BMW 640i teszt: kiguvadt a rendőr szeme

Valami megmagyarázhatatlan történik egy BMW volánja mögött: alig észrevehetően, az ember apránként átalakul, és más lénnyé változik. Ez a transzformáció meglehetősen gyorsan lejátszódik az új csúcskabrió kényelmes ülésén.

Furcsa, bizsergető érzésként indul el, valahol a gerinc mentén, felkúszik a tarkóig, majd fokozatosan birtokába veszi a gerincagyat, végül az agy minden tekervényét. Nem tudjuk, pontosan mi történik, de le mernénk fogadni, hogy ha most tükörbe pillantanánk, akkor szőrösödő fizimiskát, megnyúló állcsúcsot és sárguló szemeket látnánk, a Hold sápadt fényénél lassan kezdi átvenni felettünk az uralmat az állat. Ahogyan a motorból, úgy a mi torkunkból is lassú bugyborékolás, majd állati morgás tör fel. Ámbár meglehet, csak szeretnénk farkasemberré változni, a valóságban talán inkább a hajunk hullik ki, vállunk terebélyesedik, miközben ingünk izompólóvá szakad, agytérfogatunk pedig a tizedére csökken: hazai béemvés utcai harcossá alakultunk. Sajnáljuk, de ez van, ezt az autót nem lehet öltönyös-nyakkendős zsúrfiúként vezetni.

Fotó: bcs

És ez már kívülről is látszik. A 640i brutális megjelenés. Közel ötméteres hosszával, cápaorrával, diszkrétnek tűnő, ámde sokkal inkább leplezetten hivalkodó kilincsfényével és a vörösesen izzó küszöbvilágításával magára vonzza a tekinteteket. Láthatóan mindenki zavarba jön a környezetében, és mindenki ál blazírt arccal próbálja titkolni érdeklődését, s csak a legbátrabbak mernek meredten bámulni. Sógorom szomszédja, miközben átlátszó közönnyel vonja fel a vállát (és? új autó? akkor mi van?), amikor elfordulunk, gyorsan letöröl néhány nyálcseppet a szája sarkából. Igen, az új bajor topkabrió megosztó autó. Persze, csak akkor, ha nem mi vezetjük.

Fotó: bcs

Ha viszont mi vezetjük, nagy ívben nem érdekel mások véleménye. Jóllehet az ilyen kocsik tulajdonosai nem ritkán villogni is akarnak becses tulajdonukkal, de BMW-t vezetni nem csupán a kivagyiságról szól – arra ott van egyebek mellett a Mercedes. BMW-t a vezetés élményéért akar magának az ember, s hiába a közel kéttonnás kasztni, a menetzaj, az elektromos kütyük garmadája, a 640i-t bizony borzasztó jó vezetni. Erről egyrészt a háromliteres twin scroll (kettős leömlésű) turbós, 320 lóerős benzinmotor gondoskodik, másrészt a veszedelmes hátsókerék-hajtás.

Fotó: bcs

A motort kellőképpen úrvezetőssé szelídíti az automatikus váltó – már ha a puha váltóhoz hasonlóan puha a lábunk. Eleinte nem is értjük, minek ebbe a kocsiba ilyen motor, finom, óvatos gyerekcsiklandozáshoz szokott lábunk mozdulataira már 1500-ös fordulatnál felvált a nyolcsebességes váltó. Aztán kicsit növeljük a tétet, mint Korda Gyuri hajnali kettő felé, mire kezdetét veszi az első bekezdésben említett átváltozás: az automatika akár négysebességet is levált, hatezres fordulaton dühöng a BMW, mi meg elcsodálkozunk azon, hogy mi történt a korábbi decens vezetési stílusunkkal. Nem értjük, minek bárkinek 645-ös meg 650-es változat, de nincs idő ezen morfondírozni, mert hirtelen kedvünk támad előzgetni, és újra meg újra kipróbálni az 5,7 másodperces százas sprintet. Nem lehet megunni. Pláne, hogy John Holmes fénykorában nem volt olyan merev, mint ez a karosszéria-csavarodás árnyékát is messze kerülő kabrió.

Fotó: bcs

Hölgypartnerünket talán elszomorítja a sofőr- és az anyósülés között húzódó vaskos kardánalagút, ám ennek megvan az értelme. Az így hátrajuttatott erő miatt ugyanis virgonc, alig kezelhető vadlóvá válik az autó, az élvezetes vezetés biztosított – talán túlságosan is. Talán ezért történhetett, hogy meglepően szűkre szabták a méretes örömautó hátsó üléseit. Nem sok embernek lehet nagy kedve beszuszakolni magát a két ülés valamelyikére, így a sofőr legfeljebb két ember életét kockáztatja egy-egy gyorsan bevett kanyarral. Most azért kicsit igazságtalanok voltunk, mert ha nem nézzük a hátsó lábteret, a hatos iszonyatosan kényelmes. Az első fotelek úgy nyújtanak sportos oldaltartást, hogy közben tökéletesen ellazítanak, a belső fények és vonalak nem bonyolultak, de szemet nyugtatóan esztétikusak, és a BMW minden porcikájához öröm hozzáérni. Talán csak a ki- és beszállás macerás kicsit, cserében viszont jó alacsonyan ülünk, és nem mellesleg ajtónyitásra a kormány automatikusan felemelkedik, így könnyítve meg a testesebb sebességrajongók elhelyezkedését.