2007. február 06., kedd, 14:00
• Utolsó frissítés: 2007. február 09., péntek, 16:04
Szerző: hvg.hu
Z4 Coupé. Versenyautó. Erős idegzetűeknek. Az egyik legvadabb BMW. Megnyújtja a teret, lelassítja az időt. Távirati stílusban ennyi. A többi csak jó emlék.
 Galériánk megtekintéséhez kattintson a képre!  © Stiller Ákos |
Tudom, hogy a BMW már kiszállt a Bond-bizniszből és a Z4 nem volt a szuperkém társa, de ebben a kocsiban az ember egy kicsit világmegmentő hősnek képzeli magát. A Z4 Coupé még nem egy Aston Martin, de már majdnem egy Jaguar. Érdekes, hogy amikor visszaadtam, nem búsultam, sőt örültem, hogy a fenevadtól elbúcsúztam. Féltettem és féltem tőle.
Élményautó a javából
 © Stiller Ákos |
A memóriás sportülésekbe csak bepréselődni tudunk, ám ha sikerül mindenkinél jobban érezzük majd magunkat. A bőrülések elektromosan állíthatók, ám sokat nem kell babrálnunk vele, hisz sokkal fontosabb dolgok következnek. Az autó hatalmas ormányát szokni kell, elsőre edzőcipőnek tűnik a formája, aztán egyre inkább kedveljük meg a különcségét. A mai autók mind egyformák, a Z4 abszolút kitűnik a forgalomban, nem lehet nem észrevenni, nem lehet nem belé szeretni. Velem ez történt.
A belső fekete-alu díszítése merev és hideg hangulatot áraszt, a BMW-étől megszokott ergonómia, feszesség, németes rend és minőségi anyagválasztás jellemzi. Bár ez utóbbi összehasonlíthatatlanul gyengébb mint, amit egy jól felszerelt hármasban, vagy egy ötösben kapunk. A Z4-ben fontos volt a tömeg, így több a műanyag elem, a kopogós betét.
 © Stiller Ákos |
A BMW Z4 igazi élményautó. A visszapillantókban látni, ahogy feszülnek a vállai, ahogy elrugaszkodik és kilő, elmosódik a tér, és új dimenziók nyílnak meg. Eszeveszetten gyorsul. A hátsókerék-hajtásnak, a nehéz orrnak és a tökéletes súlyelosztásnak köszönhetően parádésan gyorsul, nem találkoztam ellenféllel, aki akár egy pillanat erejéig megszorongathatott volna. A kilométerórát 260-ig skálázták, szerény a BMW, mert még ezentúl is ment a mutató (mi magunk állíthatjuk be, hol szabályozzon le az autó), amikor egy kissé megtoltam. Fekszi az utat, harapja az aszfaltot, közben pedig szépen, üldözős filmbe illően muzsikál a hathengeres benzinmotor és a gondosan megtervezett sport kipufogó-rendszer. A fordulatszám-mérőt hétezerig skálázták, ezután már csak egy szűk vörös sáv jelzi, hogy nem kell ezt a kocsit túlzottan pörgetni, hogy menjen. És valóban, maximális 315 Nm-es nyomatékát már 2750-es fordulattól adja a motor, a legnagyobb, 265 lovas teljesítményre 6600-as fordulatnál várhatunk. De ekkorra már biztosan elakad a lélegzetünk, a levegő bepréselődik a tüdőnkbe, pupillánk kitágul. Na ilyenkor kell vigyázni, a határokon autózást a BMW szereti, de a szabályok és a velünk együtt közlekedők biztonsága azonban nem. Eldugott helyeken mocskosul vadultam, de városban igyekeztem normálisan közlekedni. Lehet. Nehéz ellenállni a kísértésnek, amikor a Soroksári út NFS Carbon pályára kezd hasonlítani. Lámpától lámpáig azért odaléptem neki. 130-nál úgy érezzük, hogy állunk. Utazósebessége 140-150 kilométer/óra.
Futóműve a szó legszorosabb értelmében sportos, a pesti utakon úgy ráz, mintha defektes lenne az összes kerék. (A Z4-et defekttűrő abroncsokkal szállítják.) De ez benne a jó. A hatfokozatú Stepronic váltót kormányról is lehet kapcsolni (583 ezer 600 forint), rángatás mentesen késés nélkül dolgozik, élvezetesen kapcsol. Ha bekapcsoljuk a sportfokozatot, burkolati jel az aszfalton nem marad.
Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
