Nissan Navara teszt: a munkásosztály diszkrét bája

Ha nyereséges vállalkozásunk plusz millióit könyvelőnk tanácsára gyorsan és látványosan kell eltüntetni, meg se álljunk egy Navara kereskedőig. Platinum felszereltsége luxusautók csecsebecséit kínálja, 190 lóereje és 11 milliós bruttó ára is kiemeli a szorgos mindennapok munkásautói közül. Áfája még mindig visszaigényelhető, mostoha terepen is elboldogul.

Szabad szemmel láthatatlan a Navara ráncfelvarrása, pedig az autó elején és hátulján is változtattak. Elöl új a motorháztető, módosítottak a hűtőrácson, lekerekítették a lökhárítót. A Navara 8 centivel hosszabb elődjénél. A beltérben új a 4x4-es hajtás kapcsolója, az ajtó- és üléskárpit, ami a tesztautónkban bőr volt. Több krómdíszt is használtak. Változtattak a műszerfal mérőóráinak számlapján, a csúcsváltozatban elérhető a Nissan Connect Premium információs és szórakoztató rendszer. A 40 GB merevlemez alapú egység nagyfelbontású, érintésre működő képernyőjén a zenék és rádióműsorok lejátszása mellett Bluetooth-os telefonunkat is kezelhetjük, háromdimenziós madárlátta nézettel rendelkező navigáció segítségével tájékozódhatunk, de a tolatókamera képe is itt jelenik meg.

A legörvendetesebb változás azonban a sok ketyere mellett az, hogy immár 190 lóerőre nőtt a 2,5 literes turbódízel motor teljesítménye. A korábbi 170-nel sem volt gyenge a szexis nagyvas, de ez a 20 lóerő plusz igazi izomállattá teszi. Ha ez ilyen durva, milyen lehet a V6-os, 231 lovas változat 550 Nm nyomatékkal?

Lenyűgöző a vehemencia, amivel megindul, felsüvít a turbó, felbőg, rotyog, nyüszít a 2,5 literes motor, olyan az ember érzése, mintha egy gleccservölgyben csúszkáló reaktorban ülne. Könnyed az elindulás, a rövid egyes és kettes fokozat után kényelmesen kigyorsítunk hármasban, majd a váltásban meg sem állunk a hatosig, amely annyira hosszú, hogy kényelmesen elautózgatunk benne. 1000-es fordulaton 50-es tempóval lehet pöfögni vele a legmagasabb fokozatban, de ugyanebben a 160-as tempó is kényelmesen tartható autópályán.

A kormány multifunkciós, alig tudtam követni, mi mire való. A hideg reggeleken ülésfűtés és motor-előmelegítés lendít át – ettől eszembe jutott az az időszak, amikor a szomszédunkban akkor lakó ifás gyerek reggel ötkor beizzította a gépet, majd hatkor lelépett. A Navara melegítése pár perc, utána már az utastérben is kellemes a hőmérséklet, csak a gázolaj égésének bűzét kell kiszellőztetnünk, erre pont jó az elektromos mozgatású tető. Olyan extrák vannak az autóban, hogy nem győztem ámuldozni. Még USB-csatolót is találtam, a navi naprakész, a merevlemez issza a zenéket.

Fotó: am

Személyautósra tervezték az utasteret, elöl könyökben szűk a kocsi, hátul mindenütt. Melósok szállítására, rövidtávon elmegy, de hosszabb úton kényelmetlen a meredek háttámla és a rövid ülőlap, a beltér szűkössége is nyomasztó lehet három felnőttnek. A ki- és a beszállás körülményes és nehézkes, szerencsére van fellépő – ami persze az első nap után sáros lett, így sokat nem segített rajtam. A hátsó ülés felhajtható, alatta találjuk elrejtve az egészségügyi ládát és az izzókészletet. Az emelőt ne ott keressük, azt a háttámla mögé préselték be.

Annyira masszív az autó, hogy kéttonnás üres tömegének dacára bármilyen dzsindzsásba bemerészkedhetünk vele, a 233 milliméteres hasmagasságának, 30, 26 és 22 fokos terepszögeinek, 39 fokos kapaszkodóképességeinek alig van akadálya, pontosabban csak az itt felsorolt fizikai paraméterek a határai. Ezen belül megfelelő tudással (lásd Palik László) mindenre képes az autó. Terepen olyan könnyedén halad, mintha párnázott lenne. A terepezés újabb dimenzióját ismertem meg általa, a gyors terepjárás képessége révén. Ahol más járművel 15-20 kilométer/órával felezőben félve cammogunk, ezzel 50-60-as tempóval száguldunk, csak győzzük kibírni az ugratásokat – a kocsi bírja, az utasaink és belső szerveink kevésbé. Akkorákat ugrattam, mint Palik, ha kamerát lát.