Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
A 21 század legszebb Alfáját teszteltük, elegáns, szexi vonalaira a beltér izgalmas vonásai válaszolnak. Motorja kiváló, kellően erős és meglepően takarékos, ám az új kompakt Alfa nem tagadhatja le olasz gyökereit: szépséghibás.
|
|
Tesztautónkban alig volt 10 ezer kilométer, mégis úgy éreztem magam benne, mintha már évek óta használná valaki. Valaki, aki nem tiszteli: a kézifék karja lötyög, zizegnek a közepesen hangos zene hallatán az ajtókárpitok, a lengéscsillapítók nyöszörögnek, amint átlépünk egy-egy fekvőrendőrt, ha kátyúba lépünk a feneke csattan – nem folytatom a sort, mert csak fáj miatta a szívem. Szeretem az Alfákat, együtt tudok élni a rigolyáikkal, de egy új Alfánál mindig reménykedem: legyen egy kicsit más, egy kicsit jobb, egy kicsit németesebb. Persze hiú ábránd, az Alfa marad olasz, a szó jó és a szó rossz értelmében is. Nem lenne Alfa, ha nem lenne valami hibája. A szerelem vak. Szeretni kell, nem folyton azzal foglalkozni, hogy miért kell már megint szervizbe vinni. Belezúgni nagyon könnyű, ám szépsége nem jelent hibátlan tartalmat. Azt nem mondhatjuk rá, hogy szép, de buta, hisz számos okosságot tartalmaz (multiair motor; start-stop; dna-kapcsoló; gyorsabban reagáló fékrendszer; dinamikus irányítást segítő DST, amely a kanyarbeli fékezés következményeit tompítja, amíg belép az ESP; stb.).
Állítom, hogy az alsó-középkategória legszebb autója, összességében a Giulietta mégis csalódás számomra. Nem tudja felülmúlni a 159 kényelmét és a Mito lendületét – ennek én örülök, így továbbra is az Alfa Romeo GT-é a szívem. De ettől még szeretem a Guliettát is, a 147-nél nagyobb, kényelmesebb, praktikusabb, jobb és szebb. Utazóautónak is kiváló.
|
|
A scudetto trilobo hangsúlyos Fotó: bcs |
A 170 lovas 1,4-es turbómotor maga a csoda, el is nyerte az év motorja díját tavaly. Lelke a multiair rendszer, amelynek a lényegéről a Fiat 500 kéthengeres motorja kapcsán írtunk. A multiair rendszert a Fiat Powertrain (FPT) fejlesztette, elsőként az Alfa Romeo Mitóba szerelték 2009-ben. Az üzemanyag útját hengerenként, ezen belül ütemenként vezérli elektrohidraulikus rendszerével. A levegő direkt módon jut el a szívócsőtől a szelepekig. Nincs pillangószelep, a vezérműtengely és a szelepek közé egy olajjal telt kamrát tesznek, a kamrát szolenoid szelep nyitja és zárja. Zárt állapotban a kamra szilárd, és a motor úgy viselkedik, mint egy hagyományos benzinmotor, tehát a vezérműtengely közvetlenül irányítja a szelepet. Nyitott állapotban viszont függetlenedik tőle, így a nyitás mértékét és idejét rugalmasan lehet szabályozni. Ezt a vezérműtengelyre szerelt plusz bütykökkel érik el, amelyek forgáskor irányítják az elektrohidraulikus szelepeket. A motorelektronika így közvetlenül szabályozza a levegő és a benzin optimális keverékét, így tökéletesebb az égés, kevesebb a fogyasztás.
A lényeg, hogy az autó dinamikája fokozható, kihasználhatjuk a lóerőket, de ha nem akarunk vadulni, szépen, lassan is lehet vele közlekedni – ez utóbbi tovább tart. Ha a dna-kapcsolót nem piszkáljuk, hagyjuk normál állásban és nem tapossuk a gázt, akár a 800 kilométeres hatótáv is elképzelhető. És nem csak elméletben, a nyolcszáz kilométeres tesztelés során (a végén már csak cseppek maradtak a tankban) 7,2 liter/100 kilométeres átlagos számoltam. Az alacsony fogyasztásban segítségemre volt az automatikus start-stop rendszer, amely megbízhatóan működött, tehát nem fulladtam le az autóval úton-útfélen. A motor duruzsol, magas fordulaton egyenesen pírt lop az arcunkra, a rövid kipufogóvég azonban nem forralja fel a vérünket.
