Remifemin Plus
Remifemin Plus

Ötven felett a nők esetében egyébként is gyakoribb depresszió előfordulási aránya jelentősen megnő a férfiakéhoz képest. Sokan ezt a változókor természetes velejárójának tekintik, pedig kis odafigyeléssel könnyen megelőzhető a tünetek kialakulása.

A változókor természetes élettani folyamat, amelyben napról napra alakul át a test és a lélek. Mint minden átmenet, tünetekkel jár, de aki ebben nem a „problémát” látja, hanem nyugalommal és elfogadással néz szembe a változással, az talán könnyebben vészeli át ezeket az éveket. A legtöbb nő számára ugyanis ennek az életszakasznak nem is igazán a fizikai tüneteit, hanem inkább a tudatát nehéz elviselni. Azt, hogy „már nem vagyok a régi”.

Statisztikai adatok igazolják, hogy a nőknél gyakoribb a depresszió előfordulási aránya, és ez csak tovább nő a változókorban. Amellett, hogy a női depresszió számos formája, – így a menstruációs ciklussal társuló, a szülés utáni, vagy a változókori depresszió is – a hormonális változásokkal hozható összefüggésbe, az sem mellékes tényező, hogy egy aktuálisan nehéz élethelyzetben ki hogyan viseli a testi változásokat. Az egyszerű érzetek is – mint például a hőhullám – mindenkiben más, különböző erősségű érzelmeket válthatnak ki, azok pedig kihatnak a magatartásra és a közérzetre. Az emóciók felismerését és megfogalmazását, amiben pedig jobbak a nők a férfiaknál, megnehezítheti valamilyen pszichés gátlás.

Szélsőségek egy családban

Érdekes megfigyelni, hogy akár családon belül is milyen eltérésekkel zajlik le a változókor. „Emlékszem, az anyukám ebben az életkorában nagyon lefogyott, és annyira ingerlékeny volt, hogy amikor hazajött a munkahelyéről (bankban dolgozott), nem is lehetett hozzá szólni – meséli az 55 éves Márta. – Gyakran tört rá erős szívdobogás, hőhullámok, és aludni sem tudott.

Később elmesélte, hogy nem egyszer meg kellett kérnie a kolléganőjét, vegye át tőle az ügyfelet, mert rosszullétei miatt nem tudta ellátni a munkáját. Jóval később tudtam meg, hogy a szexuális életük is akkor szűnt meg teljesen. Így aztán a klimaxot illetően a legrosszabbra készültem, de engem egészen más élethelyzetben ért el: 49 évesen ismertem meg a második férjemet, a legszerelmesebb időszakban maradt el a menstruációm, de a férjem azóta is a legkívánatosabb nőnek tart.

Nem mondom, hogy nincsenek változókori tüneteim – megvastagodott a derekam, fölszedtem 3 kilót (a férjem szerint jól áll), vannak néha enyhe hőhullámaim, fáj a vállam, a derekam és a térdem. Ugyanakkor sem a munkámban, sem a magánéletemben nem okoz komolyabb panaszokat. Nem is szoktam arra gondolni, hogy én most „klimaxolok”.

Mi a változókor?

A szakszerű nevén „természetes klimaktérium” általában 45-55 éves kor között zajlik le. Három, élettanilag jól elkülöníthető fázisból áll, melynek szakaszait az utolsó menstruációhoz viszonyítják:

  • Premenopauza: az utolsó normális vérzést megelőző 1-5 év – általában a negyvenes évek közepe táján kezdődik, ekkor kezd csökkenni a petefészekben a tüszők száma, fogyatkozik az ösztrogéntermelés, szabálytalanná válnak a menstruációs ciklusok. Ez a hormonális változás okozza a jól ismert tüneteket.
  • Menopauza: az utolsó szabályos vérzés.
  • Posztmenopauza: az egy éves spontán vérzés kimaradást követő időszak, melyben a hormonális változások okozta tünetek lassan lecsengenek.

A menopauzát közvetlenül megelőző és követő 1 évet perimenopauzális időszaknak nevezzük.

A változókor kezdetén a nők 80%-ánál jelentkeznek a klimax legismertebb tünetei, a hirtelen kipirulással, fokozott hőérzettel, verejtékezéssel járó hőhullámok, gyakori a hangulati ingadozás, ingerlékenység. Később, az ösztrogénhiány következményeivel is szembesülni kell: gyengül a haj minősége, csökken a csontsűrűség, a bőr- és a nyálkahártyák elvékonyodnak és hüvelyszárazság alakul ki.

Egymásra rakodó gondok

A nő testi-lelki működése „alaphangoltsága” nem változott az évmilliók során, de a helyzete, a vele és saját magával szemben támasztott elvárások gyökeresen átalakultak – fejti ki Dr. Belső Nóra pszichiáter. Az ősi feladat, az anyaság és a család összetartása ugyan megmaradt, de a nők ma ezen túl is számos területen vállalnak szerepeket, és próbálnak megfelelni az olykor ellentétes külső és belső nyomásnak. Ráadásul soha ennyire nem volt még fontos a külső megjelenéssel szemben támasztott elvárásrendszer. Sokan önértékelési válságba kerülnek, ha úgy érzik, nem tudnak megfelelni a szépségipar és a fogyasztói társadalom sugallta ideálnak.

Ha ehhez még hozzáadódnak a változókor tünetei, ha minden önsanyargatás ellenére meghíznak, ha a stressz miatt álmatlanság gyötri őket, súlyos búskomorság alakulhat ki. Pláne, ha a párkapcsolat terén is nehézségekkel kell szembenézni, csökken a szexuális vágy, fizikailag fárasztóbbá válik az együttlét. Sok nő rosszul éli meg, hogy többé nem szülhet gyermeket, úgy érzi, hogy nőiségében csökkent értékűvé vált. Mindez együtt vagy akár külön-külön is okozhat úgynevezett perimenopauzális depressziót, állítja a pszichiáter. Ez meglehetősen gyakori és nehéz felismerni.

Másoknál olyan funkciózavarok, visszatérő panaszok jelentkeznek, amelyeknek nincs kimutatható oka. Ezek gyakran pszichés labilitásra vezethetők vissza: a hangulatzavarok meggyengíthetik az immunrendszert, ami betegségek kialakulásához vezethet. Lelkileg instabil állapotban, szorongás vagy depresszió esetén csökken a fájdalomküszöb, a beteg orvostól orvosig jár, és csak gyűlnek a negatív leletek, anélkül, hogy kiderülne, valójában a negatív lelki folyamatokra lehet visszavezetni a fájdalmakat.

A háttértörténetet sokszor nehezen ismerik fel a családtagok, mert sok nő alakít ki olyan játszmákat a környezetével, amelyek éppen különböző panaszok prezentálásában csúcsosodnak ki. A pszichológiában ismert fogalom a „betegségelőny”, amikor valaki arra használja fel a panaszait, hogy jobban odafigyeljenek rá, több szeretet kapjon. Az ilyen róka fogta csuka helyzetekből sokszor csak pszichoterápia során tudnak kikeveredni az érintettek.

De ennél kevésbé komplikált helyzetben sem könnyű a családtagoknak, hiszen a női szervezet hormonális változásaira az idegrendszer érzékenyen reagál, ami miatt változik a kedélyállapot, az érzelmi élet, vegetatív tünetek jelennek meg, mindezt pedig magatartásváltozások kísérhetik. A változókorú nő tehát mindenképpen odafigyelést és megértést kíván a környezetétől.

 

Ami mindig beválik

1. Sport: Aki aktívan sportol, annak erősebb a megküzdési képessége, magasabb a tűrésküszöbe, így enyhébbnek éli meg a hőhullámokat, a testi-lelki változásokat, kevésbé hajlamos depresszióra, alvászavarokra.

2. Gyógynövények: Ha a klimaktériummal együtt járó természetes és kóros folyamatok túl nagy megpróbáltatást jelentenek a nő számára, akkor érdemes olyan növényi gyógyszert alkalmazni, amelyet a változókori panaszokra fejlesztettek ki.

3. Pszichoterápia: Szükség lehet pszichiáter segítségére is. A testi tünetek mögött megmutatkozó pszichiátriai zavarokat gyakran „természetes következményekként” könyvelik el, és nem látják szükségesnek azokat kezelni.

4. Hormonterápia: Erős panaszok esetén az orvos egyénre szabott hormonkezelést javasolhat.



Az oldalon elhelyezett tartalom a Remifemin Plus forgalmazója, a Phytotec Hungária közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.