Alfa Romeo 159 SW teszt: vigyázat, szuperalfásítás!

Az Alfa Romeo 159 Sportwagon TI igazi olasz álomautó. Rikító fehérben, vörös féknyergekkel, Góliát kerekekkel, ültetett precíz futóművel, bőr belsővel, alacsony fogyasztású dízelmotorral. A szépségben nincs hiba, a körítés és a tálalás tökéletes, még azt is elfelejtjük, hogy csak 150 lovat kergetünk.

Az Alfa 159 Sportwagon vonalai a hűtőmaszktól a hátsó lámpákig karcsúak, letisztultak. Az oldalán végigfutó domborítás kiemeli izmait. Designo puro - valahogy így mondaná az olasz.

Az első nagy meglepetés a váltó: picike, alig tíz centis a karja, de olyan kemény, hogy fizikai erőfeszítés a váltás. Férfimunka a 159 SW TI vezetése, a kormányzás közvetlen, a futóműről pedig csak ódákat lehet zengeni. A kanyart úgy veszi be, mintha sínen menne, mintha zsinóron húznák. Észnél kell lenni, annyira élvezi a kanyarokat, hogy erővel kell visszatartani, enyhén túlkormányzott járgány. Aszfalthoz kötött autó az Alfa, néha nem tudjuk, ki az úr. Két kézzel, erős marokkal kell fogni a kormányt.

© Autómenedzser

A karosszéria gyártásához jelentős arányban használtak fel nagyszilárdságú acéllemezt. A műszerfalat magnézium kereszttartó hordozza, ez a szilárd, könnyű szerkezeti anyag a repülőgépgyártásból származik. A nagyszilárdságú acél lehetőséget adott az anyagvastagság optimalizálására és a helyi erősítések számának csökkentésére, aminek a súly leszorítása lett a következménye, igaz, nem eléggé. Az Alfa kombi másfél tonnát nyom üresen.

Az autó kivételes úttartásának alapja a karosszéria nagyfokú csavarásállósága és a futómű konstrukciója. Elöl magas keresztlengőkarokat alkalmaztak, ez a megoldás közvetlenül a Formula-1-ből származik. Előnye a precíz kormányzás, a kerekek pontos vezetése kanyarodáskor, és az úthibák kirugózása. A multi-link hátsó futómű felügyeli a hátsó kerekek mozgását, fedezi a teljes útfogást. Gyári pályatesztelés során a kanyarodási harántgyorsulás maximuma elérte az 1G értéket.

© Autómenedzser

Előzetes várakozásom ellenére nagyon sportos az autó, hiába a papíron halvány motor. A 150 lovas moci optikailag gerjesztett önbizalommal V6-osnak tűnik, mind városban, mind autópályán igazi Gran Turismóként hordozza a nehéz, de szép karosszériát. Városi cikázáshoz nagy levegőt kellett vennem, sokszor a szerencse mentett meg, autópályán azonban igazi úrvezető vadász a 159-es, a belső sáv ura. A bixenon lámpák ellenére nem kotródnak le előle a 120-szal poroszkálók. Villogás helyett cselhez folyamodtam, megvártam, míg egy szlovák rendszámú X5-ös kétszázzal letolt, majd szépen beálltam mögé. Hamar az M7-es végére értünk.

Van tartalék a motorban, akár 150-nél is, de alacsony fordulaton rugalmatlan. Sokat kell váltani, főként visszafelé, hatosban rángat hatvannal, jobban szereti alacsonyabb fordulaton a négyes sebességfokozatot. A sportos kialakítás komolyabb lábmunkára is ösztökél, ezért meg sem közelítjük a gyári fogyasztást. Sok autópályás és városi használattal, a 750 kilométeres teszthét során 100 kilométerenként 7,91 literes átlagfogyasztást mértünk. Az ezer kilométeres hatótávolság elképzelhető, én 8-900-at bevállalnék.

Zajtalan a belső, nagy sebességnél sem hallani a motor hangját, nyitott ablaknál, hidegindításnál zavaró csak a dízel karcolása.