Egy angol királylány traumája és "német karrierje"

Gyötrelmes angliai évek után került egy angol királylány Németországba több mint ezer ezer évvel ezelőtt. Később német-római császárné lett a kiskorában kolostorba záratott és sokat betegeskedő Eadgythből.

Az angolszász királylány Eadgyth (Edith) - Nagy Alfréd unokája - holttestét egy német katedrálisban találták meg. A Guardian híre nem igazi újdonság, hiszen a kutatók már két éve rábukkantak az elveszettnek hitt síremlékre. Most azonban Angliába szállították az angol királylány, Ottó császár feleségének tetemét, a csontok vizsgálatából pedig érdekes következtetésre jutottak a brit kutatók. Edith 929-ben ment feleségül Ottó német-római császárhoz. Csontjainak elemzése alapján most kiderült, hogy sok halat evett (de legalábbis fehérjékben gazdag étrendje volt), gyakran lovagolt és valamilyen emésztési vagy más jellegű betegsége volt tízéves kora táján. 

Eadgyth Nagy Alfréd király unokája volt, és angolszász hercegnőként került egyfajta "diplomáciai ajándékként" Ottó németországi szász uralkodóhoz, több mint ezer évvel ezelőtt. (Az angolszászok és a Németország területén maradt szászok között eszerint is élénk volt a kapcsolat, az óangol nyelvészettel foglalkozók pedig tudják, hogy ekkoriban a szigetországban beszélt nyelv is sokkal közelebb állt a mai német területeken használt nyelvjárásokhoz.) Ottó előbb csak király (936-ban), majd 962-től császár lett - a pápa koronázta meg -, ezzel kiemelkedett a többi német fejedelem közül, és ily módon a Német-Római Császárság megalapítójának tekinthető.

Edith 36 évesen halt meg, sírja örökre elveszettnek tűnt sokáig, aztán két évvel ezelőtt egy ólomkoporsóban megtalálták holttestét. A csontokat most visszaszállították Angliába, több mint ezer évvel azután, hogy Edith elhagyta a szigetországot. A Bristoli Egyetem legmodernebb vizsgálatairól számolt be ezúttal a Guardian.

Eadgyth családja

Eadgyth 910-ben született Wessex királyságban, az akkori Anglia egyik leghatalmasabb családjában. Idősebb Edward (Eduárd, Edvárd) lánya volt, féltestvére Athelstannak, akit a Guardian Anglia első királyának nevez. (Athelstan valóban sok győzelmet aratott, és az összes brit uralkodójának tartotta magát, így a legtöbb forrás tényleg Anglia első uralkodójának nevezi, de ettől eltérő álláspontok is vannak.) 929-ben Athelstan Németországba küldte Edithet és testvérét, Adivát. Ottó császár választhatott közülük, végül Edith maradt Németországban. A párnak két gyermeke született minden valószínűség szerint, mielőtt 946-ban Edith meghalt. A krónikások feljegyezték, hogy Edith nagyon szép volt, és Ottó császár rajongott érte. Edithet egy kolostorban temették el, de földi maradványait többször is áthelyezték, mielőtt 1510-ben a magdeburgi katedrálisba került volna, a mai Szász-Anhalt tartomány területén. Mindezek után sokan azt hitték, hogy a sírt kirabolták, és eltűntek a csontok, de 2008-ban felnyitották a síremléket, és ekkor megtalálták Edith maradványait.

A fogak elemzéséből a brit tudósok megállapították, hogy életének első nyolc évében sokat vándorolt a királylány, amikor még Angliában töltötte az idejét: a fogak stroncium-tartalma ugyanis csak 9 éves korától mutat állandóságot. Márpedig a stroncium-szint különbözősége az eltérő lakhelyre utal Dél-Anglia vidékein. A királylány alighanem apját, Edvárdot követte, amikor országszerte megfordult. Aztán 9-10 éves korában hirtelen egyhangúbbá vált az élete: ez nem véletlen, hiszen Edvárd ekkor vált el feleségétől, és Edith-tel együtt egy kolostorba száműzte őt. Ez a trauma a holttesten is megfigyelhető: ekkoriban súlyos emésztési vagy valamilyen más betegségben szenvedett a kislány. Élete csak azután vett igazán pozitív fordulatot, amikor Ottó felesége lett. Németországban igen erőteljes volt Edith befolyása vallási ügyekben, ő vezette be e területen például Szent Oszvald kultuszát.

Az angliai vizsgálatok után Edith földi maradványait visszaszállítják Magdeburgba, és ott helyezik örök nyugalomra.