Az év legfurcsább régészeti felfedezései

A világ egyik legtekintélyesebb régészeti magazinja összeállította 2010 legfontosabb archeológiai felfedezéseinek toplistáját. Nyilván minden ilyen rangsor szubjektív, éppen ezért a hvg.hu kiegészítette a listát néhány olyan felfedezéssel, amely vagy érdekessége, vagy közelsége miatt mindenképpen figyelemreméltó. A kiegészített listán szerepelnek vitatott tudományos eredmények is.

Az archeology.org, vagyis az Archeology Magazine összeállította 2010 legfontosabb régészeti felfedezéseinek toplistáját. Ezek közül elsőként egy kisázsiai felfedezést ismertetünk, Hekatomnosz sírjáról van szó, amelyet rendkívül érdekes körülmények közepette ismerhetett meg a nyilvánosság.

Hekatomnosz sírja

A sírt Törökországban találták meg, Milasban (az ókori Mülaszában). A leletre úgy bukkantak rá, hogy a török hatóságok sírrablókat fogtak el, akik alagutat ástak egy földalatti kamrába. A kamra Zeusz temploma alatt helyezkedett el. Mint kiderült, itt rejtőzött az ókori Kária uralkodójának Hekatomnosznak a sírja. Hekatomnosz fia, Mauszólosz lett a híresebb, hiszen a mauzóleum szavunk az ő nevéből származik. Mauszólosz építtette ugyanis fel Halikarnasszoszban az ókori világ hét csodájának egyikét, a halikarnasszoszi Mauszoleiont. A most megtalált sírból a rablók alighanem már jelentős darabokat értékesítettek a feketepiacon, mire a török hatóságok közbe tudtak lépni. Tíz embert fogtak el végül.

Őskőkori leletek Krétán

A krétai Plakiaszban paleolit (őskőkori) eszközökre bukkantak rá. A krétai őskőkori leletek 130-700 ezer év közöttiek, és azt támaszthatják alá, hogy a Homo heidelbergensis és a Homo erectus képviselői akár 40 mérföldet is képesek voltak megtenni kezdetleges csónakjaikon – méghozzá nyílt tengeren. Ez a vándorlások kutatásában óriási jelentőségű eredmény, hiszen legalább 130 ezer évvel ezelőtt olyan utazásokra voltak képesek elődeink, amelyeket eddig senki sem feltételezett.

Királyi sír Guatemalában

A maja városban, El Zotzban guatemalai sírrablók árkait követve bukkantak a régészek fantasztikus leletekre. Az El Diablo piramisnál, három méterrel a föld alatt, ahol a fosztogatók már untak tovább ásni, bizarr tartóedényekre, tálakra bukkantak. Ezekben ujjakat, fogakat, részlegesen elhamvasztott csecsemőket, kisgyerekeket találtak. Stephen Houston, a Brown Egyetem kutatója egyre furcsábbnak találta mindezt. Az áldozati tárgyak és emberi maradványok végül egy klasszikus kori maja királysírhoz vezettek. A királyt rituális táncosként öltöztették fel, övén „kagylóharangokkal” és emlősök fogaival. Négy kisgyermek és két nagyobb maradványait találták meg mellette. A Kr.u. 350-ben keletkezett sír alighanem egy dinasztiaalapító földi maradványait őrzi.

Ősi perui piramisok

Peruban két ősi piramist fedeztek fel Jaén városa közelében, az Amazonas-síkság nyugati szélén. Mindez azt bizonyítja, hogy jóval a spanyolok érkezése előtt már fejlett kultúra volt az Andok vidékén, még a dzsungelek tájékán is. A piramisok (sír)dombokként emelkednek a környék fölé, földalatti kamrák vannak alattuk. A dombszerű építményt a helyiek mára teljesen elfeledték, és szemétlerakónak használták azt mindaddig, amíg Quirino Olivera perui régész el nem kezdett kutatni. Végül falakra, rámpákra és más építményekre bukkant, amelyek korát legalább 2800 évesre becsülte. A piramis aljában egy előkelő férfi sírját is megtalálta. A sír Kr.e. 800 körül keletkezhetett. Vagy egy gyógyító vagy egy pap földi maradványaira bukkantak itt a régészek. Egy másik sírban tengeri kagylók kerültek elő, ami a dzsungelvidék és a tengerpart közötti élénk kereskedelmi kapcsolatokra utalt az adott korban.

A neandervölgyi ember genomjának megfejtése szintén bekerült az archeology.org szerint a tíz legfontosabb felfedezés közé. Ez az eredmény német, lipcsei tudósok nevéhez fűződik. A kutatásból még nem vonhatók le teljes bizonyossággal következtetések, hiszen a neandervölgyiek genetikai állományának egyelőre csupán a hatvan százalékát ismerjük. Az azonban kiderült Svante Pääboék vizsgálataiból, hogy a neandervölgyiek nem biztos, hogy kihaltak.

Genetikai állományuk egy része tovább öröklődött a mai európai emberekbe, viszont az afrikaiakba nem. Az Evolúciós Antropológia Max Planck Intézetének kutatásai szerint ugyanis egy mai francia, egy han kínai és egy polinéziai ember genetikai állományának átlagosan 1-4 százaléka származik a neandervölgyiektől, míg két afrikai (egy joruba és egy szan) esetében nem találtak egyezést. Így előfordulhat, hogy az Afrikán kívül élő neandervölgyiek keveredtek a Homo sapiens képviselőivel 80-100 ezer évvel ezelőtt.

Megtalálták az Északnyugati átjáró felfedezőinek hajóját

A kanadai Banks-szigeten az HMS Investigator nevű hajó került elő, amely az Északnyugati-átjáró keresésének egyik mementója. Sir John Franklin kapitány és 128 embere 1845-ben az Északi-sarkkörön túl tűnt el, és ez a brit sarkkutatás mindmáig egyik legnagyobb tragédiájának minősül. Az Északnyugati-átjárót végül a Franklinék keresésére indult Investigator legénysége „fedezte fel”, ők tették meg hajón és szántalpakon először a híres utat. Most ennek a – másfél évszázada elhagyott – Investigatornak a roncsait találták meg kanadai kutatók a Banks-sziget északi partjainál, 11 méteres mélységben. „Rendkívül jó állapotban maradt fenn” – mondta a mostani kutatás vezetője, Marc-André Bernier. A kanadai régészek július 22-én érkeztek a Mercy-öbölbe. Három nappal később a jégtábláktól annyira kitisztult az öböl, hogy a kutatóknak egy felfújható gumicsónakra szerelt szonárral (hanglokátorral) 15 percen belül sikerült a roncsra bukkanniuk. 

Gyermeksírok Karthágóban

A Pittsburghi Egyetem antropológusai Jeffrey Schwartz vezetésével kimutatták, hogy a régi vád nem igaz, vagyis Karthágóban nem volt „divat” a gyermekáldozat a Kr.e. 8. és 2. század között. Legalábbis az bizonyos, hogy ez nem volt tömeges méretű – ezt a Tophet temető tanúsítja. A tudósok 540 gyermek maradványait vizsgálták meg 348 halotti urnát átkutatva. A kutatók évtizedeken át elemezték az ottani leleteket, és megállapították: legalább a gyerekek fele vagy meg sem született, vagy pedig a szülés után ár napon belül meghalt. A többi gyerek egyhónapos és pár éves kora között vesztette életét. Csak néhány gyerek volt öt-hat év körüli, amikortól már a fő temetőben helyezték őket örök nyugalomra.

A Tophet temető Karthágóban Fotó: Wikipedia

A halálozási arány, illetve a csecsemőhalandóság hasonló volt a mai társadalmakban tapasztaltakhoz, ami szintén nem indokolja a tömeges gyermekáldozatok feltételezését Schwartz szerint. Bár a kutató szerint nem kizárt, hogy időnként a karthágóiak emberáldozatot hajtottak végre – ahogyan azt kortársaik is megtették -, de a rendkívül fiatal korban elhunyt gyermekek valószínűleg nem áldozati szertartások miatt kerültek a temetőbe. A magzatok 20 százaléka meg sem született a legújabb kutatások szerint, tehát nem is áldozhatták fel őket – vélik az amerikai kutatók. Schwartz szerint ezt az is magyarázza, hogy ezek a társadalmak nem tekintették áldozatként megfelelőnek a túlzottan kicsiny gyermekeket. Ezt igazolja, hogy számos urnában akár több gyermek maradványaira is rábukkantak.

„Kadanuumuu” – az etiópiai Nagy Ember

Fontos lelet az emberré válás folyamatának tisztázásakor „Kadanuumuu” csontjainak megtalálása Etiópiában. Az elmúlt 35 évben a „rövidlábú Lucy” csontváza azt volt hivatott igazolni, hogy az Australopithecus afarensis nem egyenesedett fel egészen, és nem úgy járt, mint a modern emberek, hanem az emberszabású majmokhoz hasonlóan mozgott. Most viszont egy 3,6 millió éves lelet arra utal az etiópiai fennsíkon, hogy „Kadanuumuu” vagyis a „Nagy Ember” (afar nyelven) két lábon járt. Az 1974-ben felfedezett Lucy óta sok hasonló csontváz került elő, de egy sem volt annyira teljes, mint Kadanuunmuu fosszilis maradványai. Bruce Latimer (Case Western Reserve University, Cleveland) szerint a „Nagy Ember” a karját már nem az emberszabású majmokhoz hasonlóan használta, vagyis hozzánk hasonlóan járt.

Nem romboló C-14-es módszer

Az archeology.org szintén fontos felfedezésnek tartja a „nem romboló hatású radiokarbon kormeghatározási módszer” kifejlesztését a texasi A&M Universityn, Marvin Rowe által. Ennek a módszernek a lényege az, hogy – a korábbi eljárásokkal ellentétben – kíméletesen tudják meghatározni a szénizotópok arányát a szerves anyagokat tartalmazó régészeti leletekben. (Nem „nyílt lángon” égetik el, és nem erős savakkal, lúgokkal kezelik a vizsgált tárgyat.) Ugyanakkor R. E. Taylor, a radiokarbon-szakértő szerint Rowe módszerének vannak korlátai: 10 ezer évesnél idősebb leleteknél olyan nagy a szennyeződés mértéke, hogy azt nem lehet eltávolítani az új metódussal.

Az első protestáns templom Észak-Amerikában

A régészek az Újvilág első állandó angol települése, pontosabban annak barakkjai után kutattak Jamestownban, Virginiában. Ehelyett megtalálták Észak-Amerika első protestáns templomának maradványait. Bill Kelso kutatásaiból kiderült, hogy a fatemplom – amelynek szinte csak a nyomait találták meg, 1608-ban épült, húsz méter hosszú volt. A templomban kötött házasságot Pocahontas 1614-ben John Rolfe dohánytermesztő farmerrel.