Ford
Ford

Ha valaki meghallja azt a szót, hogy Mustang, szinte biztos, hogy a Ford legendás sportkocsijára gondol. Az amerikai autóipart felrázó és átalakító modell már több mint fél évszázada dobogtatja meg az autórajongók, köztük Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó szívét.

Amikor az üzleti könyvekben is gyakran említett Lee Iacocca 1946-ban elhelyezkedett a Fordnál, még nem sejtette senki, hogy szűk két évtized múlva olyasmit tesz le az asztalra, ami valódi kultusztárggyá válik.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Iacocca víziója megreformálta az amerikai autógyártást, amely akkoriban az ötvenes évekből ismert fecskefarkú aszfaltcirkálókat próbálta összeházasítani az atomkorszak retrofuturista dizájnjával.

Az olasz bevándorlók gyerekeként született Iacocca azonban egy olyan autót képzelt el, amely egyszerre sportos, kompakt, látványos, ugyanakkor elérhető a középosztály tagjai számára.

„Nemrég olvastam valahol, hogy a régi Mustangokat kifejezetten arra tervezték, hogy a napsütötte államok egyetemistái is megvehessék” – mondta Kiss Gergely, akit a Ford Mustang magyarországi nagyköveteként stílusosan egy 2016-os, 5000 köbcentis, V8-as, fekete-arany Mustang volánja mögött sikerült elcsípnünk telefonon. „1965-ben egy új Mustang ára körülbelül 5-6 havi amerikai átlagfizetésnek felelt meg, vagyis egyáltalán nem számított luxusnak.”

Iacocca víziója először koncepcióautóként öltött testet 1962-ben, ez azonban szinte köszönőviszonyban sem volt azzal a klasszikus vonalvezetésű járgánnyal, amely az embernek eszébe jut, ha meghallja a Mustang nevét. Ezt egyébként a legenda szerint John Najjar tervező dobta be, aki nagy rajongója volt a második világháborús P-51 Mustang nevű amerikai vadászrepülőnek. A Mustang I jelű koncepciót is ő tervezte, ezt az autót 1962. október 7-én ismerhette meg a világ, amikor Dan Gurney Forma-1 pilóta kigurult vele a pályájára Watkins Glenben. A jármű teljesítményét jól példázza, hogy Gurney néhány bemutatóköre során majdnem ugyanolyan köridőket autózott, mint az akkori Forma-1-es versenyautók.

Mustang I
©

Az első kereskedelmi forgalomban kapható Mustangok végül 1965-ben jelentek meg, miután az Iacocca és Donald N. Frey főmérnök vezette csapat 18 hónapos rohamtempóban megalkotta az első kétüléses roadstereket, amelyeket aztán 1964½-nek neveztek, mert bár 64-ben készültek el, de csak 1965-ben gördültek ki a szalonokból. Az 1-es sorozatszámú fehér kabriót egy újfundlandi pilóta vásárolta meg, később ezt a történelmi autót visszaadta a gyárnak, cserébe megkapta az egymilliomodik Mustangot.

A kabrióváltozat mellé elkészült az úgynevezett fastback verzió is, amelyet szintén 1964-ben mutattak be. Azt, hogy mekkora sikere volt a dinamikus külsejű, nagy teljesítményű és elérhető árú járgánynak, jól jelzi, hogy a hivatalos bemutatót megelőzően 2600 különböző újságban írtak áradozó cikkeket a Ford új fejlesztéséről. A modern marketing eszközeit felhasználva az 1964-ben bemutatott Goldfinger című James Bond-klasszikusban szintén feltűnik egy kabrió Mustang.

Captain Stanley Tucker és az egyes sorozatszámmal ellátott Mustang,
©

Az első generáció autóit 1973-ig gyártották, igaz, számos modellváltozat készült belőle: a már említett fastbacktől az 1967-es keménytetős változaton át a teljesítményre kihegyezett Mach I modellekig. Persze nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Caroll Shelby autóversenyző és tervező nevéhez fűződő Shelby Mustangokat sem, melyeknek első generációját 1965 és 1968 között gyártották. Egy ilyen autó szerepel a Nicolas Cage nevével fémjelzett Tolvajtempó című filmben is.

Shelby GT500 1967
©

„Nekem gyerekkori vágyam volt egy 1965-ös eredeti Ford Mustang” – mondta Kiss Gergely. „A rendszerváltás idején voltam tinédzser, sok hasonlót láttam a külföldi filmekben. Az elsőt, ami nagyon tetszett, a Kutyám, Jerry Lee című filmben láttam, de akkortájt szinte minden második filmben szerepelt egy-egy Mustang. Aztán később, a 30. születésnapomon egy nagyon szép élményben volt részem, mert a barátaim elintézték, hogy kapjak egy napra egy régi Mustangot. Reggel arra ébredtem – alig hittem a szememnek, amikor láttam –, hogy gurul be a kapun. Egész nap a városban autóztam vele, „véletlenül” jó párszor el is tévedtem, hogy plusz köröket is mehessek vele. Akkor elterveztem, hogy nekem kell egy ilyen autó. Ez az álom pedig öt évvel később valósággá is vált. Hatalmas meglepetés volt, aminek a szervezése egy külön dokumentumfilm témája is lehetne. Kalandos és megható folyamat volt. Már előkészítettem a vásárlást és kinéztem, hogy melyik Mustangot szeretném megvenni, de a családom és a barátaim elterelésből nekiálltak lebeszélni róla, mert ez a londoni olimpia évében volt és azt mondták, hogy most ne ezzel foglalkozzak, majd ősszel, az olimpia után ráérünk erre. De amíg mi kint voltunk a válogatottal, közben a család letette érte a foglalót, és miután hazaértünk, ott várt egy masnival átkötve. Sajnos késett a repülőnk, ezért a nagyobb társaságból, akik rám vártak, már nem volt ott mindenki, csak a végig maradók láthatták a teljes lefagyásomat, amikor megláttam. Azt hittem, megint kapok egy autót egy napra, aztán rájöttem, hogy ez már az enyém. Nagyon vigyázok rá, mert szeretném megőrizni az állapotát, nem szeretném elhasználni. Hatalmas élmény, ha állok a pirosnál és az emberek kiszaladnak a zebrára lefotózni, vagy megkérdezik, hogy megérinthetik-e, vagy belenézhetnek-e.”

Visszatérve a legenda történetére, a hetvenes évek elejére az eleinte kisebb Mustangokból nagyobb és több luxussal felszerelt változatok is készültek. Iacocca – aki 1970-ben már a Ford elnöke lett – azonban jó érzékkel, az ebben az évben jelentkező olajválságot megelőzve, kisebb és üzemanyag-takarékosabb modell kifejlesztését írta elő, így a Mustang második generációja versenyképes maradt az éledező japán autógyártással, illetve a Ford európai részlege által megálmodott Ford Caprival is.

A harmadik generáció is szép sikereket ért el, többek között a legújabb fejlesztésű Mustangot választották a legendás Indy 500 autóverseny hivatalos felvezető autójának. A Ford ebből az alkalomból limitált kiadású Indy 500 Mustangokat dobott a piacra, illetve szintén a harmadik generációban tért vissza a GT modell, amelyet 13 éve nem gyártottak már. Ennek fejlesztésbe az 1979-es második olajválság volt hatással, ami miatt a korábbi 5000 köbcentis motorokat kisebb (4200 köbcentis V8-asokra cserélték.

A kilencvenes évek negyedik generációs Mustangjai alaposan megújuló formavilágot és modernebb technológiát hoztak. Ekkor vezették be a moduláris, 4,6 literes SOHC V8 motorokat, amelyek eleinte 215 lóerőre voltak képesek, az 1998-as modellfrissítés idején azonban további tíz lóerővel növelték a teljesítményét. A 21. század első éveiben pedig két korábbi legenda előtt tisztelgő modelleket dobtak a piacra: a 2004-es Mach 1-est, illetve a Steve McQueen főszereplésével leforgatott 1968-as Bullitt című thrillerben megjelenő modell 2001-es verzióját.

Az ötödik generáció első autóit 2005-ben mutatták be, teljesen megújult külsővel, amelyek a hatvanas évek fastback Mustangjainak stílusát idézik, modern köntösben. A modern technológia jegyében az ötödik generációs Mustangokon jelentek meg először a LED-világítást alkalmazó féklámpák, emellett az autó karosszériájának áttervezésével annak légellenállását is mintegy 3 százalékkal sikerült csökkenteni. A 2011-es modellekben pedig már elektronikus szervó is segítette a vezetési élményt. Az ötödik generációból is készült Shelby GT változat, amelyekben 5,4 literes V8-as motorok szaggatják az aszfaltot a maguk 550 lóerejével.

2015-ben érkezett meg a jelenlegi, hatodik generáció, amelynek karosszériája szélesebb és alacsonyabb, mint a korábbi verziók. Ehhez a modellhez fejlesztették ki az IRS független hátsó felfüggesztést, illetve megkapta a szintén újonnan kifejlesztett 2,3 literes, 318 lóerős EcoBoost motort is. Emellett két további motorváltozattal is kapható, a 3,7 literes, 300 lóerős V6-ossal, illetve az 5000 köbcentis, 421 lóerős V8-as „Coyote” változattal.

„A Ford Magyarország jóvoltából a hétköznapokban egy ilyen 5000 köbcentis, V8-as Mustangot használok már egy éve” – mondta Kiss Gergely. „Egyedi fekete-arany csíkozású festéssel, amelyhez hasonlót Tom Cruise vezet a Világok harca című filmben. Azzal a különbséggel, hogy az én autómon szerepel az aláírásom és a sapkaszámom, a 7-es is. Gyönyörű hangja van, persze más, mint az 1965-ös modellé, de ez egy modernebb és sokkal több kényelmi és biztonsági megoldással felszerelt változat, egy igazi bestia.”

 



Az oldalon elhelyezett tartalom a Ford Magyarország megbízásából jött létre, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.