Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Az Alfa GT puritán olasz sportkocsi. Kicsit nyikorog - ez természetes, hisz 23 ezer kilométer és két év volt a tesztautómban. Az apróbb hangokra amúgy sem figyel egy valódi alfás, szép és jó. A többi nem érdekes. A legjobb áron, akár 5,5 millióért is elvihető. Az alapmotor 140 lovas, porhintésnek jó.
|
|
|
|
Tesztautómban kétzónás klíma kényeztetett, ezen kívül csak a szép, sokküllős, 17-es könnyűfém kerekek jelezték kivételezett helyzetünket. Az 5,5 millióért kínált akciós modell tartalmaz még tempomatot, VDC elektronikus menetstabilizátort. Ez utóbbi hiányzott a legjobban az általunk kipróbált modellből. Egy murvás szakaszon sikerült keresztbe tennem az Alfát, csak néhány határozott ellenkormányzáson múlott, hogy nem lett baj. Normális tempónál, közúton nem okozott meglepetést a GT. Hogy is tehetné, hisz a világ egyik legjobban tapadó futóművére építették. Kicsit már hangos, a kátyúkat nehezen bírja, enyhén túlkormányzott is, de a kanyarokban úgy dőlünk, mint Haga Misanóban. Persze csak a sofőr dől, az autó fixen fekszi az utat.
Nem hörög a motor, nincs fülsiketítő kipufogózaj, nem tépi fel az aszfaltot, mégis elfogadható az egynyolcas alapmotor a GT-ben. Nem mondom, szívesebben vezettem volna az új 200 lovas 1,75 literessel, vagy akár a 3,2-es Holden-mocival. Az Alfa GT nem sportautó, inkább egy életérzés olcsó menetjegye. Ennek megfelelően kell kezelni, ráérősen, magamutogatósan, élvezni a vele töltött idő minden percét. Ez már több, mint barátság, az Alfát szeretni kell. Ezt tette Bertone mester is, a GT-nél szebb és egyszerűbb kupét nem lehet száraz szemekkel megrajzolni. Kell a hév, a pátosz, a tradíció őrült tisztelete. Ez az Alfa amore.
© Autómenedzser |
Kinyomtatom
Elküldöm
