HVG Extra A Nő
HVG Extra A Nő

Noha a takarításhoz sem több ösztrogénre, sem méhre nincs szükség, a nők a világon mindenhol több láthatatlan – fizetés nélküli – munkát végeznek, mint a férfiak. Így nem csupán kevésbé képesek kipihenni magukat, de az egyenlőtlen helyzet a nemek közötti bérrés elmélyüléséhez is nagyban hozzájárul. Magyarországon különösen elkeserítő a helyzet.

Mindenhol a világon – még a svédek is

Hiába dolgoznak a férfiak és a nők nagyjából azonos arányban főállásban, az otthoni munkamegosztásban az utóbbi harminc évben alig történt változás – derül ki az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatalának adataiból. Ezen belül az USA-ban 2003-ban a nők 84, illetve a férfiak 63 százaléka „vett részt aktívan a ház körüli teendőkben, a takarítástól a fűnyírásig”, ez a szám tíz év alatt csupán 83, illetve 65 százalékra módosult.

A brit Pew Kutatóközpont adatai is beszédesek: tízből nyolc nő lényegesen többet dolgozik otthon, mint a férje, míg tízből csupán egy nős férfi veszi ki a részét a háztartás körüli teendőkből egyenlő arányban, és tízből mindössze egy nő érzi úgy, hogy a férje több házimunkát végez, mint ő maga. Ha azt hisszük, hogy mindez a genderszempontból kiemelkedően érzékeny Svédországban másképp van, tévedünk: a nők ott átlagosan napi 45 perccel több házimunkát végeznek, mint a velük egy háztartásban élő férfiak.

Kiábrándító hazai helyzet

Az Eurostat 2004-es adataiból megtudhatjuk, hogy az Európai Unión belül a magyar nők töltik a legtöbb időt házimunkával és gyermekellátással. Az átlagos magyar nő napi 2,3 órával fordít több időt a háztartásra és a gyerekek körüli teendőkre, mint a párja, és a munkamegosztással kapcsolatos nemi sztereotípiák olyannyira erősek, hogy még az azonos nemű párok esetében is a femininebb karakter az, aki az otthoni munka zömét vállalja.

Az úgynevezett „láthatatlan munka” oroszlánrészét a világon mindenütt a nők végzik: a csecsemőgondozás, a gyereknevelés, a beteg, idős vagy fogyatékos családtagok ellátása, a ház körüli teendők, illetve a közösségi munka mind olyan feladat, amelyért a munkát végző személy nem kap fizetést. Ha a láthatatlan munka munkaerőpiaci értékét kiszámolnánk, a becsült értéket pedig hozzáadnánk a GDP-hez, az a KSH kalkulációja szerint akár 20–30 százalékos növekedést is hozna.

Fertőzött idő jut a nőknek

Miközben a férfiak egyre inkább kiveszik a részüket a gyerek körüli teendőkből, viszonyuk a házimunkához alig-alig változik. A lelkes apuka a játszótérre, a sportpályára, meccsre viszi a gyereket, mosogatni és porszívózni viszont kisebb eséllyel fog, ez a munka jobbára a nőkre marad. A pihenésre, kikapcsolódásra és kreatív hobbira szánt idő így nemcsak lényegesen kevesebb a nők esetében, de többnyire mások szükségleteihez is igazodik. A szociológusok „fertőzött időnek” vagy „időkonfettinek” nevezik azokat az üresjáratokat, amikor az ember két feladat között pihenhet fél órát, de közben már ugrásra készen várja a következő teendőt. Időkonfettiből hiába jut egy napra több órányi is, ilyenkor az ember kevésbé tudja kipihenni magát, a feltöltődés pedig szinte lehetetlen.

A teljes elvonulást, csendet és kikapcsolódást ígérő sportok, mint például a horgászat, ma Magyarországon szinte kizárólag a férfiak privilégiumai: a horgászszövetség friss felmérése szerint a horgászengedélyek 97 százalékát férfiak váltják ki, holott a modern horgászat – a profi eszközöknek köszönhetően – fizikailag semmivel sem megterhelőbb, mint például a hatha jóga. A horgászok 46 százaléka főként egyedül űzi ezt a sportot (ehhez a bőséges szabadidőn túl sokszor saját autó is szükséges), 75 százalékuk pedig a haverokkal ül ki a vízpartra. Elgondolkodtató statisztika, hogy 24,4 százalékuk a barátnőjét is magával viszi ezekre a kiruccanásokra, míg csupán a 13,3 százalékukat kíséri el a felesége: szoros együttélés esetén az asszony már inkább otthon marad, hogy elvégezze a házimunkát és vigyázzon a gyerekekre, míg a férje kikapcsolódik.

Karriergyilkos házimunka

„A mi kapcsolatunkban az egyenlőség az első gyerek születéséig tartott. Előtte a férjemmel mindketten a versenyszférában dolgoztunk, elég jól kerestünk, szinte pontosan ugyanannyit. A költségeket a számláktól a szórakozásig közösen álltuk, a házimunkát közösen végeztük, de a kisfiam születése mindent megváltoztatott. Koraszülött gyerek, extra munkát kívánt a vele való foglalkozás, ami jórészt rám hárult” – kezdi történetét a 37 éves Lilla, aki a gyerek második születésnapja után nem sokkal tért vissza a munkába. Amíg otthon volt a kicsivel, a munkahelye megszűnt, újat kellett keresnie.

„Az új munkahely kiválasztásánál már az volt az egyik legfontosabb szempont, hogy nyolctól fél ötig tartson a munkaidő, és ne kelljen túlórázni, pluszmunkát vállalni soha. A gyerekért én járok a bölcsődébe, óvodába, iskolába, fejlesztő foglalkozásokra én viszem. A férjem közben olyan helyen dolgozik, ahol gyakran még este hétkor is szükség van rá” – meséli a közgazdász végzettségű nő. Gyakori felállás ez: a gyerek körüli teendőkért, illetve a házimunka elvégzésért jobbára az anya a felelős, így a nők annak ellenére kénytelenek ehhez alkalmazkodni, hogy végzettségük, képességeik, tapasztalatuk és ambícióik alapján komolyabb karriert is befuthatnának. Mindez nemcsak a szakmai és anyagi előmenetelt korlátozza, de az önfejlesztésre, önképzésre, új tervek elindítására is kevesebb energia marad.

A bérrés és a házimunka összefüggései

Önmagát generáló folyamat, hogy a férfi és a nő mint munkaerő közötti bérrés épp a gyermekvállaláshoz kapcsolódó szokásrendszer miatt igen jelentős, 15 százalékos a hazai versenyszférában is (menedzserek esetében pedig akár az 50 százalékot is eléri). Mivel a nő a várandósság–szülés–szoptatás triásza miatt egy időre kiesik a munkaerőpiacról – és hiába nem tervez gyereket, elvben bármikor kieshet –, illetve a későbbiekben is többnyire ő marad otthon a beteg gyerekkel vagy jár el szülői értekezletre, a munkáltató „kevésbé megbízható” munkaerőként tekint rá, ami a bérezésen is meglátszik.

A londoni Cass Business School Warwicki és a Wisconsini Egyetemmel közös kutatása szerint megdőlni látszik az a mítosz, hogy a nők azért keresnek kevesebbet a férfiaknál, mert nem elég magabiztosak ahhoz, hogy béremelést kérjenek, esetleg eleve magasabb bérigénnyel álljanak elő egy új munkahelyen. A 4600 fő bevonásával készült vizsgálat szerint a nők igenis kopogtatnak a főnök ajtaján a fizetésemelés reményében, ám férfi kollégáik ezt 25 százalékkal nagyobb eséllyel kapják meg, mint ők. Ugyanez a helyzet bértárgyaláskor is: magasabb bérigény esetén hasonló szakmai háttérrel a nőt 30 százalékkal nagyobb eséllyel utasítják el az interjún, mint a férfit. A mindennapi szexizmus mellett kimondatlanul is ott az üzenet: ha van gyerek, azért, ha nincs, akkor pedig azért, mert bármikor lehet – így a nő automatikusan veszít munkaerőpiaci értékéből az egyenlőtlen otthoni munkamegosztás miatt.

Magyarországon az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz eddig csupán kilenc nő fordult azzal a problémával, hogy kevesebbet keres férfi kollégájánál. A hivatal mind a kilenc keresetet elutasította, mert „nem egyértelműen bizonyított, hogy a bérkülönbséget a nemek közötti különbség okozza”. A helyzet pedig elkeserítő: mivel jelenleg a gyed után a nők 50 százaléka nem tud visszatérni a munkaerőpiacra, sok helyen ezért nem születik meg az egyébként áhított második gyerek. Ahhoz, hogy mindez változzon, a részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunka támogatása, valamint az apai gyed jutalmazása mellett a férfiak magánéleti szerepvállalására is szükség van. Éppen ezért az úgynevezett nőkérdés sosem csupán a nőket érinti, hanem össztársadalmi ügy, amiről érdemes minél szélesebb körben párbeszédet folytatni a hétköznapokra is kiható paradigmaváltás érdekében.

Gyakoribb a válás a munkát egyenlően felosztó párok körében – de miért is?

Sok nő anyagi kényszerűségből, esetleg félelemből marad a házasságban, nem feltétlenül azért, mert jól érzi magát a férje oldalán. Egy 2012-es norvég egyetemi tanulmány rámutat, hogy a házimunkát egyenlő arányban felosztó párok körében a válás 50 százalékkal gyakoribb, mint ott, ahol főként a nőre hárulnak az otthoni feladatok. Az elemzések szerint ennek nem az az oka, hogy az egyenlő arányban elosztott munka nem összeegyeztethető a nemek hagyományos „princípiumaival”, hanem az, hogy a nő a munkahelyén hasonló pozícióban van és hasonló bért visz haza, mint a férfi. Így bármilyen probléma – félrelépés, bántalmazás vagy éppen „csak” elhidegülés – esetén lehetősége van arra, hogy a házasságból kilépve új életet kezdjen.

 

Barok Eszter cikke a HVG Extra A nő 2016/2-es számában jelent meg.

Ha szívesen olvasna hasonló tartalmakat, rendelje meg a HVG Extra A nő legfrissebb számát a kiadótól vagy keresse az újságárusoknál.

 

 



Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.