Crystal Group
Crystal Group

Svájc! – vágták rá mini-közvéleménykutatásunk résztvevői arra a kérdésre, mi jut az eszükbe a banktitokról, annak ellenére, hogy e sztereotípia lassan megszűnőben van. Többségünket inkább már az foglalkoztatja, hogy nem jutnak-e az adataink a beleegyezésünk nélkül illetéktelen kezekbe – ahogy az történt a Facebook 50 millió felhasználójával. Ezért jó tudni, hogyan derülhet fény legálisan a bizalmas, a hatóságok, céges versenytársak számára igen értékes banki adatainkra.

Mindenekelőtt essünk túl a banktitok jogi definícióján. Eszerint banktitok „minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzintézetek rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzintézet által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzintézettel kötött szerződéseire vonatkozik”. Hasonló alapossággal határozzák meg a jogszabályok, hogy milyen esetben adható ki harmadik személynek a banktitok, tételesen felsorolva azokat a szervezeteket, amelyek közérdekű vagy jelentős magánérdeket védő tevékenységet látnak el, ezért az ő kérésükre információt kell szolgáltatni. Ezek közül vélhetően az emberek többségét az a passzus érdekli, miszerint nem kell megtartani a banktitkot, ha az adóhatóság nemzetközi szerződés, illetve együttműködési megállapodás alapján, külföldi adóhatóság írásbeli megkeresése miatt kér banktitkot egy pénzintézettől.

Míg az 1970-es évek elejéig az adóügyi információk csak országon belül voltak elérhetőek, azt követően már az államok között áramolhattak – igaz, az ezredfordulóig csak korlátozott mértékben. A 2000-es évek elejétől vált fokozatosan automatikussá és globálissá az adóügyi információcsere, amit a kezdeményező hatóságok azzal indokoltak, hogy gátat kell vetni az egyre nagyobb méreteket öltő adóelkerüléseknek.

Elindultak hát az adóügyi információcseréről szóló globális egyeztetések, amelyek sorából a hetediket, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint – a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az EU-t tömörítő – G20 által 2014 októberében, Berlinben tartott fórumot érdemes kiemelni. Azon ugyanis a résztvevő 104 országból 51-nek – köztük Magyarországnak, mint uniós tagállamnak – a képviselői már ott helyben aláírtak egy megállapodást, amelyhez később további 34 állam csatlakozott, azóta pedig 100 fölé emelkedett a résztvevők száma. Ennek értelmében az aláírók illetékes hatóságai 2017 őszétől, illetve – néhány államéi – 2018 őszétől évente automatikusan banki adatokat cserélnek egymással.  Ennek érdekében az adott ország pénzügyi intézményének az adatok átadása előtt már húsz hónappal korábban, azaz 2016, illetve 2017 elejétől kell gyűjtenie a lényeges számlainformációkat és továbbítania azokat a helyi hatóságoknak. Amelyek aztán azokat eljuttatják azon ország hatóságához, amelynek az adózóját az ominózus pénzügyi adatok érintik.

Az információcserékkel kapcsolatban vajmi keveset tudunk arról, hogy amikor az illetékes országok adóhivatalai kicserélik egymással az adózók banki adatait, akkor ez mennyiben felel meg a mostanában egyre több figyelmet kapó adatvédelmi rendelkezéseknek. Gondoljunk csak bele, hogy rendkívül szenzitív és értékes banki információk keringenek rólunk a nagyvilágban oly módon, hogy a folyamatra nincsen ráhatásunk, és azt sem tudjuk, hogy ki ellenőrzi, hogy ilyenkor az adatcsere megfelelő módon zajlik-e. Az adózók eljárási jogairól az adóügyi információcseréról szóló nemzetközi megállapodások nem igazán rendelkeznek. A küldött banki információk a majdani adóellenőrzés során bizonyítékként felhasználhatók lesznek, de az adózónak nincs érdemi befolyása a folyamatra. Emiatt tehát további aggodalomra adhat okot, hogy az adózói jogok nem tudnak maradéktalanul érvényesülni egy ilyen mechanizmusban, hiszen nem biztosított az adózó részvétele az eljárásban, jóllehet bizonyítékok felvételére kerül sor.

E-pénztárcák

Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy a különféle „e-pénztárca” rendszerek (mint például a PayPal, vagy a Neteller) továbbítanak-e majd adatokat ügyfeleikről az adóhatóságoknak? Ez attól függ, hogy az adott pénzügyi szolgáltató melyik országban van bejegyezve és hol működik, ugyanis a globális szabályozást nem alklmazzák egységesen mindenhol. Az európai PayPal központja például Luxemburgban található, a nemzetközi főhadiszállása viszont Szingapúrban. Ebből kifolyólag a luxemburgi pénzintézeteknek jelenteniük kell, a szingapúriaknak viszont úgy tűnik egyelőre még nem, de ez napról napra változik. Mindenesetre a PayPal az amerikai adóhivatalnak minden huzavona nélkül kiadja az amerikai ügyfeleket érintő összes információt, eleget téve a 2010 márciusától hatályos FATCA (Külföldi Bankszámla Megfelelési Törvény) előírásainak. Ez alapján lehet arra következtetni, hogy előbb-utóbb ugyanígy megosztják majd az összes információt a nem amerikai illetőségű ügyfeleikről is. A Neteller ugyan Kanadából indult, ám 2004-ben a klasszikus adóparadicsomnak tekinthető Man-szigetre költözött, ahol az Egyesült Királyságtól kapott engedéllyel működhet. A britek azonban 2017-ben már küldik az adatokat, egy időben a Man-szigettel.

A különféle e-pénztárca megoldások szinte mind olyan országhoz kapcsolódnak, ahonnan jelenteni fognak az ügyfelek pénzügyeiről. Az Apple Wallet (vagy passbook) szolgáltatása is ilyen lesz. A Kuapay viszont kizárólag az Egyesült Államokban van, amely szintén aláírt egy megállapodást Magyarországgal, de egyelőre nem lehet tudni, hogy az alapján az USA szolgáltat-e majd adatot.

A berlini paktum megszületésétől számíthatjuk a banktitok=Svájc sztereotípia megszűnését, miután az információcsere-egyezményt a helvétek is aláírták, Ausztriával és Liechtensteinnel egyetemben. De érdekes módon az olyan klasszikus (és diszkrét) korábbi offshore pénzügyi központokat is sikerült rákényszeríteni az adatszolgáltatásra, mint a Brit Virgin-szigetek, a Kajmán-szigetek, Ciprus, Málta, Gibraltár, Guernsey, Jersey, Mauritius, Belize, Grenada, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, valamint Panama.

Az adatcserére vonatkozó, keretjellegű szabályokat konkretizáló OECD-ajánlás különbséget tesz a magánszemélyek és a szervezetek által pénzintézeteknél vezetett számlák között, emellett az adatgyűjtés megkezdésekor meglévő, illetve az azután nyitott számlákra is más az előírás. Például a társaságok 250 ezer dollár feletti egyenlegű, már meglévő számláiról a bank külön vizsgálati szempontok alapján dönti el, hogy szükséges-e az adatot elküldenie az adóhatóságnak. Míg a 2017., illetve 2018. január 1-je után nyitott számlák adatainak továbbítása automatikus. Azt, hogy egy cég számlaadatait elküldi-e a bank az adóhatóságnak, az alapján dönti el, hogy a vállalkozás passzívnak minősül-e – ilyennek akkor számít, amikor az éves árbevételének többsége nem kereskedelmi tevékenységéből jön össze, hanem abból, hogy a befektetésein „csücsül” és kapja a hozamot. Itt is van számos kivétel, ugyanis egy passzív cég is minősülhet aktívnak, ha a van olyan leányvállalata, ami aktívnak minősül. A passzívnak minősített szervezet pénzügyi információit az adóhatóságnak abba az országba kell küldenie, ahol a cég tényleges tulajdonosának az adóilletősége van.

A magyar bankok 2016. január 1-jétől gyűjtik a banki adatokat a külföldi magánszemélyek és cégek tényleges irányítóiról, és 2017 őszétől továbbítják azokat – a NAV segítségével – az érintett országok adóhatóságai részére. Magyarország pedig 2017 őszén kapott először adatot a magyar adózók külföldi bankszámláiról.

 

Legális megoldások

Az érintett magyar adózók több legális lehetőség közül választhatnak – mutatott rá Magyar Csaba, okleveles adószakértő, a Crystal WorldWide ügyvezető igazgatója.

Mindenekelőtt felszámolhatják a külföldi érdekeltségeiket, ez esetben azonban fel kell készülniük arra, hogy szükség lehet a korábbi adóbevallásaik önellenőrzésére.

Az is megoldás, ha a meglévő külföldi céges struktúrát átvizsgáltatják és azt szükség esetén átalakítják oly módon, hogy az mindenben megfeleljen a magyar szabályoknak. Ebben az esetben nagy valószínűséggel kiterjed majd az információcsere a társaságra, vagy annak tényleges tulajdonosára, ám ennek adózási következményei nem lesznek.

Akik teljesen szeretnének kimaradni az információcseréből, azoknak olyan helyszínen kell nyitniuk maguknak vagy külföldi társaságuknak bankszámlát, amely nem továbbít banki információkat, azonban ez csak „előremenekülés” és nem oldja meg a problémát.



Az oldalon elhelyezett tartalom a Crystal Worldwide Kft. megbízásából készült, a cikket egy független szerkesztőség írta, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.

Crystal Group BrandChannel

Nincs rejtegetnivalója, de nem szeretné, ha a zsebében turkálnának? Nagybefektetőként sem kell kiszolgáltatottá válnia

A sumákolók, strómanok leleplezését célozza az a tavalyi uniós irányelv, ami előírja, hogy egy cégben 25 százaléknál nagyobb részesedést birtokló tulajdonos nevét egy, nyilvánosan is hozzáférhető központi adatbázisban kell szerepeltetni. Ám e dicséretes törekvés a becsületes nagyvállalkozók üzleti érdekeit is sértheti…

Crystal Group BrandChannel

Lehet-e legálisan offshore cége?

Ma már nem lehet szitokszó az offshore Magyarországon sem, hiszen a hazai szabályok megváltozása kvázi elismerése annak, hogy egy offshore cég alapításának oka elsősorban nem az adóelkerülés. Mivel már az adóparadicsomok is szolgáltatnak adatokat más országoknak, annak sem kell félnie, aki üzleti partnerként kerül kapcsolatba egy offshore céggel.