MOKK
MOKK

A felesleges bírósági hercehurcától tartva sokan inkább veszni hagyják milliós tartozásukat. Egy George Washingtonhoz fűződő érdekes történet és egy idei magyar jogszabályváltozás azonban számos tanulsággal szolgál arra, hogy miért ne ódzkodjunk behajtani jogos követelésünket.

Nem volt könnyű dolga a New York Society Library vezetőinek néhány éve. Egy olyan könyvet próbáltak visszaszerezni, amelyiket több mint két évszázaddal korábban, 1789. október 5-én kölcsönzött ki George Washington, de azt sem az 1789. november 2-ai határidőig, sem azt követően nem vitte vissza. A késedelem miatt a könyvtár néhány dollárcentes pénzbüntetést rótt ki az Egyesült Államok első elnökére, aki azonban ezt sem fizette be az 1799. december 14-én bekövetkezett haláláig. Ezt követően Washington bírsága a késedelmi kamatokkal együtt tovább ketyegett, és 2010-re már megközelítette a 300 ezer dollárt, miután a néhai elnök adósságát megöröklő utódok sem mozdították a fülük botját.

Nem is a pénz hiányzott a könyvtárnak, hanem a Washingtonnál maradt Emer De Vattel: Law of Nations című könyv. Legalábbis erre utal, hogy végső elkeseredésében a New York Society Library vezetője, Mark Bartlett 2010 áprilisában megígérte, lemondanak a 300 ezer dolláros pénzbüntetés behajtásáról, ha visszakapják az értékes olvasnivalót. Amelyet egyébként Washington előtt más, ugyancsak prominens történelmi személyek (mint például az első amerikai pénzügyminiszter, Alexander Hamilton vagy a Legfelsőbb Bíróság első elnöke, John Jay) rendben visszaszolgáltattak. Csodák csodájára Bartlett felhívása megtette hatását: alig egy hónappal később ugyanis a néhai elnök virginiai házát fenntartó szervezet, ha nem is a szóban forgó könyvet, de ugyanabból a kiadásból egy hasonló példányt adott a könyvtárnak. Arról már, hogy a könyvtár valóban nem tett lépéseket a 300 ezer dolláros kölcsönzési bírság behajtásáért, nem szólt a fáma.

Sokan Magyarországon sem foglalkoznak azzal, ha a hazai viszonylatban kisebbnek számító összeggel – néhány százezer forinttal, esetleg egymillióval – tartoznak nekik. Úgy vélik ugyanis, nem éri meg akár évekig a bíróságra járniuk, mert a procedúra végén egyáltalán nem biztos, hogy bármennyit is viszontlátnak a jogos követelésükből – például a ki nem fizetett bérleti díjból vagy egy vissza nem adott baráti kölcsönből.

Pedig annak, akinek egymillió forinttal vagy annál kevesebbel tartoztak, 2018. január 1-jét megelőzően sem lehetett pert indítania, hanem közjegyzőnél kérelmezhette, hogy bocsásson ki fizetési meghagyást az adósa ellen. Az alábbi adat is jelzi, milyen jól működik az eljárás: 2017-ben a magyarországi fizetési meghagyásos (fmh) eljárások 90 százaléka néhány héten belül jogerőre emelkedett, azaz sikerrel végződött. Vagy azért, mert a fizetésre kötelezett elismerte tartozását vagy nem mondott ellent, ami szintén elegendő ahhoz, hogy a fizetési meghagyás a kézhezvételét követő tizenhatodik napon jogerőssé váljon. A fizetési meghagyások mindössze 6,5 százalékából lett per, miután a fizetésre kötelezettek részben vagy egészben nem ismerték el a tartozásukat.

A fizetési meghagyás egy olyan határozat, ami pénzbeli marasztalást tartalmaz. Amikor jogerőre emelkedik, ugyanolyan hatályú, mint egy jogerős bírósági ítélet, és ez alapján végrehajtást lehet kezdeményezni. A tapasztalatok szerint már a fizetési meghagyás kézhezvétele is növeli az adósok fizetési hajlandóságát. Ráadásul a tévhitekkel ellentétben a fizetési meghagyás kezdeményezéséhez nincs szükség a ki nem fizetett számlák, szerződések vagy más bizonyítékok csatolására sem – csupán közjegyzőhöz kell fordulni.

Ettől az évtől növekedhet azok száma, akik bírói határozat nélkül fognak hozzájutni jogos követelésükhöz. Egy törvénymódosítás ugyanis január 1-jétől 1 millióról 3 millió forintra emelte azt az összeghatárt, ameddig perindítás helyett közjegyzőtől lehet kérni fizetési meghagyás kibocsátását. Ezzel még egyszerűbbé és gyorsabbá válhat a követelések visszaszerzése. Legalábbis a kisebb összegek esetén, mivel egyúttal jelentősen, 400 millióról 30 millió forintra csökkent az az összeghatár, amelynél nagyobb pénzkövetelést csak bírósági úton lehet érvényesíteni. A fizetési meghagyásos eljárás pedig csak abban az esetben indítható el, ha nekünk és az adósunknak is van magyarországi kézbesítési címe, azaz belföldi lakó-, vagy tartózkodási hellyel, illetve jogi személyek esetén székhellyel vagy képviselettel rendelkezünk.

Az évi közel félmillió fizetési meghagyásos eljárás elenyésző százalékát kezdeményezik magánszemélyek, holott a kis összegű – hárommillió forint alatti – tartozások esetén a fizetési meghagyás az egyetlen, a három- és harmincmillió közötti követelések esetében pedig a legegyszerűbb, leggyorsabb és legköltséghatékonyabb megoldás.

További változás, hogy 2018-tól bővült az elektronikus ügyintézésre kötelezettek köre, így például már nem csak a cégek és a jogi képviselővel rendelkezők, hanem az egyéni vállalkozók is kizárólag csak elektronikus úton, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elektronikus rendszerén keresztül kezdeményezhetik és intézhetik a fizetési meghagyásos eljárást. Emellett arra is figyelni kell, hogy szigorodott a törvény abban a tekintetben, hogy e személyi kör kizárólag elektronikus úton mondhat ellent, amennyiben fizetési meghagyást kap. Ha nem így járnak el, a közjegyzőnek hiánypótlás nélkül vissza kell utasítania az ellentmondást.

 

Többek között milyen követelések visszaszerzésére lehet jó a fizetési meghagyás?

- ki nem fizetett munkabér
- kártérítési összeg
- elmaradt társasházi közös költség
- lakásbérleti díjhátralék
- a vállalkozó nem teljesítése esetén az előleg


Az oldalon elhelyezett tartalom a Magyar Országos Közjegyzői Kamara közreműködésével jött létre, előállításában a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.