Zeitgeist: szellemidézés

Zeistgeist címmel jelent meg a Smashing Pumpkins új lemeze (lásd sorozatunk első részét, Tök ász címmel). Azt, hogy kellőképpen megragadja-e a korszellemet, még nem tudjuk. Tegyünk időutazást, és vizsgáljuk meg az elmúlt ötven év fontos időszakait, milyen volt az adott korokban a zeitgeist, és hogyan hatott a popzenére.

1956

© AP

Azt nem kell taglalnunk, hogy nekünk mit jelent ez az évszám, de amíg mi idehaza a kommunizmus ellen lázadtunk, addig a nyugati „srácok” a konformizmus ellen. Amerikában nem kellett lebombázott városokat újjáépíteni, a jenkik szabadidejükben feltalálták a rock & rollt. Ráadásul nem volt elég az ismeretlen, vad, az akkori füleknek death metalként ható zene, Elvis Presley személyében megérkezett a nagybetűs POPSZTÁR, akihez mérhető szóló előadó a mai napig nem bukkant fel. Elvis kinézete és előadásmódja láttán, illetve zenéjének hallatán lányok milliói kezdtek sikítozni; olyan volt, mintha egy addig érintetlen, kollektív G-pontra tapintott volna.

Zeitgeist himnuszok: Elvis Presley – Heartbreak Hotel, Chuck Berry – Roll Over Beethoven, Little Richard – Tutti Frutti, Bill Halley – See You Later Alligator, Carl Perkins – Blue Suede Shoes

1963

Egy évvel vagyunk csak túl a kubai válságon, Hruscsov és Kennedy keze azon a bizonyos piros gombon pihent, ha megnyomták volna, most nem olvasnád ezt a cikket. A gombnyomás elmarad, viszont támadnak a britek: megszületett a válasz Elvis-re. Az igaz, hogy John, Paul, George és Ringo nem nézett ki olyan jól, mint Elvis, de még nála is hosszabb a hajuk és négyszer olyan hangosan tudnak üvölteni. Népszerűségük hamarosan meg is haladja a királyét, később aztán Lennon szerint Jézusét is. 1964-ben sikerül nekik, ami Hruscsovnak nem: beveszik az Egyesült Államokat. A hidegháború után ők hozták meg az enyhülést, még úgy is, hogy közben Kennedy elnök máig rejtélyes merénylet áldozatává vált.

Zeitgeist himnuszok: The Beatles – She Loves You, The Beach Boys – Surfin’ U.S.A., The Kinks – You Really Got Me, Gerry & The Pacemakers – How Do You Do It, Petula Clark – Downtown

1969

1962-ben nem tört ugyan ki fegyveres konfliktus, de alkalmat mindig lehet találni az összetűzésre (nézd, már megint nincs rajta sapka…). Johnson elnök az évtized közepén Vietnámba vezényli a sorköteles amerikai fiatalokat, akik közül hatvanezer nem tér vissza. Akinek sikerül, többé nem lesz ugyanaz az ember. De még ezek a számok is eltörpülnek a vietnámi veszteségek mellett: a javarészt civil áldozatok száma hétszámjegyű. A rockzene válasza a hippimozgalom, a kulturális ellenforradalom, a békejelvények, a tarka ruhák, a fenékig érő hajak, a szabad szerelem. John Lennon tiltakozásul visszaadja királynői kitüntetését, Woodstockban félmillió ember áll ki a béke mellett, Jimi Hendrix mennybe megy. Persze naiv, aki azt hiszi, hogy a rock megállíthatja az öldöklést, pár hónappal Woodstock után az altamonti rockfesztiválon már vér folyik: ez a hatvanas évek és az ártatlanság vége. Feloszlik a Beatles, szétválik Simon & Garfunkel, meghal Hendrix, Brian Jones, Janis Joplin és Jim Morrison is.

Zeitgeist himnuszok: The Beatles – All You Need Is Love, The Rolling Stones – Jumpin’ Jack Flash, Jefferson Airplane – Somebody To Love, The Doors – Light My Fire, Scott Mackenzie – Going To San Francisco, Jimi Hendrix – Foxy Lady