Nagy válságok 1857 óta - mi a tanulság?

Az elmúlt százötven évben az első globális tőzsdekrachra 1857-ben került sor. Ezzel és két másik válsággal együtt a jelenlegi krízis tapasztalatait is elemzi a Die Zeit német lap. A hvg.hu számos ponton kiegészítette a Németországra koncentráló elemzést, elsősorban magyar gazdasági és világpolitikai vonatkozású részletekkel.

Budapesten, Bécsben és Philadelphiában (USA), illetve Németország-szerte egyaránt zuhantak az árfolyamok – írja a Die Zeit. Látszik, ekkorra már Budapest az 1867-es kiegyezés után fontos gazdasági központtá lépett elő. (A pesti tőzsdét egyébként még a kiegyezés előtt, 1864-ben nyitották meg, mondhatjuk azt is, hogy a gyengülő osztrák elnyomás idején.) A börzekrach a Die Zeit szerint átlagosan 44 százalékos árfolyamesést jelentett ezeken a tőzsdéken. Az USA-ban hamarosan 18 ezer cég ment tönkre. Elsősorban a vasútépítés fuccsolt be ekkoriban.

Az 1873-as végül a legsúlyosabb XIX. századi krízissé vált. Csaknem egy évtizeden át stagnált a gazdaság. Ez korszakhatárt jelentett a Die Zeit szerint: először fordult elő, hogy a recesszió nem az agrárszektorból indult ki, hanem az ipari túltermelés vezetett ide. Az új technikai eljárások a nyersvas és az acél előállítását forradalmasították, és így hamarosan túlkínálat uralkodott el a piacon. Ehhez járult még a tőzsdei spekuláció felerősödése, amit egyébként az indokolt, hogy a rendkívül költségigényes vasútépítéshez és a nehézipar fejlesztéséhez nagyarányú tőkebevonásra volt szükség.

Az 1873-as válság következményei

Az 1873-as válság két gyorsan iparosodó, Angliát és Franciaországot „üldöző” államot sújtott leginkább, az USA-t és Németországot. Amerikában vége szakadt az ottani polgárháború, Észak és Dél küzdelmének befejezése óta tartó konjunktúránk, fellendülésnek. Németországban is gyorsan vége lett az 1871 óta tartó „Gründerboom”-nak: a német-francia háborút győztesen befejező porosz vaskancellár, Bismarck hatalmas hadisarcot vetett ki Párizsra, az ebből befolyó összegek két évig táplálták a berlini tőzsde emelkedő kurzusait. Két év alatt 2,5 milliárd márka ömlött be a német tőkepiacra, 928 új céget gründoltak, és ennek a rövid periódusnak vetett véget az 1873-as spekulációs lufi kipukkanása.

A New York-i Fourth National Bank ostroma 1873-ban Fotó: Wikipedia

Ekkor kezdődtek a védővámokról a viták, amelyeket a német ipar követelt. Sztrájkok és zavargások veszélyeztették a társadalmi békét, nem véletlen, hogy a kor szülöttje a Bismarck-féle általános beteg- baleset- és nyugdíjbiztosítási rendszer, ami a világon az elsők között próbálta ezt a társadalmi békét helyreállítani ilyen módszerekkel. Közben megindult a kivándorlás Amerikába Németországból, de az Osztrák-Magyar Monarchiából is hamarosan egyre nagyobb tömegek hagyják el az óhazát. (A kivándorlás Magyarország területéről elsősorban a nemzetiségiek körében lesz erős, ekkoriban relatíve nő a magyarság aránya a lakosság egészéhez viszonyítva.)

Németország és a Monarchia képe is megváltozott: a politikában ekkor erősödött fel az antiszemitizmus, sokan kerestek bűnbakot az elhúzódó válságra. Ekkor, 1879-ben, éppen amikor már lecsillapodóban voltak a feszültségek, írja a történész Heinrich von Treitschke: „A zsidók a mi szerencsétlenségünk.” Ezt a mondatát fél évszázaddal később a nemzetiszocialisták veszik át – írja minderről a Die Zeit.

Magyar hatások

Magyarországra kicsit másképp hatott a gazdasági válság – ahogyan azt a gazdaságtörténeti tankönyvek írják. Itt – kezdetben - még nem az ipari túltermelés okozta a problémát, hiszen az még csak felfutóban volt, hanem a nemzetközi krízis „begyűrűző” hatásai. A bankrendszer került nehéz helyzetbe, a vasútépítés és az építkezések lassultak le vagy álltak le teljesen  a második lépcsőben.

Mindezek után a hazai vasgyárakban is felhalmozódtak eladatlan készletek, sőt 1873-79 között a termelés is körülbelül negyedével esett vissza, ami már a vasútépítés lassulásával függött össze. A szénbányászat 15 százalékkal zsugorodott, és 1879-ig nem érte el a válság előtti színvonalat. Az építőiparban téglagyárak mentek tönkre, az élelmiszeriparban pedig a híres és nagyra növő malomipar fejlődése akadt meg. A válság hatására Magyarországon egymás után születettek az 1880-as és 90-es években az iparfejlesztési és ipartámogatási törvények, ennek ellenére az egész gazdaság lendülete hosszú évekre megtört.

Sorozatunk folytatódik az 1929-es és a jelenlegi válság tapasztalaival.