2006. május 16., kedd, 14:00
• Utolsó frissítés: 2007. január 18., csütörtök, 14:14
Szerző: hvg.hu
Egyre jobban lenyűgöznek a BMW-k, a hármas sorozat formája és sportos kényelme mellett a 330i motorja jelenti számomra a csúcsot. Hétköznapi használatban azonban sok a 258 lóerő. Tudni kell uralni.
 © BMW |
Kompakt mérteivel, dinamikus mozgásával, könnyed kezelhetőségével azt mondhatnám, ha lenne értelme, hogy a világ legjobbja. Szerencsére sikeres az én dicséretem nélkül is. A beszállást szokni kell, az amolyan kenuba szállós. Az üléspozíció teljesen versenyautós, Villeneuve is otthon érezné magát benne. Annyira szorosan testre lehet szabni, hogy a vezető szinte eggyé válik a géppel. A két világ eme egyesülésének a vágya akkor pezsdül fel újra, amint beindítjuk a gombnyomással életre kelő motort. Háromezer köbcentis hathengeres benzinszív duruzsol a gépházban.
Felszáll, ha kell
 © hvg.hu |
Többen kérdezték, mi a hátsókerekes autónak a lényege, na ez a béemvé elő példája a fenékriszáló kigyorsításnak. Szinte testen kívüli lebegést, felszabadult boldogságot és egy pici hányingert is érzetem, amikor próbaként padlógázzal próbáltam indítani. Nem is az első másodpercek a rendkívüliek, hanem a 3., 4-től kezdődik el a gyomorszorító rakétaérzés. Fantasztikus élmény, száz hullámvasúttal felér. Nem az autó orra emelkedik meg, hanem az ember a saját hátsóján érzi, hogy izeg-mozog az autó feneke.
 © hvg.hu |
Az indexlámpától az utolsó csavarig minden a sportosságnak van alárendelve. Erről sokat nem is érdemes szaporítani a szót, csak rá kell nézni rakéta formájára, izomtól dagadó vonalaira, a hatalmas 21 küllős kerekekre, a hosszúra engedett kötényekre, amelyek szinte súrolják az aszfaltot, vagy arra a hokiütőt formázó króm csíkra, ami az oldalablakokat körbefutja. De a legjobb, ha megjegyezzük a számot: 330i. Ne próbáljunk vele kikezdeni, ha látjuk. Még az automatákkal sem. Tesztautómat is automatikus váltóval szerelték, a váltás érezhetetlen volt, a sportfokozatban annál élvezetesebb, manuális módban pedig maga győzelem íze. Hétköznapi autóval nincs esélyünk ellene. Egyik alkalommal egy vállalkozó kedvű, nagyhangú, ám kissé rozoga Mazda 323 kikezdett velem. Kilőtt a pirosnál az Üllőin, én ránéztem, és lassan ráérősen elkezdtem nyomni a gázt. A fickó sehol sem volt, a visszapillantóban még nyoma sem maradt. Közben nem vettem észre, hogy jobbra tőlem egy zöld Mondeo is vérszemet kapott és autópálya tempóban próbált lépést tartani velem. Már-már lehagyott, amikor tényleg odaléptem neki, szegény elfüstölt. Nem merem leírni, mennyit mutatott a kilométeróra, de kénytelen voltam erőset fékezni, ugyanis hirtelen jött a Határ út és majdnem elvittem a felüljárót. Még rágondolni sem merek, mire képes ez a kocsi. Visszaúton a BMW-központba, az M0-ás új szakaszán aztán megtudtam, miért is jó, ha a végsebesség le van szabályozva.
 © hvg.hu |
Kipufogója gyönyörűen, ám túl visszafojtottan szólal meg. Sehol sem virít, hogy egy ez közel 12 milliós autó, szerény überautó. Pedig 200-zal úgy megy, mint más autó százzal. Ez az egyik legmodernebb gép, amit vezettem, ebben az autóban tapasztalhattam meg először, hogy hová fejlődik 5-6 év múlva a járművezetés, a járműfejlesztés. A távolságtartó automatika ugyanis még a jövő zenéje, egy kezemen meg tudnám számolni, hány autómárka csúcsverzióihoz rendelhető.
© Minden jog fenntartva! 2009 - 2012 HVG Kiadó Zrt.
Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
