Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Sikerült a Mazdának azt a minőséget beszerelnie kisautójába, amivel a hármas, ötös és a hatos szériák vásárlóit meggyőzték.
© Autómenedzser |
Minőségi az autó belseje, nem érezzük úgy magunkat, hogy a kisautó-vásárlókra magasról tett volna a Mazda, sőt: olyan miliőt teremtettek, amelyben, ha szűkösen is, de kellemesen elfér négy ember. A vezető és partnere elöl nem szenved hiányt térben, a hátsó sorban helyet foglalók annál inkább; kevés a fej-, kicsi a válltér, a láb viszont kényelmesen befér.
Praktikumról korlátozottan beszélhetünk, az oldalzsebek használhatatlanok, a kesztyűtartó kicsi, bár kétfunkciós, szűk a kartámasz befogadóképessége. A hátul ülőket semmi nem kényezteti.
A csomagtartó átlagosnál nagyobb, jól kihasználható, fedele könnyű, s ez igaz az összes nyílászáróra. Olyan finoman csukódnak, hogy az már zavaró, többször is rácsaptam az ajtót, amire rájöttem, hogy ezzel a filigrán kocsival finoman kell bánni. Ért a jó szóból is.
Ez igaz az autó kulturált motorjára, a kormányzásra, az agilis futóműre is. Mindegyikre jó pontot kell adnunk, az 1,3-as moci elég erős és elég csendes, a kormány szinte sportosan precíz, a futómű csak ott ráz, ahol már nehezen lehetne csillapítani. A motorzaj elhanyagolható, a gumihang és a szélzaj viszont nagyobb tempónál zavaró; ezt ellensúlyozandó hallgathatjuk a hatlemezes mp3-as gyári cuccot, igaz, ezúttal nem Bose-minőségben. A rádió javára legyen mondva, hogy antenna nélkül (a tesztautó valamelyik korábbi használója ezzel együtt állt be a gépi mosóba, ami így érthetően szétszakadt) is megfelelő vételt szolgáltatott.
A teszt második oldala itt. Kattintson.
Kinyomtatom
Elküldöm
