignác – aki hasonló gondolatokat fejtett ki a konferencia egy korábbi szakaszában – kérdésekre válaszolva előzőleg elmondta, hogy a második világháború lezárása után a nyugati hatalmak (az USA, Nagy-Britannia és Franciaország is) jóváhagytak volna Magyarország számára bizonyos etnikai szempontokat is figyelembe vevő határkorrekciókat, ám ezek ekkor már a Szovjetunió heves ellenállásába ütköztek. Így elmondhatjuk, hogy 1947-ben a párizsi békeszerződés gyakorlatilag visszaállította a trianoni Magyarországot – a három már említett Pozsony környéki falu kivételével.