Taccsra teszi a képzési szolgáltatókat az új törvény

Legalább ezer képző intézményt hozhat lehetetlen helyzetbe a szakképzési hozzájárulás szabályainak megváltozása azzal, hogy a munkáltatók által befizetett pénzt központilag osztanák el. Az intézkedés főként nyelviskolákat, tréningekre és továbbképzésekre szakosodott vállalkozásokat érintene hátrányosan.

A szakképzésről szóló törvénnyel párhuzamosan a parlament elé került a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat. Ennek legfőbb üzenete, hogy a munkáltatók által fizetendő járulékot központilag osztanák el.

Az, hogy miből és mennyit lehet költeni, változatlan marad: a szakképzési hozzájárulás a bruttó bértömegnek továbbra is a 1,5 százaléka, de az új rendszer eltöröl bizonyos mentességeket. Így a cégek szakképzési hozzájárulás-fizetés címén eddig a társasági adójukból leírhatták a munkatársak képzésre fordított összeg egy meghatározott részét, valamint szintén direkt módon támogathattak képzőhelyeket.

A szakképzési alap 50 milliárdjából 6+13 milliárd így „folyt be”. Ez most megszűnne: az új , szakképzésről szóló törvényben megfogalmazott körben mindenkinek kötelező lenne a szakképzési hozzájárulás megfizetése, és a befolyt pénzeket pályázat útján osztanák vissza.

Jelszó: Vissza a gyakorlatba!

A szakképzési rendszer változásának két markáns iránya látható: egyrészt az új jogszabályi környezet a német mintájú, gyakorlatorientált duális iskolai szakképzéshez igyekszik forrást biztosítani, másrészt mindezt a szakképzési bevételek felhasználását támogató képzési szolgáltatók rovására teszi. Az utóbbinak egyértelmű következménye, hogy azoknak a vállalkozásoknak, melyek a szakképzési támogatásra építették fel a működési modelljüket, most váltaniuk kell majd, ha életben akarnak maradni.

Sötétben tapogatóznak

Jelenleg nem lehet tudni, hogy ami befolyik majd a nagy közös kasszába, arra kinek, hogyan lehet majd pályáznia. Jelenleg annyit tudunk, hogy valószínűleg ezt majd egy külön jogszabályban tervezik pontosítani - mondta a hvg.hu-nak Kormos Mónika felnőttképzési tanácsadó, a Felnőttképzési Figyelő (FeFi) online hírújság felelős kiadója. Az szerinte biztosan diszkriminatív, ha pályázni csak az 50 fős munkavállalói méret felett lehetne.

A tanácsadó szerint a legtöbb képző intézmény rengeteget költött az elmúlt években az intézményi akkreditációra, miután ezt a munkájukhoz kötelezővé tették, illetve a munkáltatók is csak akkreditált intézménybe küldhették a dolgozókat továbbképzésre. Most pedig valamennyien futhatnak a befektetéseik után. A FeFinél bíznak abban, hogy ez a szabályozási szöveg így nem fog tudni átmenni, és számos szakmai módosító javaslat kerül majd a szövegbe.

Nem volt egyeztetés

Zsuffa Ákos, az Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesülete alapító tagja a hvg.hu-nak elmondta, hogy a szakmai szervezetekkel nem egyeztettek a törvény előkészítése során. Hatásvizsgálatok, pénzügyi elemzések nélkül pedig szerinte nehéz megmondani, hogy indokolt lépésről van-e szó, illetve az is kérdéses, hogy amit a rendszer megszüntetésével nyernek, az a másik oldalon nem okoz-e veszteséget.

Prognosztizálhatóan leginkább éppen azok a - kormányzat által egyébként favorizált - kis- és középvállalkozások járnak rosszul, akik felnőttképzéssel foglalkoznak. A 7-8 ezer felnőttképző intézményből kb. 1500 akkreditált, egyes felmérések szerint bevételük mintegy 30 százalékát teszi ki a felnőttképzési hozzájárulásból finanszírozott képzés. Ők Zsuffa szerint nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. Azok a cégek, melyek nem tudnak átalakulni, akár csődbe is mehetnek, ez adókiesést, munkahelyek megszűnését eredményezheti, illetve nagy esély van arra, hogy pl. a nyelvtanítás egy jó része átkerül a feketegazdaságba.

Nyelvi játszmák

A törvényjavaslat valóban nagyon rosszul érinti a nyelviskolákat. Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (Nyesze) elnöke figyelmeztet: "Az utóbbi években a cégek közül egyre többen választották a nyelvi képzést, ami több szempontból is fontos lépés volt. Egyrészt Magyarország nyelvtudás szempontjából uniós sereghajtó: míg a többi EU-tagállam keresőképes lakosainak mintegy 40 százaléka tudja magát megértetni egy idegen nyelven, ez a szám Magyarországon 20 százalék. Másrészt az ország exportkitettsége igen magas, tehát a nyelvtudás fejlesztése nélkül nem tud fejlődni a gazdaság." Salusinszky szerint a törvény a javulást kockáztatja.

Elmondása szerint a Nyesze lobbizott a parlament oktatási és tudományos, valamint a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságánál. Salusinszky bízik benne, hogy a nyelvtanfolyamok majd külön elbírálás alá esnek.

Majd az uniós pénzek pótolják

Bihall Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke a hvg.hu-nak a duális szakképzés megteremtését húzta alá, ami a kamarának már évek óta a programjában volt, és amellyel voltaképp minden politikai erő egyetértett (azaz, hogy a szakképzést közelítsék a gyakorlati képzéshez, és a tanulókat a vállalati tanműhelyekben oktassák, ne az iskolapadban.)

Bihall elismerte, hogy a nyelviskolák, OKJ-s képzők és tréningcégek lába alól a jogszabály bizonyos értelemben kihúzza a szőnyeget, de ha a kkv-k munkavállalóinak a képzéshez a terveknek megfelelően sikerül uniós pályázati pénzeket megmozgatni, akkor szerinte ezeknek a cégeknek a többsége a piacról is meg tud majd élni.

Adócsalás? Minőségi kifogások?

Egy neve elhallgatását kérő forrásunk szerint a szakképzési hozzájárulás leírhatóságával kapcsolatban korábban is fogalmaztak meg éles kritikákat: sok olyan esetről lehetett hallani, amikor a cégek meg sem tartották a képzést, csak elszámolták az órákat. Létezett felülárazás, voltak megbízásért cserében visszacsorgatott pénzek, és ha még szabályosan is zajlottak a képzések, azzal, hogy valóban olyan képzésben részesültek a munkatársak, amire szükségük volt, valamint hogy milyen hatékonyságúak voltak ezek a képzések, senki nem törődött. Azt azonban hozzátette, nem biztos, hogy az alkalmazott megoldás a legjobb válasz erre.

A targoncások tanuljanak a terepen!

A képzési üzletben részt vevő informátoraink szerint sem ez a legüdvözítőbb módja a visszásságok megszűrésének. A piaci igényekhez rapid módon igazodó továbbképzési lehetőségek szerintük hiányozni fognak. Kormos Mónika szerint a felnőttképzésben a vad időknek már rég vége. Szerinte a piaci versenyben kizárólag a minőségi, a megrendelők igényeit maximálisan kielégítő szolgáltatók maradhattak meg a piacon.

Különbségek kiegyenlítése

Környei László oktatási szakértő, a Commitment Zrt. elnöke, az első Orbán-kormány egykori közoktatási helyettes államtitkára szerint a munkavállaló után fizetendő másfél százalékos szakképzési hozzájárulást a Horn-kormány idején azért találták ki, hogy a gyakorlati képzés támogatására teremtsenek megfelelő pénzügyi kereteket. De miután megkezdődtek a "kivételgyártások" (vagyis kialakult, hogy milyen esetekben lehet leírni a szakképzési hozzájárulást a saját munkavállalók képzése vagy képzési intézmények támogatása esetén), a pénzek egy részére szolgáltatói iparágak települtek.

A mostani módosítással Környei szerint az erőforrásokat decentralizáltan és arányosan osztják szét. Korábban éppen azokon a területeken (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Békés, Szabolcs-Szatmár megye), ahol nagy szükség lett volna szakmunkásra, illetve szakképzésre, alig jutott direkt támogatás, az iparilag erős régiókban viszont annál több. Az új rendszer Környei szerint kezelni tudja azt a problémát, hogy az egyes szakképzők között sokszoros támogatási különbségek is kialakultak.

Alap és átláthatóság

Direkten ugyan nem támogathatják majd egykori alma materüket a cégvezetők, viszont úgy igen, hogy a vállalat az iskolából tanulót vesz fel, kitaníttat, és gyakorlati képzőhelyén foglalkoztat. Ennek költsége viszont teljes mértékben leírható lesz (440 ezer Ft/év/fő). A szakképzési hozzájárulásból befolyó pénzek egy részét regionálisan osztják szét a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságon keresztül, amely pályázatokat fog kiírni a helyi kkv-k számára (pl. eszközbeszerzéseket támogathatnak, s az eszközökkel a tanulók tanulhatnak majd). A másik részt a központi rendszerek, illetve a szakiskolák, szakképzőhelyek, TISZK-ek (Térségi Integrált Szakképzési Központok) támogatására költik majd el.

Kérdés, hogy ettől a rendszertől átláthatóbb lesz-e a pályázati pénzek elosztása, vagy csak a kedvezményezettek köre változik, és - sokak szerint - szűkül le. Az biztos, hogy a cégeknek a képzési stratégiájukat át kell gondolniuk, mert nem költhetik el a pénzeket szabadon. Eddig a vállalkozások jobban érdekeltek voltak abban, hogy forrásokat biztosítsanak a munkatársaik képzéséhez – ez többek szerint most jelentősen csökken. Márpedig épp az élethosszig tartó tanulás, illetve a folyamatos önképzés támogatása lenne az EU versenyképességének a záloga a még hatályos lisszaboni szerződés szerint.