HVG Extra A Nő
HVG Extra A Nő

Fiatal női humoristának lenni nem sétagalopp – sehol a világon, Magyarországon meg még annyira sem –, van, aki szerint olyan, mint gladiátorként kisétálni a vadak közé, de az optimistábbak is óvatosan örülnek. Miérteket, példaképeket és bátrakat kerestünk.

Hajós Andrásnak csak egy rövid levelet írtam. Annyit kértem tőle, nevezze meg a kedvenc női humoristáját. Tíz óra is elmúlt, amikor elment az e-mail, éjjel fél 1-kor már jött is a válasz. Két szó helyett tizenkétezer, azzal a felütéssel, hogy „Nehéz, de fontos kérdés ez! Sajnálhatja, hogy megkérdezett, mert nem tudok röviden válaszolni”, szóval muszáj legalább előszó gyanánt mazsolázni belőle. Hajós szerint: minden vicces magyar nő alfája Hernádi Judit. „Sok ikonikus komikánk volt már – Kiss Manyi, Gobbi Hilda, Schubert Éva, Schütz Ila stb. –, de Juci úgy vicces, hogy nem férfi közben, hanem nagyon is nő. Emellett zsigerien természetes, asztalnál is. Talán csak Psota tudta ezt.”

Ábel Anitában kivételes, istenadta tehetséget lát, Kormos Anettet fontos, magabiztos szereplőnek tartja, akinek íróként-forgatókönyvíróként is sokat köszönhetünk („az élő női kvóta, ráadásul zavarba ejtően szép, amit ha megtanul majd kezelni, akkor érik be”), de Ráskó Eszter mellett Nagy Natália, Tereskova, Soma és Liptai Claudia is jelentős nevettetők. Ami pedig a külföldieket illeti, Hajós szerint „az európai szívhez talán Carrie Fisher depresszív-alkoholista önreflexiója áll a legközelebb”, Amy Schumer nagyon jó, „bár ő szakmailag egyszerűen: férfi. Női buffó, aki (egyelőre) feminizálja a férfitémákat, egyébként átlagos amerikai iskola”. Sarah Silverman viszont „nagyon durva. És nő. Vonzó, szexi, de nem ebből dolgozik. Ránézve előbb látjuk sziporkázni az emberi elmét, mint a testet, amelybe született”. Melissa McCarthy meggyőző ministandupokból dolgozik, „és végre igazi közép-amerikai nő. Fájó hiányosság – fűzi hozzá zárásképpen –, hogy afroamerikai standupos nő alig akad”, de ezért alapvetően a showbiz férfiuralmát okolja. (Az ajándék bevezetőt ezúton is köszönjük.)

Kvóták, skatulyák, mainstream

Adja magát a kérdés, hogy 2017-ben miért ugyanonnan indítunk, ahonnan öt–tíz éve: hol vannak a népszerű női nevettetők, a fajsúlyos komikák? Akik vannak, miért ugyanazokkal a skatulyákkal küszködnek a standup delén, mint a hajnalán? Eleve kevesebb nő próbál humoristaként szerencsét, vagy csak a mainstream média nem engedi őket ki az előszobából? És igaz-e, hogy nőként viccesnek lenni önmagában is roppant erőpróba egy olyan közegben, ahol a nőknek nemhogy viccelődni, de beszélni is tabu jó néhány dologról?

Nemcsak a mieink, de a brit vagy az amerikai kolleginák produkcióját is gyakran címkézik unalmasnak a témaválasztás egyhangúsága miatt: szerencsétlen pasisztorik, gyereknevelési gyötrelmek, zugivás, testsúlymizériák. A femme fatale homlokzat alatt reszkető gyámoltalan nő kalandjait a pokolba kívánó kritikusok és bloggerek is elismerik: abszurd, hogy a nőktől „csajos” témákat várnak, azokat viszont rendre „fárasztónak” találják. Aki másról (is) próbál beszélni, azt sokszor a férfi előadók utánzásával vádolják, de ha se nem unalmas, se nem másoló, még mindig ott a külső, ami általában „túl konzervatív” vagy „túl ribancos”: műfajkompatibilisnek lenni többek szerint eleve lehetetlen, amíg maga a női előadó műfajidegen.

A bérkülönbségek a férfi és női standuposok között is hajmeresztőek, panaszolják a nálunk nagyobb országok humoristái, de gond van azzal is, amikor az arányokon mesterségesen próbálnak javítani: a kvótanőknek jelentős az elutasítottságuk. Abban, hogy eleve vesztes pozícióból kell-e felállni, nincs egyetértés, de hogy a külföldi női mezőny mellett a hazai tehetségekre igenis érdemes figyelni, az száz százalék.

Papp Réka Kinga

Gyere, te nímand

Papp Réka Kinga újságíró-aktivista Nimand című standupja családias, zenés, kupléhangulatú stúdiószínházi műsor, amely legalább annyira drámai és mellbevágó, mint amennyire vicces. Papp Réka gyakorlott szereplő, szépen kézben tartja az estét, kiszól, beszélget, dalra fakad, nagyokat nevet, bort tölt, de túlságosan azért sosem hagy feloldódni a nevetésben. „Minőségi rádiókabarékon, Hofin nőttem fel, pontosan tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, csak nem látszott, hol és hogyan.” A tévészereplései alkalmával aztán gyorsan láthatóvá vált, hogy „egészen eladható termék vagyok, nagyon agresszíven tudok vitázni, gonosz vicceket mondogatok, amit nagyon szeretnek a nézők”.

A standupban is komoly témákat húz elő, „pontosan átérzem, milyen hatalmas felelősséggel járó műfaj. Nem nagyon bírom elfogadni és megérteni, ha valaki kiáll vicceket mesélni. Nemcsak itthon, külföldön, a nagyobb nevek között is találunk ilyet, aki anélkül, hogy állítana valamit, hogy bármi célja vagy szándéka lenne, egyszerűen vicceket mesél”.

A magyar kabaréhagyományból, mondja, sokkal több komikának kéne következnie. Psota és Gobbi Hilda óta nem nőtt fel annyi generáció, hogy feledésbe merüljön a nagyságuk. „Sajnálatos, hogy beigazolódtak a félelmeim: a produkciós oldal mindig sokkal konzervatívabb, mint a közönség. Emiatt lehet például, hogy én már kaptam castingon olyan véleményt, hogy nem kellene ennyire bonyolultan gondolkodnom valamiről, máskor pedig, hogy én itt most nem női szerepben vagyok, mert túl okosnak tűnök. Ez az okos és/vagy okoskodó picsa címke rendre szembejön. Holott a nagyon-nagyon jó standuposok Hofitól Louis C.K.-n át Wanda Sykesig mind elképesztő zsenik, a műsoraik tele vannak személyes ügyekkel, politikai témákkal, súlyos közéleti kérdésekkel.”

Vajon a viccesség határa és küszöbe kerül máshová, ha nőket hallgatunk? Papp Réka szerint egyértelműen. „A női komikusszerepek az elmúlt évtizedekben nagyjából az elégedetlen oldalborda és a baszható, buta liba tengelyen mozognak. A hatvanas években is szélesebb szereppalettája volt egy komikának, mint ma. Azt mondta nekem egyszer valaki, hogy nagyon keserű anyag vagyok, és ebből a nagy rendszerek nagyon keveset vesznek fel. Szerintem azonban nálam jóval keserűbb, kevésbé feltejszínhabozott anyagot is bőséggel felvesznek ezek a rendszerek, ha az illető férfi.”

Véleménye szerint alapvető sajátosságuk ezeknek a produkcióknak, hogy csak korlátozottan lehet „furcsa” valaki. „Mint a Hupikék törpikékben: ha csaj vagy, akkor az a te furcsaságod. Nem lehetsz egyszerre okos, vicces, nő, feminista, fiatal, és még anya is. Hogy külföldön miért működik ez mégis? Mert ott nagyon más a piaci logika. Az angol nyelvvel eleve sokkal nagyobb piacra lőnek. És a részpiacokra is erősen koncentrálnak, mert azok is hatalmasak. A furcsa produkció is sokaknak kell. Úgy gondolom, ez nálunk is működhetne, de itt mindenki a mainstreamre koncentrál.”

Ráskó Eszter
Alacsonyan csüngő gyümölcs

Ráskó Eszter ezzel szemben soha nem érezte, hogy mínuszból indulna – igaz, ő nem is függetlenként szerepel, a legjobb nevű intézmények állnak mögötte. A Dumaszínház, a Showder Klub, a Comedy Central fiatal humoristája – civilben szexuálpszichológus és HR-es – azt állítja: „Alig várják, hogy jöjjenek nők, akik komolyan beleállnak ebbe, és hosszú távon is szívesen csinálják.” Inkább a vállalkozó kedv hiányzik, mondja.

A Magyarország, szereplek! tehetségkutatóban tavaly feltűnt tíz fiatal – köztük Ráskó Eszter – komoly segítséget és figyelmet kap, „négy lány, hat fiú: ez azért nem rossz arány, lássuk be”. Az egyetlen terület, ahol a női standuposokra érzése szerint nagyobb teher kerül, az a kommentek világa. „De az tényleg kegyetlen és kíméletlen. Az én esetemben például arról, hogy a külsőmet szidják, leszoktak. Eleve vastagon beépítem standupjaimba, ezzel sértegetni nem kunszt. Tapasztalatom szerint kifejezetten kritikusak azzal, aki csak arról bír beszélni, hogy mondjuk nő, vagy kövér, vagy valamilyen feltűnő hiányosságára koncentrál, tehát amikor csak az alacsonyan csüngő gyümölcsöket szedi le.”

„Nem állítom, hogy mindenáron büntetni akarnak, mert olyan területre merészkedsz, ahol nincs keresnivalód nőként, azaz mert humoristának szegődtél – folytatja. –  Inkább azt mondanám, van itthon egy réteg, amely eléggé tehetetlen a saját életével kapcsolatban, ellenben azokon a fórumokon, ahol a véleményével hatással lehet mások életére, nagyon is aktív. A nőgyalázás, a sértő kommentek írása tipikusnak mondható.”

Menstruálj!

Kőhalmi Zoltán szerint mára nagyon is láthatóak a női előadók, „azokat, akik közülük tényleg viccesek, a közönség is rögtön elfogadja. Nem tudom, miért várattak ennyi ideig magukra, talán élt az emberek fejében egy olyan sztereotípia, hogy ez férfiműfaj. Mindent összeadva nem gondolom, hogy nehezebb nekik, mint bármelyik új próbálkozónak.” Azt mondja, korábban pont a személyesebb témák hiánya okozott gondot. „Vagy olyanokról beszéltek, amit bármelyik kollégám mondhatott volna, vagy úgy beszéltek a nőkről és magukról, mintha férfiaknak akarnának megfeleli. Vagyis az unásig ismételt előítéleteket mondták fel (a nők rosszul parkolnak, sokáig sminkelnek stb.). Mindig mondtam, hogy úgy szeretnék már olyat hallani, amit csak egy nő mondhat el, például megtudni, milyen lehet menstruálni. Szerencsére az újaktól ezt is megkaptam.”

Az altesti humor, a szexuális töltetű tréfák ugyanakkor jellemzően férfiak előadásában aratnak osztatlan sikert: a női standupost sokszor inkább vulgárissá teszik, és humoristaként is leértékelik. „Soha nem célom közönségesnek lenni, pláne a közönségességgel sokkolni a hallgatóságot – mondja Ráskó Eszter. – Nekem szexuálpszichológusként komfortzónán belül vannak az olyan, tabustátuszba gyömöszölt témák, mint mondjuk az anális szex. De a viccesség határa nyilvánvalóan máshol húzódik, ha nő vagy. Ez talán idő kérdése.”

Eszter szerint nincs nagy titok: „teljes értékű műsort várnak el tőled. Nőként, férfiként. Legyenek meg az előadás keretei, a súlypontjai, az íve. Legyél érdekes, kösd le a közönséget. A nézők karaktereket keresnek, ha nem tudsz azonosulni a témáddal, mondhatsz akármilyen extrém durvát, viccelhetsz bármilyen mélyre kódolt tabuval, hiába. Nézd meg a Kőhalmit vagy a Bödőcsöt. Távol áll tőlük az olcsó tréfa. Szép, egyenes vonalú teljesítmény van mögöttük. Profik. A saját egyedi stílusodra és hangodra rálelni: ez minden standupos álma.”

Ki a kedvenc női humoristád?

Ács Fruzsina: Ali Wong, Kristen Wiig, Psota Irén, Ráskó Eszter

Kiss Ádám: Sarah Silverman, Amy Schumer, Kormos Anett, Ráskó Eszter

Zabolai Margit Eszter: Ráskó Eszter

 

 

 

 

 

Fiáth Marianna cikke a HVG Extra A Nő magazinban (2017/1) olvasható. Ha szívesen olvasna hasonló tartalmakat, rendelje meg a HVG Extra A nő legfrissebb számát a kiadótól vagy keresse az újságárusoknál.

Ráskó Eszter humorista és szexuálpszichológus május 29-én, lapbemutató szalonestünkön személyesen is beszél arról, miért fontos magabiztosan felvállalni a vágyainkat, vagy hogy mit jelent a valóban élvezetes időtöltés.

Az eseményről bővebben itt!

Jegyvásárlás a rendezvényre itt!

 



Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.