2009. február 02., hétfő, 20:24
• Utolsó frissítés: 2009. február 02., hétfő, 22:20
Szerző: hvg.hu
„Egyesek szerint ez a világ legjobb autója” – ez a gondolat motoszkált a fejemben, amíg a Mini legerősebb utcai autóját, a Cooper S John Cooper Works házi tuningcsodát teszteltem. Csak rövid idő volt. Nem voltam beszámítható, elvette az eszemet ez a kis mocsok.
 © Stiller Ákos |
Ez a második Mini az életemben, az első egy Cooper S kabrió volt, amely izgágasága és zörgő beltere miatt nem lopta be magát a szívembe. Az piros volt és feltűnő, ez zöld és gyönyörű. Fehér tető, fehér csíkok a motorfedélen, keret nélküli ajtók, fehér szárnyacska a popóján, fehér felnik és az a két brutál kipufogócső a végén. Zseniális. A beltér extravagáns, nincs még egy autó, amelyben ennyi egyedi megoldást találnánk. Mindent a kör formának rendeltek alá, amit korábban giccsesnek gondoltam, azt most diszkrét eleganciával becézném. Talán a szédülés miatt, a 211 ló nagyon tud ám galoppozni. Nem egy hétköznapi autó, hanem maga az Élményautó. Amiről minden gyártó csak papol, az itt van, testi-lelki valójában.
Nagyon drága, túlárazott a Mini házisárkánya, de valljuk be, tisztességesen felszerelték: automatikus klíma, ülésfűtés, elektromosan nyitható dupla panorámatető, tempomat, hangvezérlés, Bluetooth-telefonkapcsolat, hatlemezes CD-tár, kulcsnélküli nyitás és indítás, xenonfény, fűthető első szélvédő. A váltó béemvésen precíz, a kormány feszes, a motor pedig hihetetlenül élénk és hangos. Az eddig tesztelt utcai autók között ez a kis Mini szól a legércesebben, olyan orkán jön ki 85 milliméter átmérőjű páros csövein, amiért érdemes élni.
 © Autómenedzser |
Túlzásnak tűnhet, de ezért keltem mindig korábban és ezért feküdtem kicsit később, ezért mentem naponta többször kenyérért, kifliért, leveles túrósért majd még egy körre sajtos pogácsáért. A pékségben kiszolgáló csinos lányok félreértették, nem miattuk voltam zavarban és leizzadtan. Elrabolta a lelkemet a kis dög, az eszem már akkor elszállt, amikor a Start/Stop gombbal beizzítottam a brit katlant, azt, amelyik Timo Mäkinent naggyá tette. Az 1000 Tó rali élményei törnek-pufognak ki minden nagyobb gázadás nyomán, fantasztikus, ahogy ez a kocsi mesél, miközben a sebességmutató csak kúszik egyre feljebb, a fejünk vörösödik, és a mellettünk ülő fotós torkaszakadtából üvölt. Amikor az út elfogy – a Hármashatár hegynek is vége van egyszer – kiszállunk, a rövid de vad hegyi vezetés után gyötör a hányinger, a fotós megszólal: az összes véremet előrek..tad a fejemben. Valahogy így néz ki egy élményautó.
 © Autómenedzser |
Büszkeség tölt el minden együtt töltött percben. Ezek szerint nem kell 35 milliós Audi, Lexus, BMW vagy Mercedes-Benz. Elég egy Mini is, jobban mondva ez a Mini. Igaz, egyhamar nem lesz népautó, bármennyire is szívtipró: 7,7 millió az ára, és ezt nem akciózzák le a válság miatt. Lehet kapni már 4,5 milliótól a BMW brit kocsiját, de az legalább annyira van a JCW-től, mint az Opel Admiral a Porsche 356-ostól.
Motorjának alapja a Cooper S 1,6 literes, közvetlen befecskendezéses 1,3 bar nyomasú turbója. Teljesítményét John Cooper (1923-2000) műhelyében (John Cooper Garages) 36 lóerővel emelték meg, így már 211 paci fölött uralkodhatunk. Szigorúan kétkezes autó a JCW, egy kézzel vezetni öngyilkosság. Gokartszerű direkt kormányzását fokozni lehet a Sport fokozat bekapcsolásával. Ettől még közvetlenebb a kormány és még tüzesebb a motor, túltöltéssel akár 20 Nm-rel is nőhet a nyomaték. Az autó szögleteibe kitolt 17 hüvelykes kerekek (205/45 R17 defekttűrő gumikkal) tapadnak mint a Technocol Rapid. Hogy mégse boruljunk fel minden kanyarban, arról a DTC dinamikus kipörgésgátló gondoskodik, amely gombnyomásra engedélyes bizonyos mértékű túlforgást az első kerekeknek, és kikapcsolt menetstabilizáló (ESP, itt DSC) esetén fékbeavatkozásokkal működő elektronikus differenciálzárként hat.
 © Autómenedzser |
Ha nem szabunk gátat, a kisördög 6,5 másodperc alatt katapultál száz kilométer/órás sebességre, a száguldás vége 238 kilométer/óra. A padlógáz, padlófék üzemmódnak köszönhetően komoly fogyasztási adatokkal zártuk a tesztet: a 450 kilométeres őrjöngés során 10,6 liter benzint égetett el a JCW száz kilométerenként vegyes üzemben. Alapjáraton jófiú, visszafogottan dohog a moci, a kipufogó ilyenkor standby üzemre vált, lehet végre hallgatni a rádiót, vagy az USB-csatolón keresztül a pendrive-on tárolt zenéket. Sok értelme nincs, mert ha beindul a móka, csak az üvöltést hallani. Piros lámpánál szinte fáj a csend, nem sárgánál indulunk, teli zöldnél is mi leszünk az elsők, a pufogás mindenkit hátrálásra késztet. Ha az autók között rendeznénk kornyikálós versenyt, a JCW lenne a megasztár a legszebb torkú énekes kategóriában. Egy Orfeusz, csak reménykedhetünk, hogy nem visz le az alvilágba.
Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
