HVG Konferencia
HVG Konferencia

„Mit fognak gondolni a beosztottaim, ha nem tudok minden kérdésükre azonnal válaszolni?” Merül fel gyakran a kérdés a frissen kinevezett vezetőkben. Ez a félelem teljesen természetes, azonban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy nem csak mi tartunk ettől. A jelenlegi, dinamikusan változó világban nehéz, de korántsem lehetetlen olyan vezetői stratégiát kialakítani, amellyel folyamatosan fenntarthatjuk hitelességünket.

Az új pozíciók mindig új elvárásokkal is járnak. Ezek lehetnek implicit és explicit fajtájúak is: afféle szerződés köztünk és beosztottaink között arról, hogy figyelünk rájuk, védjük őket, fenntartjuk a szervezet egyensúlyát és átláthatóságát. Ez azonban nem mindig könnyű. Új szerepünk gyakran nemcsak izgalmakkal, hanem nyomással is jár; úgy érezzük, nem vagyunk elég tapasztaltak és felkészültek ahhoz, hogy minden felmerülő problémát képesek legyünk megoldani.

Steven D’Souza és Diana Renner erre a mindennapos frusztrációra segít megoldást találni A nemtudás – Hogyan formáljuk versenyelőnnyé a bizonytalanságot? című könyvében. Az elkészülést megelőző kutatómunka során a nemtudás problémájával küzdő vezetőkkel készítettek interjúkat. Minden alanyban hatalmas belső feszültséget generált az, hogy megpróbáljon megfelelni új szerepének anélkül, hogy elveszítse hitelességét, csalódást okozzon csapatának, de sokan tartottak a kirúgástól is – mesélték a szerzők a Harvard Business Review-nak.

Nekik főként azt kellett megérteniük, hogy lehetetlen mindenre kész válasszal előállni, minden problémára azonnali megoldást hozni, röviden: lehetetlen mindent tudni.

Ezt elfogadni már önmagában is kemény munka: az agyunk ugyanis sokszor akkor is megpróbál rendszert felállítani és összefüggéseket keresni a körülöttünk történő eseményekben, ha nincs. D’Souza és Renner interjúalanyainak végül sikerült leküzdeniük félelmüket – az ő módszereik közül mutatunk be most néhányat.

Merjük azt mondani: „Nem tudom”!

Saját bizonytalanságunk legyőzése felé az első lépés, hogy beismerjük saját magunk, és csapatunk előtt is azt, hogy nem vagyunk képesek mindent azonnal megoldani, nincsen mindenre eleve kész stratégiánk. Beszéljünk őszintén a nemtudás előnyeiről és kihívásairól mind egyéni, mind szervezeti szinten: ezzel utat nyithatunk a közös fejlődésnek.

„Elmagyaráztam a beosztottijaimnak, hogy megbízom bennük és tisztelem őket. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy megnyíljanak, és megosszák saját ötleteiket. Furcsán hangozhat, de a közös bizonytalanság végül erőt adott nekünk arra, hogy legyőzzük azt” – mesélte az egyik alany, aki egy szervezeti átstrukturálás után került új szerepkörbe.

Ne elégedjünk meg a leggyorsabb válasszal!

A kérdéseket gyakran ítélik nyugtalanítónak. Egy szervezeti megbeszélésen sokszor furcsán néznek arra, aki kérdezősködik, és nem fogadja el az első lehetséges megoldást az adott problémára – főleg, ha az komplexebb. Pedig nagyon is hasznos lehet több energiát fordítani a kérdésekre. Segíthetnek ugyanis abban is, hogy könnyebben elfogadjuk azt, hogy saját szakterületünk is tartogathat számunkra ismeretlent. Sőt, remek bátorító eszköz lehet beosztottaink számára is! Több kérdéssel könnyebb több megoldást kreálni – több megoldás közül pedig könnyebb megtalálni a megfelelőt is.

Bár időbe telhet, míg ez a fajta hozzáállás gyökeret ereszt szervezetünkben, maga a gondolkodásmód korántsem újszerű. Már az osztrák költő, Rainer Maria Rilke is erre bátorított: „Élj hát most a kérdéseknek! S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd, egyre közelebb kerülsz ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapsz mindenre.”



Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Szemináriumok & Konferenciák közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.