2008. november 17., hétfő, 20:32
• Utolsó frissítés: 2008. november 17., hétfő, 21:09
Szerző: hvg.hu
Őszintén irigylem magam. Élesen emlékszem ugyanis arra, amikor közel három évtizeddel ezelőtt, nagyjából 7 évesen a paplan fölött egy Jaguar Matchbox-szal játszottam, és igyekeztem Roger Moore-ra hasonlítani. Bájgúnárosan mosolyogtam, és felhúztam a térdemet, hogy az így előállított paplangyűrődésekből egyszer csak előtűnjön a csodaautó orra, majd a parkettán próbáltam faroltatni, részleges sikerrel, a Jaguárt.
© Autómenedzser |
Ez a mostani Jaguar XF viszont egyáltalán nem játékautó. Nem volt hiábavaló annyi évet várni: az új Jaguar igazi nagymacska. Veszélyesen dorombol a 2,7-es V6-os két turbófeltöltős dízelmotor, ami a Land Rover terepjárókban 190, a luxus szedánban pedig 207 lóerőt teljesít (a Peugeot 607-ben pedig 204-et). Icipici dízelhangja van belül, de ez egyáltalán nem zavaró, mivel hihetetlenül jól szigetelték; amikor közvetlenül az ablak mellett üvöltöttek be a kocsiba, egy hang nem sok, annyit sem hallottam – felhúzott ablaknál ténylegesen megszűnik a külvilág.
Aki beül a Jaguarba, tényleg mindent elfelejt. Na ja, direkt úgy rakták össze, hogy ne munkaeszköznek, hanem luxus játékszernek tűnjön az autó. Nem is csak tűnik, valóban az is. Amikor helyet foglalunk a nemes bőrrel bevont üléseken, egy közel-keleti karavánszeráj pihenőjébe repülünk – méghozzá valódi varázsszőnyegen. És aztán csak lebegünk, lebegünk. Kifejezetten különleges személynek érzi magát benne a sofőr, talán kicsit több is benne a luxus, mint amit megérdemelnénk. Persze ezt én mondom, komoly vállalatvezetők, akik a vagyonuk nagy részét feletetik a szegényekkel, ténylegesen úgy érezhetik, megérdemlik a hiperkényelmet.
© Autómenedzser |
Ebben a minden komforttal felszerelt csodamasinában árnyékuk sincs az olcsó anyagoknak. Egyszerűen mindenre gondoltak. Indításkor a sebességváltó kerek óriásgombja kiemelkedik a síkból, ha valakit zavar az első-hátsó parkolóradar idegtépő pityergése, egy mozdulattal kikapcsolhatja, a gyönyörű és pixeldús navigációs képernyőn pedig tolatáskor természetesen megjelenik a kocsi háta mögötti tér (az persze súlyos mínusz, hogy Szentendrén csak a Duna-korzó meg a Dunyakanyar körút van rajta, a kisebb belső utcák helyén nagy fehérségben kóválygunk). Viszont vége azoknak az időknek is, amikor ideges sofőrök határtalan frusztráltságukban fél téglával kívánták ennen gépkocsijuk szélvédőjét bezúzni, midőn lemerült az ajtónyitó-riasztókikapcsoló kütyü akkumulátora: a dizájnos szerkentyűt a volán alatt elhelyezkedő formás kis lyukba kell behelyezni, s az autó automatikusan feltölti a „kulcs” akkumulátorát.
A fejedelmi ülésben az egyik legkényelmesebb bőrkormányba kapaszkodhatom, amit valaha is fogtam, vaskos, a varrásoknál kicsit darabos érzetű, de nagyon komfortos, a fémbetéten figyelő gombok pedig sírnivalóan szépek, jó ötlet, hogy a tempomatot is onnan, nem pedig valamelyik bajuszkapcsolóról lehet működtetni. Dermesztően jól néz ki a varrott bőr műszerfalborítás, a faberakások, a krómgombok, és mindez még azt is menti, hogy nincs se ülésfűtés, se ülésszellőztetés. A kesztyűtartó gombja szenzoros, érintésre elegánsan nyílik, s az autó elindításakor automatikusan átfordulnak és kinyílnak a szellőztetőlamellák. Nagyon egzotikus, bár idegesítő lehet, ha netán beragadnak, az egyik mintha már most akadozna egy csöppet.
© Autómenedzser |
Még a kézifék behúzásakor sem kell erőt kifejteni (ahogyan a súlyos ajtók is könnyedén nyitódnak-csukódnak), elég egy laza ujjmozdulat a formás kallantyún. A kiengedéshez még ennyi sem kell: a gázadásra automatikusan felold a fék. Ez kifejezetten kellemes a piros lámpáknál, talán nem terheli meg annyira az automata váltó kuplungját, és még az automata váltó óriásgombját sem kell tekergetni (viszont a kis kallantyú alatti fémrész elég forró, nem jó oda benyúlkálni).