CEU Üzleti Kar
CEU Üzleti Kar

Nemcsak a közvélemény, de a szakemberek állásfoglalása is megoszlik Magyarország versenyképességének alakulásáról. Javulásról beszélnek azok, akik az úgynevezett kemény tényezőkre vezetik vissza a jelenlegi állapotot, a hitelminősítő intézetek pedig Magyarországot ma ismét befektetésre ajánlják.

Kemény és puha tényezők alakítják a versenyképességet
Az integráltság alacsonyabb fokán és alacsonyabb fejlettségi szinten, rövid távon a kemény tényezőké a főszerep. Ilyen pl. a GDP növekedése, a foglalkoztatottság, az eladósodottság, az, hogy vállalati szinten milyen a profitabilitás, a megtérülés, esetleg a költségek, stb. Ezek teremtik meg, stabilizálják a nemzetgazdaság alapját.

 

Egy fejlett gazdaságban már az innováció, a digitalizáció, és szakértelem a húzóerő, ezek feltéteznek motiváló, kiszámítható környezetet, támogató intézményrendszert és vezetést. Utóbbiak a versenyképesség puha tényezői.

Ehhez elengedhetetlen egy kiszámítható, átlátható és inspiráló üzeleti környezet, ill. az ezt támogató stabil szabályozás és pozitív vezetői magatartás. Nem véletlen, hogy a puha tényezők miatt Magyarország Nemzetközi Versenyképességi Indexe saját magához és szomszédaihoz képest is egyértelműen romlott: a tavalyi 63.helyről idén a 69. helyre estünk vissza. A puha tényezők ereje olyan nagy, hatásuk pedig a komoly befektetőket érdeklő perspektíva szempontjából olyan erős, hogy képesek semlegesíteni, rontani a kemény tényezőkben nem kis megszorításokkal elért eredményeket.

Kevés szó esik a növekedési, versenyképességi potenciálunk másik összetevőjéről, a megfelelő gazdaságfejlesztési modellről. A magyar növekedési modell a 60-as évek óta a fogyasztáson és az exporton alapul, azaz a nyugat európai országok elmúlt évtizedekbeli mintáját követi. A megfelelő kontextus hiánya a modell kifulladásához vezethet a túlfogyasztásra való hajlam, az alacsony megtakarítási hajlandóság, a hosszú távú szemlélet valamint ösztönzés hiánya miatt.

A modell fenntarthatóságát egy másik fontos szempont is megkérdőjelezi: van -e elég input, kereslet a fogysztásvezérelt növekedéshez a demográfiai tényetők oldaláról? Nő -e a lakosság száma, fogyasztóképessége?  

Kik a meghatározó fogyasztói csoportok, és melyek a preferenciáik?

Ma a népességnövekedési ráta átlagban 1,1%-os, azaz fele a néhány évtizeddel ezelőttinek. Míg néhány fejletlen országban a ráta akár 6-8%-os is lehet, addig a fejlett országokban drasztikus csökkenés figyelhető meg: Európában már most 1% alatti, az Egyesült Államokban pedig 0,78%-os az átlag.

Magyarország népességnövekedési rátája az egész világon is a legalacsonyabbak közé tartozik. A mínusz 0,22% - os értékkel nemzetközi összehasonlításban a 216. helyen állunk, ami azt jelenti, hogy radikális népességcsökkenés várható. Az Eurostat, az ENSZ és a Népességkutató Intézet előrejelzései megegyeznek abban, hogy az elkövetkező 30 évben Magyarország lakossága akár 1 millió fővel is csökkenhet.

A népességnövekedés alakulásában az egyik meghatározó tényező a reprodukciós ráta. A szinten tartáshoz 2% fölötti növekedésre lenne szükség. A születési ráta az elmúlt 50 évben világszinten mintegy felére csökkent, viszont továbbra is igen magas a fejletlen országokban (például Mali, Uganda, Szomália, Niger).

Európában az átlagos születési ráta 1,7%. Franciaország, Írország, Izland, Nagy Britannia, Svédország, Finnország, Hollandia, Dánia és Norvégia teljesítenek e fölött – nem véletlenül. Németországban 1,44%, Magyarországon 1,3% a vonatkozó adat. Utóbbival hazánk a nemzetek reprodukciós rangsorában a 207. helyet foglalja el. Sovány vigasz, hogy Szlovákia, Bulgária, Románia mutatói még a mieinknél is rosszabbak.

Magyarország évek óta az egyik legköltségesebb, legkiterjedtebb család- és születéstámogatási rendszert vezette be, mégis ennyire rosszak az elvárt eredmények. Valószínűleg nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a jelenlegi családtámogatási rendszer nem hatékony, nem éri el célját, s az alacsony születésszám okait és a megoldás módjait másutt kell keresni.

A születési ráta mellett a népesség alakulásának másik fontos tényezője az életkor alakulása. A világ elöregedő tendenciát mutat, ezt nevezzük „ezüst forradalomnak”. A fejlett országokban az átlagéletkor számottevően nő, és a nyugdíjba vonulást követően még 20 - 25 év (mintegy fele a munkában eltöltött időnek!) telik el aktívan. Mindez egyértelmű kihívás a nyugdíjfinanszírozó rendszerek számára, ugyanakkor új üzleti lehetőség is jelent az „ezüst fogyasztó” megjelenése.

A két hatás együttes eredőjeként világszerte drasztikus átrendeződés várható a népesség korcsoportok szerinti megoszlásában, különösképpen Európában. Az ENSZ prognózisa szerint a fejlett régiókban 2025-2030-ra a nyugdíjas korú lakosság eléri a 30%-t, 2050-re pedig a 35%-ot. Ez azt jelenti, hogy egy generáción belül az összlakosság egyharmada nyugdíjas korú lesz.

Magyarországon ma a lakosság 17%-a nyugdíjas, és ez arány 2050-re elérheti akár a 35-40%-ot is. A munkaképes korú lakosság száma radikálisan csökken, és a fenti tendenciák alapján Európában az egyik legalacsonyabb lehet.

Ennek fényében nemcsak érdekes, de egyben nemzetgazdasági és üzleti szempontból is fontos lenne megvizsgálni a munkaerő elvándorlás okait, illetve a migráció nyújtotta lehetőségeket.

Így hat az Y-generáció a fogyasztásra

Ugyanakkor vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek számarányuknál lényegesen nagyobb befolyással bírnak a fogyasztói döntésekre. Az Y generáció nemcsak saját maga, hanem környezete fogyasztásáról is dönt egy sor termék, szolgáltatás – első sorban digitális és okos termékek vonatkozásában. Ráadásul a közösségi médián keresztül gyorsan, és hatékonyan tudja megosztani az információt és véleményét az egyes termékekről, szolgáltatásokról, ezzel is befolyásolva a potenciális fogyasztók körét. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy értékrendjük, preferenciáik lényegesen mások, mint elődeiké: nem a márka és a luxus, hanem az érték, a környezettudatosság, a kiegyensúlyozottság és a racionalitás befolyásolja őket.

Átrendeződés várható az európai belső piacokon is

Egyértelműen Európa az a régió, ahol a születési ráta csökkenése és az elöregedés egyidejűleg vannak jelen: az előrejelzések szerint Európában 2020-ra percenként 17-en fognak születni és 18-an meghalni, a születési ráta pedig a 2010-es évi felére csökkenhet.

Az átlag európai 2020-ban 41 éves lesz. 10-15 év múlva az európai országok közül a legnagyobb, közel azonos lakossággal, mintegy 80 millió fővel Németország és Törökország fognak bírni, ami azt is jelenti, hogy ez a két ország fog a legnagyobb belső piaccal is rendelkezni, noha vásárlóerő tekintetében továbbra is nagy lesz a különbség.

A negatív demográfiai tendenciák Közép-Kelet-Európában  nem újak: a tíz újonnan felvett országban az eltelt időszakban 2,4 %-os csökkenés regisztrálható.

Findrik Mária, a cikk szerzője
©

Magyarország népessége az elmúlt 10 évben 2,2 %-kal csökkent. Ebben a régióban gyakorlatilag csak Csehországban és Szlovéniában nőtt némileg a lakosság száma. Mindez azt is jelentheti, hogy régiónk, mint piac és befektetési lehetőség még kevésbé lesz fontos és vonzó. A fenti demográfiai folyamatok következtében a függőségi ráta, azaz az eltartottak aránya az eltartottakhoz képest számottevően nő. Ezzel egyidejűleg a statisztikákból jól látható, hogy a középosztály zsugorodik, a gazdagok és szegények közötti különbség pedig mélyül. Az állami újraelosztástól való függőség  egy duális gazdaság és társadalom irányába is mutat(hat). Nem maradhat más kiút növekedésünk, versenyképességünk javítása szempontjából  mint a termelékenység számottevő növelése, az új arcú fogyasztók “kiszolgálása”.

A cikk szerzője Findrik Mária, közgazdaságtan professzor, a CEU Üzleti Kar oktatója.



Az oldalon elhelyezett tartalom a CEU Business School közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.