Meghalt "Mr. Vas" - magán is sokat kísérletezett

A hematológia, vagyis a vérrel és annak betegségeivel foglalkozó tudományág egyik úttörője, Clement Finch 94 éves korában, egy héttel 95. születésnapja előtt halt meg Kaliforniában, La Jollában. Finch nagy jelentőségű kutatásokat végzett a vérszegénység okainak feltárásában, a vas metabolizmusának (anyagcseréjének) tisztázásában. Számos betegség okát derítette fel, miközben szintén sok kóreset gyógyulásához is hozzájárult a Washingtoni Egyetemen (University of Washington).

A New York Times James D. Cookot, a Kansasi Egyetem orvos-professzorát idézte Finch kapcsán, Cook ugyanis egyszer Mr. Vasnak (Mr. Iron) nevezte kutatótársát. Finch kutatásai alavetően hozzájárultak a modern, egészséges táplálkozás alapelveinek kidolgozásához. Elsősorban a vérszegénység diagnózisát és kezelését mozdította elő. A professzor a hematológiai kutatásokat 1949 és 1981 között irányította a Washingtoni Egyetemen. Összesen egyébként hatvan évet töltött ezen a fakultáson.

Elsősorban a vasmetabolizmusával foglalkozott, tehát azzal, hogy a szervezet hogyan veszi fel, hogyan használja, tárolja és üríti ki a vasat. Mindez rendkívül fontos a vérben az oxigént hordozó heoglobin szempontjából is. A myoglobinok pedig az izmok működése miatt létfontosságúak.

Az 1915-ben, a New York állambeli Broadalbin településén született Finch radioaktív izotópokat használt a vörös vérsejtek vizsgálatára, és azok élettartamát elemezte. E vizsgálatok során foglalkozott a hemoglobinnal, és pontosabban tudta diagnosztizálni a vérszegénységet.

Vizsgálta azokat a vasveszteséggel járó folyamatokat is, amikor a test igyekszik megtartani a számára szükséges vasmennyiséget menstruáció és erős vérzések esetén. Finchnek nagy szerepe volt a hemochromatózis, egy genetikai eredetű betegség tisztázásában is. Ez azt eredményezi, hogy a szervezet túl sok vasat vesz fel az elfogyasztott élelemből, márpedig ez károsíthatja a szívet, a májat és a pajzsmirigyet.

Magán is kísérlezett

Finch sokszor magán kísérletezett, saját vérét számtalanszor levette, sőt megszúrta magát, hogy a szegycsontjából, vagy mellcsontjából csontvelőhöz jusson, és ebből a vérsejtek termelődését tanulmányozhassa.
 
"Olyan dolgokat csinálunk, amelyeket előbb magunkon szeretnénk megtapasztalni, mielőtt a betegeken végeznénk el" - mondta minderről húsz évvel ezelőtt Finch.

Finch nyomán ma már tudjuk: a vérszegénységnek három főbb típusa van. az egyik a csontvelő megbetegedése, amikor nem termelődik elég vörös vérsejt. A második, amikor nem elég hatékony vörös vérsejtek fejlődnek, illeve a harmadik típus, amikor abnormálisan bomlanak le a vörös vérsejtek.

Finch részt vett az Egészségügyi világszervezet (WHO) munkájában is, elsősorban a szegényebb országok élelmezési problémáit akarta megoldani. egzotikus helyeken is kutatott: az Amazonas őserdeiben kígyókat vizsgált.