HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Valóban felszabadultabbak és jobban végzik munkájukat azok, akik önmaguk főnökei? Vagy épp ellenkezőleg: a bizonytalanságból adódó stressz felemészti az összes kreatív energiát?

„A szabadúszás olyan, mint a motorozás: bukósisak nélkül sokkal nagyobb élmény, de ha elesel, nagyobbat koppansz”

– foglalja össze néhány hónapos tapasztalatát Stiller Ákos fotós, aki előzőleg több éven át a HVG-nek dolgozott. A napi 8–10 órás munka mellett egyre több volt a visszautasíthatatlan külső megrendelés, majd megszületett a kislánya. A három elfoglaltságból egyet fel kellett adnia, és ez az alkalmazotti lét volt.

A magyarországi tanyavilágot bemutató sorozatával 2015-ben Stiller Ákos hozta el az első díjat a világ egyik legrangosabb sajtófotóversenyén.
©

Nincs ezzel egyedül, egyre többen vannak ugyanis azok, aki nem írnak alá klasszikus munkaszerződést, hanem inkább projektalapon dolgoznak. Nehéz definiálni, pontosan kit nevezünk szabadúszónak (freelancernek), nem minden egyéni vállalkozót sorolnak ugyanis ide.

„Inkább azokat a szellemi szabadfoglalkozásúakat nevezzük így, akik egyéni vállalkozóként, megbízás alapján végzik a munkájukat” – mondja Jakus Vivien hr-szakember, a Freelancer Festival egyik szervezője. Elmondása szerint Magyarországon is egyre többen választják ezt a munka- és életformát; nagyon sok a szabadúszó fotós, újságíró, informatikus, webdizájner, programozó és grafikus.

Van válasz a rossz munkahelyekre. Mutatjuk, mivel érdemes elkezdeni a váltást!

A szabadúszókra gyakran tekint a világ olyan csodabogarakként, akik csúfot űznek a munka jól szabályozott fogalmából. Jakus Vivien HR szakember szerint viszont túl sok időt töltünk a valószerűtlen kockázatok általánosításával, és túl keveset a jó lehetőségek kiaknázásával. Interjú.

Hogy pontosan hányan lehetnek a tudatos freelancerek, nehéz megmondani. Az European Forum of Independent Professionals felmérése szerint hét év alatt 24 százalékkal nőtt a számuk az Európai Unióban. Képviselői jellemzően magasan képzettek és kiváló szakmai képességűek. Magyarországon a növekedést leginkább a gombamód szaporodó közösségi irodákból és az úgynevezett katás adózási forma gyors terjedéséből látni.

Ezért végeznek jobb munkát

A kérdés persze az, valóban felszabadultabbak és jobban végzik-e munkájukat azok, akik önmaguk főnökei, vagy épp ellenkezőleg: a bizonytalanságból adódó stressz felemészti az összes kreatív energiát. Az általunk megkérdezettek egyértelműen azt állítják, hogy sokkal jobb munkát adnak ki a kezükből, mint mikor alkalmazottak voltak.

„Én például kipihenem a munkahelyemet, amikor esténként szabadúszóként dolgozom”

– mondja a fordítóként munkát vállaló Péter, aki azt kérte, ne írjuk le a teljes nevét, mert részmunkaidős állásban is dolgozik. Mint mondja, teljesítménye alkalmazottként sokszor függ a főnök kedvétől.

Stiller szerint a szabadúszók nem engedhetik meg maguknak az alibizést. Míg egy munkahelyen gyakran elnézik, és nem szólnak a lazább napokért, vagy a klasszikus alibimelókért, a szabadúszóknál nincs ilyen. „Az első pocsék melód lesz az utolsó megbízásod” – mondja a fotós.

A klasszikus munkahelyekhez képest élesebb a visszacsatolás is. Bár a munkahelyen is adnak visszajelzést, de sokkal ritkábban, és legfeljebb elbeszélgetés szintjén. „Projektmunkánál minden esetben a legjobbat kell adnod magadból, mert anyagilag is függsz tőle” – mutat rá Péter.

Marosi Gergely – aki szabadúszó munkája előtt kilenc évet húzott le újságíróként a Nemzeti Sportnál – a munka változatosságát emeli ki. „Csukott szemmel is írtam már vezető cikket” – mondja, rámutatva, hogy fejlődésre, időnként más munkakörre kevés lehetőséget ad egy intézmény, így nagy a kiégés veszélye. Szabadúszóként viszont írhat cikket a turizmusról, besegíthet egy sportrendezvény sajtócsapatában, vagy szerkesztheti a legnagyobb sportadatbázist is. Ezzel pedig folyamatos tanulásra ösztönzi magát.

„Több teret ad a kreativitásra az a szabadság, amit sokszor nem kapsz meg a munkahelyen. Mert a kötöttségek szakmai gátat jelentenek” – erősíti meg Jakus Vivien. Ilyen kötöttség a sok értekezlet, a riportolás, a kötött munkaidő, a hierarchia, vagy hogy ugyanazt a munkakört kell ellátni nap mint nap.

A szabadúszói munka legfőbb előnye a szabad időbeosztás. A nyolc órán keresztül megkövetelt irodai környezet nem feltétlenül kínálja a flow-élményt, márpedig a legkreatívabb megoldások éppen az elmélyült állapotban jönnek.

Elégedetlen a munkájával? Ne új állást, inkább jó ötletet keressen!

Sokszor mondják a magyarokra, hogy pesszimisták, sokat panaszkodnak és elégedetlenek. Cikkünkben három ellenpéldát mutatunk, akik nagyon is elégedettek életükkel és a munkájukkal, és élvezettel vágnak neki a hétfőnek.

Mégsem való mindenkinek

Persze, ezek után adott a kérdés: ha szabadúszónak lenni ennyire szép és jó, akkor miért nem dolgozik mindenki szabadúszóként. A válasz egyszerű: mert nem minden munkakör és nem minden ember alkalmas rá. Aki nem képes az önkontrollra, hogy saját magát rávegye az otthoni munkára, inkább bele se kezdjen.

Azt sem árt tudni, hogy az egyszemélyes vállalkozásban mindent magunknak kell intéznünk: az adóbefizetést, az egyéb vállalkozói kötelezettségeket, önmagunk marketingelését, a programok, témák felkutatását, dokumentálását és értékelését, sőt esetenként még értékesítési és informatikai feladatokat is.

„Hogy mi hiányzik? Egyértelműen a szellemi műhely, amit a munkahelyek megadnak”

– mondja Marosi Gergely, aki szerint biztonságot adott, hogy az adódó problémákat a kollégáival meg tudta beszélni, vagy más területen nagyobb tudású szakmai segítséget, kontrollt tudott adni. Most egyedül ő ellenőrzi a munkáját, mielőtt a megrendelőhöz kerülne. Ami bizony stresszel is jár, ha valaki nem magabiztos.

A közösség hiánya mellett az anyagi bizonytalanság miatt is kevesen merik választani a szabadúszói státust. Illetve úgy vagyunk szocializálva, hogy a tanulmányok után kell egy munkahely, amely biztos megélhetést kínál. Bár az általunk megkérdezettek azt állítják, hogy anyagilag is jobban jártak, mint alkalmazottként. Stiller Ákos szerint viszont érdemes figyelni: ha valamelyik hónapban jobban megy, nem szabad természetesnek venni azt a bevételt. Ő az anyagi biztonság miatt vállal ezért sok szabadúszói részmunkaidős állást is.

Abban a megszólalók közül mindenki egyetért, hogy ebbe az életformába belevágni csak 2-3 hónapra elegendő tartalékkal szabad, ám abban már nem volt közös nevező, mennyire kell megtervezni a szabadúszói létet. Stiller szerint téves az a nézet, hogy vasárnap elhatározom, szabadúszó leszek, hétfőn felmondok, kedden pedig már jönnek is a megrendelők, mert kíváncsiak rám. Épp fordítva: már az alkalmazotti lét közben ki kell építeni a projektmunkákat és a megrendelői kapcsolatot.

Ennek némileg ellentmond Marosi esete, aki a távozása után kiírta a Facebookra, hogy „szabad vagyok”, majd utána folyamatosan csörgött a telefonja. Mint meséli, az első hónap zaklatott és számolgatós volt. Azon törte a fejét, elmenjen-e állásba, vagy éljen meg kis megrendelésekből. Ez utóbbi mellett döntött, és egyelőre nem bánta meg.

A fenti cikk eredetileg a HVG Extra Business 2017/3-as számában jelent meg.

A téli lapszám középpontjában a tudásmegosztás és a mentorálás témája áll. Interjúkkal, portrécikkekkel, szakértői anyagokkal próbáljuk bemutatni az életen át tartó tanulás egyik módját, amely megkülönböztethető képességeket kölcsönözhet nekünk. Arról is szót ejtünk, hogy a tudásmegosztás és a mentorálás a minőségi emberi kapcsolatok kialakításában is rendkívüli jelentőséggel bír.

Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg kedvezménnyel! Ha pedig érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!