Volvo V60 teszt: kópé kombi kupé

Az új, puttonyos Volvo minden autótesztelő rémálma: alig tudtunk valamibe belekötni, ezért többnyire csak a reklámszövegíróikat szidtuk. Minden más szinte tökéletes.

„Az élet nemcsak a Volvóról szól. Ezért van, amikor nem kell biztosra menni – de mégis lehet biztonságban lenni” – ezt nem mi találtuk ki, ez egy Volvo hirdetés szövege. Valószínűleg autógyár így még soha nem alázta a saját termékét. Már bocsánat, de ha kiadunk tizenmillió forintot egy autóért, biztosra akarunk menni. És ez a „de mégis lehet biztonságban lenni”? Nem tudjuk, a szövegíró vagy a fordító kezét kellene-e levágni, az ember azt gondolná, a borsos árba a marketingköltséget is belekalkulálták, és nem a gugli fordítóprogramjával végeztetik el az emberek elé tárandó, szívhez szóló üzeneteket. Persze, a szomorú az egészben az, hogy még azt is bőven el tudjuk képzelni, hogy a központban egymás vállát veregetik az öltönyös kreatívok, és azzal húzzák egymást, hogy a kerékbetört magyar nyelven megfogalmazott szlogenszerűség milyen bátor. A kritikát pedig azzal söprik le, hogy a kritikus nem ért a posztmodernhez. Jelzem, ez nem posztmodern, s a dadaizmus is inkább száz évvel ezelőtt volt forradalmi újdonság.

„Sportos apukák választása” – mi inkább ilyen reklámszöveget tudnánk elképzelni a V60-ashoz, mert az legalább jelentene valamit. Egyébként annyiban felmenteném a Volvo szövegíróit, hogy jogos volna egy V60-as „minek nevezzelek?” versenyt indítani. Én például biztosan nem neveztem volna, mert fogalmam sincs, hova, milyen szegmensbe tuszkolható be ez az autó. Azt sokkal könnyebb megmondani, hogy mi nem a V60-as. Például nem kombi, a külföldi Volvo reklámok kerülik is ezt a kifejezést. Nem is kupé, ámbár – Geszti Péter után szabadon – a sajtóanyagokban kópén a kupéságra hivatkoznak. Ekkora puttonnyal viszont nyilván csak tréfának szánják ezt.

Fotó: bcs

Leginkább még a „sport wagon”, sportkombi kifejezés illik rá, és tény, közvetlen rokonának talán a Saab 9-3-as vagy az Alfa 159-es sportkombit tarthatjuk, azokba se igen lehet pakolni, viszont valóban sportos, és lendületet sugárzó a formájuk. A V60-as 430 literes csomagterébe is csak limitált mennyiségben férnek be az ikeás dobozok, viszont forradalmi újítás, hogy maga az autó leszámolva a volvós hagyományokkal nem úgy néz ki, mint egy ikeás doboz. A 30 fölötti célcsoport eddig ugyanis megszokhatta, hogy a családi Volvo tulajdonképpen egy szétszerelhetetlen doboz, ami a tajgán is elmegy ugyan, de a legőrjítőbb versenypályán is nagyjából ugyanolyan vezetési élményt nyújt, mint a skandináv fjordok közötti kompok fedélzetén ácsorogva: semmilyet.

Ennek a hagyománynak azonban vége. Különösebb fanfárok nélkül múlt el a Volvo = böhöm, de unalmas kombik kora. Azt még nem tudjuk, minek a kora köszöntött be, de hogy a V60-as se nem unalmas, se nem hagyományos értelemben vett kombi, az tuti. Valahogy ezt az irányvonalat kellene továbbvinni a Volvónál, és nem nagyon elbaltázni a fejlesztéseket – persze, könnyű osztani az észt, és ki tudja, milyen terveket forral a kínai tulajdonos, de akkor is: ez az irány a Volvót nemcsak felzárkóztathatja a német prémiumhármashoz, de a régi, pozitív értékek megőrzésével még akár rájuk is verhetnek néhány kört.

Az imént is csak azért kötöttem bele a dadogós reklámszövegbe, mert ezen kívül más semmit, de tényleg semmit nem tudtak elszúrni a fejlesztők. Elcsépelt zsurnaliszta és politikusi szöveggel élve, előre leszögezném (és itt abba is lehet hagyni az olvasást), a V60 egy nagyon jó autó. Nemcsak azért mondom, mert én bizonyára benne vagyok a vélt célcsoportban, és szeretem a sportos, jó minőségű kis- és közepes családos autókat, mondom, mindettől eltekintve is bitang jó az új Volvo.