HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Amikor a Top Gun című film Tom Cruise által alakított, Maverick nevű karaktere egy F14-es pilótafülkéjében ülve bemutatott az ellenséges pilótának, örökre bevéste magát a laza pilóta szerepében az emberek emlékezetébe. Arról viszont csak kevesen tudnak, hogy az általa megtestesített figura hasznos döntéshozatali módszert alkalmazott.

Maverick azon képessége, amellyel hajmeresztő és komplex helyzetekben is képes volt gyors döntéseket hozni, nem csak Hollywood agyszüleménye. Egy amerikai ezredes, aki az 1950-es években pilótaként a koreai háborúban elévülhetetlen érdemeket szerzett, később arról híresült el, hogy virtuális légi harcban legyőzhetetlenné vált. Sikerének titka olyan agresszív módszer kidolgozása volt, amely demoralizálta az ellenfelet a mentális fölénynek köszönhetően.

John Boyd – aki minden konfliktust stratégiai összecsapásként értelmezett – később a Pentagon bürokratikus útvesztőiben is hasznát vette az általa továbbfejlesztett döntéshozatali módszernek. Tisztában volt azzal, hogy aki kiváló stratéga, az nem válaszol erővel az erőszakra. Ehelyett állandóan sebezhető pontokat keresett, és – a gerillák által is előszeretettel alkalmazott irreguláris gondolkodásmódot, valamint a villámháború (Blitzkrieg) elveit felhasználva – megalkotta az úgynevezett OODA-módszert. Ez az eredetileg légi harcra kitalált technika kiválóan alkalmazható a mai üzleti környezetben is, illetve minden olyan helyzetben, amikor kiszámíthatatlan viszonyok között kell gyors döntést hozni.

Négylépcsős döntéshozatal

©

Az OODA – amelynek neve az angol Observe, Orient, Decide és Act (megfigyelés, tudatosítás, döntés és cselekvés) szavak kezdőbetűiből áll össze – olyan ciklikus döntéshozatali mechanizmust takar, ahol a döntéshozó felméri és értékeli a helyzetet, gyorsan határoz, majd annak megfelelően cselekszik. Az OODA nem egyszerűen döntéshozatali folyamat: inkább életszemlélet, amely révén megbirkózhatunk az ismeretlennel.

Alapvetése, hogy a bizonytalanságtól nem kell félni, és mindig az éppen aktuális helyzetnek megfelelően kell döntéseket hozni és cselekedni. Ez a gondolkodásmód olyan állandó és adaptív tanulási folyamatot hoz létre, amely lehetővé teszi egyének és szervezetek sikeres érvényesülését dinamikusan változó viszonyok között.

Az információk rendszerezése

Az OODA egyik alapja a megfigyelés. Környezetünk folyamatos nyomon követésével képessé válunk ugyanis arra, hogy befogadjuk és tudatosítsuk magunkban a valóságot. A katonai szakzsargonban folyamatos helyzetértékelésként meghonosodott szemléletet megpróbáljuk bemutatni a következő példában.

Ha belépünk egy ismeretlen helyiségbe, ahol tudomásunk szerint veszély leselkedhet ránk, azonnal számba vesszük a lehetséges kijáratokat. Emellett felmérünk egy alapállapotot, amelyhez képest folyamatosan figyeljük az eltéréseket, monitorozzuk a minket körülvevő emberek viselkedését, és nyitottak maradunk az árulkodó jelek befogadására.

A megfigyelés fázisában kétféle problémával szembesülhetünk. Sok esetben csak részinformációink vannak, máskor viszont olyan sok információt kapunk, ami megnehezíti a hasznos jelek kiszűrését. Ezeket a problémákat ítélőképességünk fejlesztésével küszöbölhetjük ki. Nem feltétlenül az hoz jobb döntéseket, akinek több az információja, hanem aki képes a rendelkezésre állókat rendszerezni, mintákat és trendeket felfedezni.

Ismereteink tudatosítása

Az OODA következő lépésében megkérdőjelezzük az aktuálisan érvényes paradigmákat, majd ismét összerakjuk őket. Ennek eredménye a legtöbb esetben új perspektíva vagy megvilágítás lesz, amelynek köszönhetően realisztikusabban látjuk környezetünket. A tudatosság fokozása érdekében Boyd több tanáccsal is szolgál elmélete követőinek.

Először is minél több mentális modell áll rendelkezésünkre (amelyeket évek során tapasztalatok révén építhetünk fel magunkban), annál nagyobb lesz a döntési szabadságunk. Folyamatosan új modelleket kell felépítenünk, és nem ragaszkodhatunk görcsösen a régiekhez. Ugyanilyen fontos önmagunk rendszeres megkérdőjelezése is: szét kell szednünk a korábban alkalmazott modelleket, megvizsgálva, hogy azok milyen környezeti viszonyok között voltak sikeresek, és el kell döntenünk, új helyzetben mely elemeit hasznosíthatjuk újra.

Harmadrészt a folyamatra kell koncentrálnunk, nem a végeredményre. A tudatosítás ugyanis csak pillanatnyi állapot, hiszen a körülöttünk lévő világ is folyamatosan változik. Ha lehetőségünk van rá, hipotéziseinket a felhasználás előtt támasszuk alá kísérletekkel. Számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a dinamikusan változó környezetben döntéseink nem feltétlenül váltják be a hozzájuk fűzött várakozásokat. A kudarcot nem szabad azonban világvégeként megélni, hanem tapasztalatként be kell építeni a folyamatba.

Gyors döntéshozatal

Az előzőek tükrében könnyen érthetővé válik, hogy bizonyos szituációkban lehetetlen tökéletes döntést hozni, hiszen soha nincs meg az összes szükséges információnk, ráadásul a legtöbb esetben szűkre szabott időkereten belül kell a döntést meghozni. A legfontosabb, hogy az adott információk alapján optimális döntést hozzunk, és ne féljünk annak következményeitől.

Mivel környezetünk folyamatosan változik, minden döntést amúgy is nyomon kell követnünk és folyamatosan felül kell vizsgálnunk, majd ennek eredményétől függően tevékenységünket át kell alakítanunk. Ahhoz, hogy döntésünk helyessége kiderüljön, tesztelnünk kell, ehhez pedig cselekvésre van szükség. Éppen ezért döntéseinkre nem végleges és megváltoztathatatlan eseményként kell tekintenünk, hanem inkább lehetőségként, amely segít meggyőződni korábbi feltételezéseink helyességéről vagy hibáiról.

Fontos, hogy a döntéskényszerből eredő félelem ne bénítsa meg a vezetőt – amikor elérkezik a pillanat, döntést kell hoznia a rendelkezésére álló információk alapján, és vállalnia kell érte a felelősséget.

Késlekedésmentes cselekvés

Ha döntöttünk, késlekedés nélkül cselekedni kell. Az OODA-módszer nemcsak döntéshozatali, hanem egyben tanulási folyamat is: a cselekvés során sok esetben szinte azonnal visszajelzést kapunk ugyanis arról, mi működik, és mi nem.

Ideális esetben lehetőségünk van párhuzamos kísérletek lefolytatására is, hogy aztán az eredmények figyelembevételével döntsünk a végleges stratégiát illetően. Háborús helyzetben ez azt is jelentheti, hogy több ponton indítunk támadást, és az egyes helyzetek alakulásától tesszük függővé a fő erőkifejtés irányát.

Ugyanez a gondolkodásmód alkalmazható az üzleti életben is, amikor többféle stratégiát tesztelünk egyszerre (viszonylag szűk vásárlói rétegen) a leghatékonyabb felderítésére. Ha megvan az eredmény, a legsikeresebb módszert kiterjeszthetjük a vállalat egészére.

Porkoláb Imre cikke teljes terjedelmében elolvasható a HVG Extra Business 2017/1-es számában.

A magazin friss lapszámában kreatív szakmák gyakorlataiból mutatunk mintát azok számára, akik fejlődni szeretnének, vagy akár csapatot, vállalatot vezetnek folyamatosan megújuló környezetben. A lapban emellett kiemelten foglalkozunk a kreativitáshoz szorosan kötődő dizájntémákkal is. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!

HVG Extra Business Business magazin

11 cikk, amit csak akkor olvasson el, ha sikeres akar lenni

A kreativitás ma már nem csupán a művészi alkotótevékenységek sajátja, alapvető készségként kell magunkénak tudnunk, ha olyan területen dolgozunk, amely folyamatosan fejlődik. Íme néhány tipp a klasszikus kreatív szakmák gyakorlatából.