2009. március 26., csütörtök, 20:41
Szerző: hvg.hu
Jól variálható, nagy teherbírású, tágas családi autó a Dodge Journey. Hétszemélyes, praktikus, kiváló a hangrendszere, háromzónás a klímája, mégsem kellene. A kétliteres VW-traktorszív kiábrándító.
Az új Dodge-sorozat (Caliber, Avenger, Nitro) mindegyik tagja feltűnő, a Journey is úgy néz ki, mint egy muszklis amerikai autó. Szemből. Oldalról már inkább elefántborjú. Csak azt nem értem, ha a márkaimázst és az izgalmas formatervet kipipálták a tervezők, miért nem fordítottak többet az autó lelkére és az anyagválasztás, az összerakás minőségére. Ez minden amerikai autó sarkalatos problémája. Teljesen más ízlést szolgálnak ki, ezért nehéz Európában szerencsét próbálniuk. A Journeynak sok jó lapja van, de az utolsó ütés soha nem lehet az övé.
 © Autómenedzser |
A Grand Voyager kistestvérének is tartott Journey akkor rúghatna labdába a magyar piacon, ha nem lenne ekkora verseny. Ha önmagában nézzük és nem hasonlítjuk a többi szereplőhöz, kiváló autó a Journey, mind családi, mind üzleti vonatkozásban. Jó vezetni, kényelmes, a magas pozíció révén az SUV-t kedvelők számára is ideális, komfortos a futóműve, a kanyarokban sem billeg, a kormányzás pontos, a váltó hosszú úton jár, de hibátlan.
 © Autómenedzser |
A beltér világos, ám a műanyagok minősége gyatra, még akkor is, ha több puhább elemet használnak, mint a legutóbb vezetett amerikaiban, a Jeep Compassban. Rossz úton, és amikor rángatni kezd a rugalmatlan dízel, zörög az egész műszerfal. Tesztautómban alig volt nyolcezer kilométer, a kesztyűtartó fedele mégis beragad, csak kipiszkálni lehet. Sok értelme nincs, nagyon kicsi az űrtartalma, kettő is van belőle. Rengeteg a tároló, a könyöktámasz több doboz sört elnyel. Mindenkinek jut palacktartó, mélyek az oldalzsebek. Az anyósülés ülőlapja felhajtható, alatta hatalmas tárolódobozt találunk. Még három ilyen meglepetést tartogat az autó, a második üléssor padlójában kettő mély, a csomagtartóban pedig egy széles rakodódoboz bújik meg. Ha nagy buliba megyünk, vagy csempészünk, akár 60-70 palack kis sört is elrejthetünk. A csomagtartóba beépített, tölthető LED-es elemlámpa ráadás.
A hátsó sorokban már-már repülőgépes komfort kényeztet, az olvasólámpácskák külön irányíthatók, akárcsak a szellőzőrostélyok a mennyezeten. A tetőablak elektromos mozgatású.
 © Autómenedzser |
Kényelmi és technikai fölényét nem tudja nagyobb pénzre váltani a Journey, pedig lenyűgöző a felszereltsége: négy elektromos ablakemelő, háromzónás (a középső sorban és a középkonzolon is külön állítható) automatikus klíma, tempomat, elektromosan állítható vezetőülés, beszédvezérléssel is működő szórakoztató- és navigációs rendszer, Bluetooth, 10 gigabájt merevlemezes Infinity hangrendszer hatlemezes cédétárral.
A műszerfal oldschool hatású, de jópofa, az 1981-es Nissan Cherry-re emlékeztet, annyi különbséggel, hogy ez zöldes háttérvilágítást kapott, és fehéren izzanak a mutatók. Az ablaktörlő darabosan, hangosan dolgozik, nincs automatikus törlési funkciója, a világítást is kézzel kell kapcsolgatni.
A középkonzol agyonzsúfolt, nehezen áttekinthető, hiába sokoldalú a rendszer, menet közben jobb, ha nem babráljuk. Inkább próbálkozzunk a hangvezérléssel, igaz, ahhoz idegek kellenek.
 © Autómenedzser |
A hatodik és hetedik ülés a csomagtartóban elrejthető, ilyenkor valódi raktere van a Journeynek, de hét üléssel is marad hely két-három kisebb hátizsáknak. A hátsó sorba nem könnyű a beszállás, az ülés hajtogatása nehezebb, mint origamizni. Nem azért, mert túl bonyolult, hanem mert nem következetes, azaz, ami sikerül elsőre, az másodszorra és harmadszorra nem. A középső üléssor egyharmad/kétharmad arányban tologatható. Az első ülés asztalkaként használható.
Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
