2006. június 26., hétfő, 11:51
• Utolsó frissítés: 2007. január 18., csütörtök, 14:05
Szerző: hvg.hu
Az Ibiza klasszikus példája annak, hogy ha a forma és a tartalom nincs összhangban, akkor az egyhetes teszt nem tud meggyőzni az autó erősségeiről. A felfrissített dízel Ibizám külseje szép, vonzó és izgalmas, de frigid. Belseje szellemtelen, felejthető, és ha megszólal, jobb ha menekülünk.
 Az FR-változat 150 lovas © seat |
A 80 lovas Ibizához alapból jár a csörgés. A belső egyetlen kiemelendő darabja a sportosságot sugalló, mélyített, versenyautós műszerfal, illetve az ugyancsak versenyautós hangulattal megáldott kormány. A belsőről, azt hiszem, mindent elmondtam. Egy nagy rakás, jó tapintású műanyag, egyszerű tekerős kapcsolókkal, kivehető Blaupunkt rádióval és komoly hiányérzettel. Nem volt például elöl normális tárolórekesz vagy pohártartó. A hátsó sor utasai is meg kellett, hogy elégedjenek egy pohártartóval. A zenéről is lemaradtak, mert valószínűleg nem volt jól bekötve a rádió, a hátsó hangszórók ugyanis némák maradtak. A beltér hangulatát az éjszakai vörös izzás picit feldobja, ha érezni akarunk valamit a hispán, vagy katalán hangulatból, akkor este közlekedjünk Ibizánkkal.
A kényelemre nem lehet panasz
 © hvg.hu |
Az ülések puhák, deréktámasz nincs, a háttámlát jól be lehet állítani, akárcsak a fejtámlát. A kényelem nem fejedelmi, de kielégítő. A kilátás jó, az autó méretei igen barátságosak, tehát manőverezni, parkolni nem jelent akadályt. A visszapillantó tükrök nem túl nagyok, de jól dolgoznak, elektromosak és télen fűthetők is, sőt egy gombbal be is lehet hajtani. Dicsérendő, hogy a vésztvillogó kapcsolója, minden dizájnt felrúgva a lehető legközelebb került a kormányhoz.
 © seat |
A váltókar a dízel motor ritmusára táncol, ha erősen megmarkoljuk, akkor ránk ragad a tempó. A motor hangja mindig visszatérő motívum, de hagyjuk még egy kicsit, vegyük inkább sorba a kellemes dolgokat. Nézzük például a formát. Bár nemrég adtunk hírt arról, hogy ráncfelvarráson járt az Ibiza, ennek nyomait Sherlock Holmes sem találná meg. Sportosabbak lettek a kötények, markánsabb a típusjelzés, és egy fokkal igénytelenebb a belső. Valószínűleg a spanyol mérnökök is érezték, hogy fölösleges elrontani az autó formáját, hisz mostani állapotában nagyon szépnek találtam.
 © hvg.hu |
Direkt egy pár évvel idősebb testvére mellé parkoltam a Városligetben. A különbségek olyan halványak, mint amikor egy nő több sminkkel tér vissza a mosdóból. Kicsit feldobja, de alapjaiban nem más nőt kapunk. Kifejezetten tetszik formája, dinamizmust, izgalmat, pajkosságot sejtet. Sajnálom, hogy ezeket az elvárásokat aztán beülve és beindítva nem teljesíti. Sőt, messze elkerüli.
Az ajtókban is kellemetlenek a szövetek, akárcsak az ülések kárpitja. Nem győzöm ismételni mennyire lehangoló és latinmentes a beltér. Németes, főként, ami az összeszerelés minőségét illeti, hisz a négyezer kilométert futott ezüst tesztautóm nem zörgött, nem csörgött, természetesen kivéve a kis motort.
Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
