Kínai kálvária: utazás Axl Rose koponyája körül

13 millió dollár, 14 stúdiómegszállás és 15 év után megjelent az egyre inkább önmaga tribute bandjeként emlegetett Guns N’ Roses hatodik stúdiólemeze. Bár a világ egyik legeladhatóbb márkaneve mögött árválkodó Axl Rose még mindig hamarabb ütötte fel a fejét, mint a kínai demokrácia, azért a WAN2 megpróbálta kibogozni az elmúlt másfél évtized történéseit.

Axl a színpadon, 2002-ben Itt még félidőben volt az album

A korszakos rockistenek az 1991-es Use Your Illusion révén akkora lendülettel érkeztek meg az Olümposzra, hogy rögtön túl is csúsztak rajta. A Guns fénye mindenkit elvakított, leginkább magukat a tagokat – élükön az önértékelési problémáitól elvadult Axl Rose-zal –, az egók a bankszámlákkal egyenes arányban dagadtak, és fokozatosan kihízták azt, amit zenekarnak szokás nevezni. A Népstadiont 1992. május 22-én érintő, 192 (!) állomásos rekordturné fáradalmait egy 1993 novemberében kiadott tisztelgéslemezzel pihenték ki (Spaghetti Incident), ám közben Axl már megírta a 15 évvel később napvilágot látott This I Love című számot. Ezzel kezdődött el a Chinese Democracy kálváriája; ismert és nevenincs zenészek jövés-menése, az ígérgetések és a hat darab felvezető botrányturné.

Az ölbe pottyant úszómedencék és lapos autók élvezése közben azért a gunnerek nagyritkán benéztek a stúdióba, 1994 és 1996 között fel is vettek ezt-azt, zömében Axl által írt témákat. Steven Adler és Izzy Stradlin korábbi távozása után Slash is kilépett 1996-ban, közölve, hogy az énekes olyan diktatúrát vezetett be, amellyel megfojtja a többieket. Az egycilinderes gitárgépet nemsokára követte a basszer Duff McKagan és a dobos Matt Sorum, azaz Axlt leszámítva az utolsó alapító tag is elhagyta a fedélzetet. Helyüket az idők folyamán nem kevesebb, mint 14 csatlós sem tudta betölteni, a mostani felállásban öten gitároznak.

A Szigeten is megfordult Slash 1994-től 1998-ig működtette Slash’s Snakepit nevű formációját – amelyet eredetileg az Axl által becsmérelt számainak előadására toborzott össze –, aztán kísérőzenészként összeállt minden szembejövővel Stevie Wondertől Alice Cooperen át Michael Jacksonig. Írt dalokat a Tarantino-féle Jackie Brownhoz, majd egy újabb Snakepit-album után 2002-ben életre hívta a Velvet Revolvert, amely Scott Weiland 2008 áprilisi távozása óta megint énekest keres. A szeszkazánból harcművésszé lett Duff két szólóalbum mellett kereken egy tucat csapatban basszusozott a Velvetig, Matt Sorum pedig a 2001-es nagy visszatérés erejéig hazatért a Cult kebelére, mielőtt ő is revolvert ragadott volna. De térjünk vissza 1998-ba!

 Axl szereplőválogatás útján próbált életet lehelni a szalagjain és fejében porosodó ötletekbe, és a hűséges billentyűs, Dizzy Reed mellé besorozta a Nine Inch Nails-koncerteken pengető Robin Fincket, továbbá a Replacements-ben bőgőző Tommy Stintsont. Őket azért kell külön megemlíteni, mert máig aktívan tolják a puskás szekeret, kiegészülve (csak a rend kedvéért) Chris Pitmannel, Bryan Mantiával, Richard Fortusszal, Ron „Bumblefoot” Thallal és Frank Ferrerrel. A tudomány mai állása szerint 1985 óta 21 ember mondhatta magát Guns-alkotóelemnek, azaz a hírhedten labilis – a Papp László Aréna közönsége igazán tudja – Rose a 20. zenészét fogyasztja e sorok írásakor. A Guns-saga legszégyenletesebb évtizede a Geffen kecsegtető ajánlatával kezdődött: a kiadó 1998-ban egymillió dollárt adott az egyre kínosabb üggyé fajuló album befejezésére, és még egyszer ennyit lobogtatott meg, ha a változó felelősségű társaság 1999 márciusáig leszállítja a szajrét. Utóbbira ismeretesen nem lett szükség, előbbit meg jól bebukták. Ekkor jelent meg 1991 óta az első új szám, a Schwarzenegger-féle Ítéletnap filmzenéjére feltett Oh My God, amelynek iparos hangszerelésére csak legyintettek a hívek. A következő évi tagcseréket követően a zenekar valamiért egyszer csak koncertezni kezdett. Ezen a ponton előrebocsátanánk néhány tanulságos adatot: a 2001-től 2007-ig tartó (!) Kínai Demokrácia elnevezésű (!) turné során Axlék összesen 119 bulit nyomtak és 54-et mondtak le. Útjukat visszakért jegyek és tömegverekedések kísérték, mert az emberekben még mindig megdobbant valami a gánszenrózisz hangsor hallatán. Ezt bizonyítja a zenekar 2006-os budapesti fellépése, amely Rose állítólagos derékfájdalmai miatt háromórás késéssel kezdődött, illetve a 2003-as műbalhé, amikor egy fantomcég Guns-koncertet hirdetett a budaörsi reptérre, 704 ezer forintot kicsalva szegény honi rockerektől, akiket legfeljebb az vigasztalhatott, hogy pár hónap múlva rendőrkézre került a három tettes.