HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Paulien Strijland az a nő, akivel ritkán van lehetőség találkozni. Nem az ő neve szerepel a következő sikertermék bemutatóján, és nem is sztárelőadó. A befolyása mégis meghatározó az utóbbi három évtized digitális termékeinek innovációjára. A technológiai szektorban tapasztalható nemi megkülönböztetésekről kérdeztük.

HVG Extra Business: Ön az egyetlen nő, aki előadott a Maastricht Disrupt konferencián – ahol először találkoztunk – és arról beszélt, hogy sosem tekintett magára nőként az üzletben, és elutasítja ezt a megkülönböztetést. A felkérésemet, hogy ossza meg ez irányú tapasztalatait, kétkedve fogadta, de végül igent mondott. Miért döntött úgy, hogy mégis mesél? 

Paulien Strijland: Mindig is úgy gondoltam, hogy a nő–férfi kérdés nem ügy. Amikor mások az üvegplafont emlegették, én – fiatalon és naivan – úgy gondoltam, majd a saját példámmal mutatom meg, hogy ez nem létező kérdés. Sosem akartam feminista lenni. Aztán rá kellett jönnöm, ha úgy teszünk, mintha a kérdés nem létezne, azzal nem segítjük a helyzet megoldását. A tetteink és a jó példa mutatása irányadó, de alapjaiban nem tudjuk megváltoztatni a rendszert, ha úgy csinálunk, mintha nem volna vele gond.

HVG Extra Business: Hogyan élte meg nőként a karrierépítést, befolyásolta-e ez az életútját?

Paulien Strijland: Gyerekként nem voltam tudatában annak, hogy különbséget kellene tenni. A szüleim bátorítottak, hogy próbáljak ki sok mindent, így babák helyett inkább építőkockákkal játszottam. Amikor eldöntöttem, hogy iparitermék- és formatervezést fogok tanulni, egy idősebb ismerősünk figyelmeztetett: túl érzékeny személyiség vagyok az ennyire férfiak uralta környezethez. Bár nem értettem, mire gondol, elgondolkodtatott, vajon minek kellene tudatában lennem. Jók voltak az egyetemi évek, de voltak nehézségek. A szakon 20 százalék volt a nők aránya, egyes tanórákon 300 főből ketten voltunk nők. Tizennyolc éves fejjel nem tudtam, hogyan reagáljak a füttyögésre és a megbámulásra. Magasra tartott fejjel, a szemkontaktust kerülve vészeltem át azt az időszakot, amiért rám ragadt, hogy arrogáns vagyok, pedig az távol áll tőlem.

Paulien Strijland

Dizájn- és technológiai vezetőként jelentős cégeket segített komplex problémák megoldásában. Felhasználói élményt tervező csapatokat épített és menedzselt az Apple-nél, a Yahoo-nál, a Nokiánál és a Hewlett Packardnál, majd a dizájngondolkodás gyakorlatát vezette be startupokhoz. Jelenleg a hollandiai Brightlands Innovation Factoryben dolgozik.

HVG Extra Business: Később sikerült más módszereket kifejlesztenie az ilyen helyzetek kezelésére?

Paulien Strijland: Az Apple-nél töltött évek alatt számtalan oktatásban volt részünk, melyek a szexuális zaklatás témáját, a toborzást és a munkahelyi változatosság megőrzését dolgozták fel. Megtanítottak, hogyan ismerjük fel a helyzetet vezetőként, mit tehetünk ellene, és miként alakítsunk ki olyan környezetet, ahol ezt megelőzhető. A legtöbb nagy cég jó is ebben, mert törvényileg is elő van írva, és az sokat számít. Máshol is javíthatna a helyzeten, ha a jog az ügy mögé állna.

HVG Extra Business: És sikerült átültetni az elméletet a gyakorlatba?

Paulien Strijland: A szabályozások ellenére mindig az adott helyzettől függ annak kezelése. Egyszer volt egy zaklatási eljárás az asztalomon. A csapatomba tartozó egyik kolléganőt írásban molesztálták az egyik külsős munkája során. Egyből jelentette nekem, aminek a következményeként a csoportot tájékoztattuk: ez nem tolerálható. Ilyesmit nem lehet meg nem történtté tenni, de mindent megtettünk, hogy a kolléganő érezze: igaza volt, és jól tette, hogy jelentette az esetet. De hallottam olyan esetről is a cégen belül, amikor valakit a felettese zaklatott. Mivel az eset nem a közvetlen környezetemben történt, nem gondoltam, hogy az én feladatom lenne jelenteni a HR-nek. De ma már úgy érzem: szólnom kellett volna, mert ez tipikus esete a hatalommal visszaélésnek. Az adott pillanatban nem egyszerű látni a helyes lépést.

HVG Extra Business: Beszédtéma volt a nő–férfi kérdés más, hasonló beosztásban dolgozó vezetők között?

Paulien Strijland: A nők beszéltek erről egymás között, de nem volt sok értelme publikusan tárgyalni róla. Megerősített viszont bennünket, mert tudtuk, hogy nem vagyunk egyedül. Az a meglátásom, hogy a nőknek sokat kellene javulniuk egymás segítésében. Jó példa erre a 2017-es New York-i maraton nyertesének, az amerikai Shalane Flanagannek a története, aki férfiakkal edzett, de az erős női csoportdinamika támogatásának tulajdonítja a győzelmét. A nők megpróbálhatnának ebbe az irányba változni. Ha például fejvadász keres meg egy férfit, akit nem érdekel a felkínált lehetőség, jó eséllyel ajánlani fog másokat, jellemzően férfiakat. Ezzel szemben a nők általában csak megköszönik a lehetőséget, és leteszik a telefont. Én viszont például tudatosan mentorálok nőket, elsősorban tech- és startupkörökben.

HVG Extra Business: Mi másban kellene még a nőknek változtatniuk?

Paulien Strijland: Nőként nagyon alulbecsüljük magunkat. Ha valaki például megdicséri a pulóveremet, azt válaszolom: „Köszönöm, de igazából már hatéves!”. Nehezünkre esik simán csak annyit mondani, hogy „Köszönöm”. Ez a viselkedés a munkakörnyezetben is megjelenik. Míg a férfiak jellemzően nem látják akadálynak állásra jelentkezésnél, ha az elvárásokból csak 70 százalékot teljesítenek, a nők a 30 százalékos hiányra koncentrálva inkább nem jelentkeznek. Ezen a területen rengeteget segíthetnének a nők, ha figyelmeztetnék egymást a felesleges „Elnézést”-ekre, és ha támogatnák egymást a megfelelő pozíciók megpályázásakor.

HVG Extra Business: Ki a hibás?

Paulien Strijland: Nehéz kérdés. Generációkba és tudatos szabályozásba telik, amíg mind a fiúk, mind a lányok nem csak tradicionális példaképeket látva nőhetnek fel. A norvégok példája tanulságos: nő a miniszterelnökük, és a multinacionális cégek vezetésében is több a nő, mint a férfi – de ide az évekkel ezelőtt bevezetett minimum 40 százalékos szabályozás vezetett. Sem a férfiak, sem a nők nem hibáztathatók. A változás miatt el kell kezdenünk ezekről a kérdésekről tudatosan gondolkodni.

HVG Extra Business: Önnek hogyan sikerült elérnie, amit elért?

Paulien Strijland: Életem során sok ember biztatott olyan feladatok elvállalására, amelyekről el sem tudtam képzelni, hogyan teljesíthetném őket. Ilyen támogatók voltak a szüleim, a feletteseim vagy épp a HR-igazgató, aki egyszer azt mondta: „Szeretném látni, amikor kineveznek igazgatóvá a közeljövőben.” És persze a csodálatos férjem, aki a legstabilabb tanácsadóm és a legfontosabb kritikusom volt az évek alatt, és aki vállalta, hogy otthon marad a három gyermekünkkel. Felismertük, hogy mind a ketten túl ambiciózusak vagyunk ahhoz, hogy csak fél időben dolgozzunk, miközben a gyermekeinket szerettük volna magunk felnevelni.

HVG Extra Business: A férje hogyan élte meg ezt a folyamatot?

Paulien Strijland: Úgy tekintett rá, mint egy munkára: voltak jobb és rosszabb napok. Gyakorlatiasan állt hozzá, és nem hiszem, hogy megbánta. Építész, így közben is elvállalt néhány munkát. A szülőséggel kapcsolatban számtalan előítélettel találkoztunk, főleg így, hogy fordított szerepekbe kerültünk.

HVG Extra Business: Befolyásolta a karrierjét, hogy anya lett?

Paulien Strijland: Mivel a férjem menedzselte az otthoni életünket, a gyerekvállalás kisebb hatással volt a karrieremre. Imádom a gyerekeimet, mégis úgy gondolom, nem lettem volna boldog teljes munkaidős anyaként. A nők gyakran választják, hogy a tradicionális családmodell szerint otthon maradnak, vagy részmunkaidőben térnek vissza dolgozni. De minél több időt töltenek így, a visszatérés annál nehezebb. Nemtől függetlenül rengeteg munkába kerül a feljutás a csúcsra, amit nehéz úgy végigcsinálni, ha az idő felében mással foglalkozunk.

Gyakran hasonlítom a kemény munkát a gyors vezetéshez: hozzá lehet szokni. Amikor sokat dolgozunk, az válik normálissá. Kaliforniában rendszeresen 60 órás heteket húztam le. Ha néha csak 40 órás hetem volt, linknek éreztem magam, a megmaradt extra idővel pedig nem tudtam mit kezdeni. Szinte lehetetlen a gyerekszülés után visszatérni ehhez a tempóhoz. Főleg, ha az anyának bűntudata van, hogy a gyermekei bébiszitterrel nőnek fel.

HVG Extra Business: Mennyiben különbözött a finnországi munkakörnyezet az Amerikában megszokottól?

Paulien Strijland: Finnország egyenlőségalapú ország. A rendszer sok mindent ad az állampolgárainak, aminek talán az a rossz oldala, hogy sok ember nem igazán ambiciózus. Én például kifejezetten frusztrálónak találtam a Nokiánál, hogy egyesek 9-10-re jártak dolgozni, és délután 3-kor már mentek is. Racionálisan persze csoda jó dolog, hogy az estét a gyermekeikkel vagy a barátaikkal tölthetik, de nehéz ezt a két kultúrát vegyíteni. Persze a finn tapasztalat arra is ráébresztett, hogy az amerikai munkamodell sem normális.

HVG Extra Business: Mi segítheti át az embert a nehéz pillanatokon?

Paulien Strijland: A természetemből fakadóan keményen dolgozom. Nem hiszek a munka–élet egyensúlyban, furcsa kifejezésnek tartom. Olyan dolgokkal kell foglalkoznunk, amelyek boldoggá tesznek, és energiát adnak. Nincs azzal semmi baj, ha épp a munka ilyen. Inkább az energiaegyensúlyra érdemes figyelni, vagyis elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek lehúznak.

HVG Extra Business: Mit tehetünk az egyenlő esélyű társadalomért?

Paulien Strijland: A legapróbb dolgok is segíthetnek, ha beépítjük őket a napi rutinba. Nőként tegyünk lépéseket a céljaink felé. Bátorítsunk barátokat. Felejtsünk el legalább egy bizonytalanságot. Eggyel kevesebbszer mondjuk, hogy „Elnézést”. Férfiként segítsünk a nőknek. Ajánljunk mentorálást nekik. Keressünk aktívan nőket jelöltként egy-egy pozícióra. A megbeszéléseken a résztvevők közül kérdezzük inkább a nők véleményét, és vegyük komolyan a válaszaikat. A lista mindkét oldalon hosszú, és a legtöbb ezek közül nem nehéz. Mindenki tegyen meg ezek közül naponta legalább egyet. Már ez sokat segítene.

Mata Juli cikke teljes terjedelmében elolvasható a HVG Extra Business 2017/4-es számában.

Miért nincs több női vezető? Miért sikeresebbek a férfiak? Dobd be magad című könyvében Sheryl Sandberg nem vitatja a társadalmi korlátok szerepét, de önkritikusan elemzi, hogyan korlátozzák a nők, akarva-akaratlan, maguk is karrierjüket. Sheryl nyíltsága és őszintesége mindannyiunk számára tanulsággal szolgál. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!