Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Gyerekkorom óta álmodom egy Accordról. Sternből és Paris Matchból vagdostam ki a képét. Eltelt húsz év, az Accord még mindig úton van, és most nekem is megadatik. Sőt, egyszerre kettőt is tesztelhetek. Kézi váltós 150 lovas dízel és automatikus váltós 150 lovas kombi. Szépek, jók, szeretem.
|
|
Hangulatában, főbb arcvonásaiban alig változott elődjéhez képest az új Honda Accord, kevésbé agresszív, sokkal inkább futurisztikus a formavilága. A terebélyes külső azonban megtévesztő, a kombi még csak, de a szedán hátul nem kínál limuzinos kényelmet. Főleg a lábtér kevés. A hátra be- és kiszállás körülményes, és esetenként fájdalmas.
A belső kidolgozás japán alaposságról árulkodik, bár az anyagok minősége lehetne németesen lágyabb, találkozunk kellemetlen tapintású és túl merev pvc-vel is. A felszereltség gazdag, a szedán minden hájjal megkent változatában igazi kényeztetés volt utazni, de a kicsivel puritánabb kombi is tartalmazott csúcshifit (dobozhanggal), ülésfűtést, xenon fényszórókat, elektromos panorámatetőt, elektromos csomagtérnyitást (ez néha sztrájkolt), tempomatot és Bluetooth-kihangosítást. Ezen túl a szedánban bőrkárpitban terpeszkedtünk, kicsit elavult grafikájú navigációs képernyőre hagyatkozhattunk, a tempomat adaptív (azaz automatikusan tartja az előttünk haladóktól a távolságot), ráfutásra radar figyelmeztet, és az autó egyenesben tartásában korrekciókra képes sávasszisztens segített (ez nem tetszett, hadd kormányozzak én). A középkonzol és a műszerfal kapcsolóit tanulni kell, az ergonómia nem tökéletes.
© Autómenedzser |
Az autó hajlamos a büdösödésre, valami gond lehet a szellőző rendszerével, mindkét autóba több gázolajszag jutott be, mint amennyit elvisel az ember taknyos orra és szervezete. Félóránként szellőztetnem kellett.
Kinyomtatom
Elküldöm
