HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Egy 27 éves svájci–magyar fiatal gondolt egyet a barátaival, és elkezdtek programozást tanítani menekülteknek. Szerintük így két legyet üthetnek egy csapásra: integrálhatnák a menekülteket, és csökkentenék a munkaerőhiányt az informatikai szektorban.

“A menekülthullámot nem lehet megállítani, akkor inkább nyerjen belőle mindenki”

– vallja a Svájcban élő, félig magyar Vincent Baumgartner, aki barátaival együtt közel egy éve programozási képzést indított menekülteknek Genfben.

Ma már közhelynek számít, hogy nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában munkaerőhiány van, az informatikai szektor pedig még ezen belül is kiemelt terület. Egy uniós kutatás szerint Európában 600-700 ezer fős hiány van szoftverfejlesztőből, és ez 2020-ra 900 ezres lesz. Magyarországon egy két évvel ezelőtti jelentés szerint az informatikai állások 3,5 százalékát nem tudják betölteni a cégek. A vállalkozások erre találták ki, hogy fizetős gyorstalpalókon megtanítanak bárkit programozni, és utána garantált munkát is kínálnak.

Svájcból Budapestre, majd Iránból Svájcba

Vincent Baumgartner

Vincent Baumgartner viszont nem a bizniszt látta meg, hanem – ahogy ő fogalmaz – a hidat. Merthogy Svájcban is sok a menekült, akiknek nincs állásuk, az országban pedig sok az üres informatikusi álláshely.

Ismerőseivel ezért tavaly októberben létrehozták a Project Integration elnevezésű egyesületüket, amelynek elsődleges célja, hogy a focizás mellett a programozás oktatását is kínálják a fiatal menekülteknek.

Kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy az alapítók programozók, és az ötletet innen merítették, ám ez távolról sincs így. A 27 éves Vincent Svájcban született, ott is él, de édesanyja magyar. Így 19 évesen fogta magát, és Budapestre költözött, ahol a Balassi Intézetben megtanult magyarul, majd gondolta, diplomát is itt szerez. Csakhogy a svájci érettségi honosításával akadt egy kis gond, így nem Budapesten, hanem Szombathelyen kezdett nemzetközi tanulmányokat hallgatni, amit végül az ELTE-n fejezett be. A közel-keleti események, a kultúra mindig is érdekelték, ezért egy évet élt Iránban, majd Genfbe hazatérve idén diplomázott egy nemzetközi egyetemen.

Jelenleg gyakornokként dolgozik a genfi Impact Hubban egy Flowminder nevű alapítványnak, ahol többek között big data elemzés segítségével próbálják elérni, hogy a humanitárius segélyek oda érkezzenek, ahol a legtöbb menekült tartózkodik.

©

Hobbit kínáltak, nem állást

Társával, Priya Burcival együtt tavaly novemberben, munka és iskolavégzés közben indították el a képzést, amely kezdetben nem is tűnt olyan nehéznek. Termet például a genfi Impact Hubtól kaptak, miután gyakornokként előálltak a vezetésnek az ötletükkel, más cégek pedig laptopokat adományoztak. Két informatikus elvállalta, hogy heti kétszer tanítsanak menekült fiataloknak HTML, CSS és Javascript kódolást.

A Svájcba érkező menekülteket a kantonok lakossági aránya szerint osztják szét, akikkel a Vöröskereszt, illetve a Hospice Général integrációs szervezet foglalkozik. A két alapító velük vette fel a kapcsolatot: az első négy hónapos kurzusra 17 és 30 év közötti afgánok, szudániak, szomáliaiak és palesztinok jelentkeztek. Férfiak, nők nem, mert eddig csak férfiakat elhelyező menekülttáborokkal tudták felvenni a kapcsolatot. De a távlati cél, hogy a végzettek fele nő legyen, ezért augusztusban csak lányoknak indítanak képzést.

A képzés egyébként francia nyelven folyik, éppen azért, hogy a nyelv ne legyen korlát az álláskeresésnél. Ahogy a menekültek magyarországi foglalkoztatásával kapcsolatban írtuk, a legnagyobb gondot a nyelv nem ismerete jelenti. A Project Integrationnal viszont úgy gondolják: ha a menekültek olyat tanulnak, amit élveznek, az a nyelvtanulásban is motivációt jelenthet.

“Az első osztály márciusban végzett, a képzésnek pedig nagy sikere lett. Pedig elég szervezetlen volt minden, hiszen csak ‘hobbit’ kínáltunk, nem állást”

– mondja Baumgartner, hozzátéve, hogy emiatt nincs is kézzelfogható, programozói munkakörben dolgozó fiataljuk. Egyelőre. A második képzést azonban már intenzívebbre tervezték (heti kétszer három órában), ami azért is lehetséges, mert egyre több önkéntes és cég jelentkezett, hogy felszerelést, termet és munkaerőt kínáljon.

©

A második osztálynak már állása is lehet

A végső cél egy ingyenes professzionális képzés, azaz hogy a menekültekből egy egész napos iskola keretében informatikusokat képezzenek, akiket a cégek akár már másnap alkalmazhatnak. “Ehhez persze pénz és idő kell, hiszen ebből nem tudunk mi sem megélni. De egyrészt emberileg szép feladat, másrészt elismerés, hogy az ötletedet egyszer csak megvalósítod, és még sikeres is” – mesél a motivációiról az alapító.

A kérdés persze az, hogy a cégek és a Svájcban élők mennyire nyitottak a menekültekre, és hogy dolgoznának-e egy háborús övezetből érkezővel. Baumgartner szerint Svájcban is van félelem, de nincs gyűlölet, mint Magyarországon. Még ha valaki rossz szemmel is nézi a menekülteket segítő terveiket, az hamar megérti az érveiket: végső soron az állampolgárokon segítenek, hiszen ha a menekülteknek van munkája, akkor nincs szüksége segélyre, így az államnak kevesebb a kiadása.

Persze tudják, hogy nemcsak a menekülteken lehet ezzel a képzéssel segíteni, hanem az állampolgárok kezébe is lehet piacképest tudást adni. Ezért a jövőben a svájci munkanélküliek előtt is megnyitnák a képzést, amit mellesleg az egyik szír önkéntes tanár vetett fel.

Neizer Anita cikke a HVG Extra Business közreműködésével készült.

Friss lapszámunkban olyan etikus befolyásolási módszereket mutatunk be, amelyekkel jobb hellyé tehetjük a világot, javíthatunk megítélésünkön vagy könnyebben eladhatjuk termékeinket. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel! Ha megtetszett az újság, fizessen elő egy évre, és Simon Sinek A jó vezetők esznek utoljára című könyvét adjuk az előfizetés mellé.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!